Tóth Csaba:

Ha nem vagy …

Ha nem vagy fehér, ha nem vagy fekete,
Ha nem vagy barna, ha nem vagy sárga,
S félve, nehogy megszégyenítsenek,
Mások előtt nem vállalod színedet,

Ha nem vagy férfi, ha nem vagy nő,
Bármily okból nem vállalod nemedet,
Emberként az emberséged veted meg,
Mit a szellem szeretetből teremtett.
 
Ha megtagadod nemzeted, s hűtlen,
Országodat, hazádként elveted,
Ha elhagyod a hited, az igaz Istent,
Ki önmagára s boldogságra teremtett,
 
Identitás és Krisztus nélkül,
Akiért e Föld ... Tovább »

Tóth Csaba:

Ragyogás

(H. R. születésnapjára)
 

Fény dereng, új nap köszönt,
Mosolyog az anyai szív,
Új élet hoz örömöt,
Jászolában kisgyermek sír.
 
Szebb ez a nap minden másnál,
Nem hasonlít semmihez,
Életüket, mint a gyémánt,
Betölti a szeretet.
  
Évek telnek, ahogy szokás,
Borús ... Tovább »

Tóth Csaba:

Rózsa virul karácsony éjszakán

Rózsa virul karácsony éjszakán,
Üdvösségünk boldogságos napján.
Zsenge szűz leány, virága Istennek,
Szemét lesüti alázattal telve.

Csillagok ragyognak, betöltik az eget,
Hirdetik fényükkel: született egy gyermek.
Istennek szent fiát karjaiban tartva
A mennynek rózsája az Urat magasztalja.

Szent az Úr, Ki lelkével méhét megnyitotta,
És emberek váltságára szent fiát adta.
Istennek titkát szívébe fogadta,
Magasztos terhét boldogan ... Tovább »

Tóth Csaba:

Pusztában

Nem vagyok, nem lélegzem,
Sóvárgok utánad,
Hűs vízforrást kutatva
A sivár pusztában.

Napsugárzuhatag a felhőt facsarja,
Elfeledve fekszem a forró homokban.
Kiszárad a lelkem, testem el-eltűnő álom,
Kút káváját látom, avagy csalfa délibábot?

Hol van hát, ki a szomjamat oltsa,
Gyönge testem karjaiban tartsa?
Hunyorgó szemem az eget kémleli,
Segítő kezedet, ugyan hol leli?

Százezer csillagként bo ... Tovább »

Loyolai Szt. Ignác:

Önfelajánlás

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,

vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.

Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
... Tovább »

Te Deum

Tóth Csaba:

Születésnapodra

(H. A. részére)

Te vagy szívem gyönyörű virága,
Illatos kertem szép lilioma,
Nap fényének igaz ragyogása,
Te vagy lelkem hű simogatója.

Áldjon meg Téged az Ég
Minden szépségével,
Töltse be lelked
Minden jóságával,
Hintsen meg Téged,
Minden örömével,
Szívedben helyet
Ne leljen a bánat.

Boldogság, mint k ... Tovább »

Reményik Sándor:

Azt mondják...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

... Tovább »

Tóth Csaba:

És Isten látta…

Mikor Isten megteremtette a virágot,
Szépséget hozott a földre.
És Isten látta, hogy ez jó.
Ím, eljött az első nap vége!
 
Lett új világosság, és Isten
A virágnak szirmaiból,
Finom illatából új életet lehelt.  
És Isten látta, hogy ez jó.
Ím, eljött a második nap vége.
 
A harmadik napon Isten örült.
És a férfinak adta, mit a második nap alkotott,
... Tovább »

Régi magyar áldás II