A föld sója és a világ világossága

Ti vagytok a föld sója… ti vagytok a világ világossága… mondja Jézus a tanítványainak. Bizony, ahogy a só megízesíti az ételt, ugyanúgy kell a tanítványoknak is megízesíteni az emberek életét, életükkel hiteles bizonyságát adni annak, hogy amit Isten akar annál nincs jobb.
 
Ez azt is jelenti, hogy nem egy megtanult viselkedést kell az emberek előtt bemutatniuk, hanem úgy kell élniük, tanúságot tenniük Isten Igéjéről, hogy az emberek lássák rajtuk, hogy amit tesznek, mondanak a tanítványok, valóban jobb, mint az, amit a többi ember gondol, mond és tesz, hogy valóban érdemes ezzel a jézusi tartalommal megízesíteni az életüket.

De a só nemcsak ízletesebbé teszi az ételt, hanem megóvja a romlástól is. Ugyanígy tesz Isten Igéje is azoknak a lelkével, akik saját akaratukból adják át magukat Istennek, és tudatosan vállalják a Jézus által bemutatott, élt erkölcsi életet.
 
A só megöli az ételben azokat a baktériumokat, amelyek az emberben betegséget, vagy halált is okozhatnak. Isten Igéje az ember lelkében munkálkodik, és kiírtja  belőle azt a sötétséget, rosszat, mely gátolja az embert a fejlődésben, Istenhez való közeledésében.

Isten Igéje a só, a világosság. De csak akkor válik az ember számára is ízesítővé és világossággá, ha életté váltja magában annak tartalmát; ha benne Jézus valóban élhet. Akiben Jézus él, az befogadta Őt, és mindent elkövet azért, hogy az ő emberi akarata és Jézus akarata egységben legyen.
 
Nem arról van szó, hogy fel kellene adnia saját emberi akaratát az embernek, hogy Isten akarata érvényesülhessen, hanem az embernek törekednie kell Isten megismerésében arra, hogy az ő emberi szabad akarata és Isten akarata összhangban legyen egymással. Amit én akarok, azt akarja az Isten is. Pontosabban: amit Isten akar, én is azt akarom a magam szabad akaratából.

Amikor pedig ilyen bensőséges konszenzus jön létre Isten és közöttem, akkor már nem én cselekszem Isten nevében, hanem Isten működik bennem, és cselekszik általam. Ekkor már nem csupán beengedtem Jézust az életembe, hanem az Őt megillető legfőbb helyen van, első helyen van bennem. Igen, és aki befogadja Jézust, az egyben küldetést is vállal magára.

De nem akármilyen küldetést, hanem olyat, amely Istennek a lényege: a Szeretetet. Szeretni és szeretni tanítás. Istenben a szeretet a teljesség, és ekképpen nyilvánul meg a Szentháromságban, hiszen a szeretetnek közösségre van szüksége ahhoz, hogy kifejezésre juthasson. A szeretet közösség híján, mivel nincs, aki felé irányuljon, nem tud megmutatkozni.
 
A Szentháromságban a Fiú nélkül a szeretet nem tud kihez átáramlani az Atyától. Ehhez szükség van a Fiúra, és a Szentlélek által az Atyával való egylényegűségében ugyanazzal a teljességgel, tökéletességgel árasztja át a Benne élő szeretetet a Fiú, ahogy az Atyától kapta.

Tehát, a Fiú nélkül Istenben sincs világosság, azaz, Isten a Fiú által lesz maga a Világosság. De mert a Szentháromság mindhárom  személye az EGYETLEN Istenség Teljességéből és Teljességében, az EGYETLEN Istenen belül befelé irányulóan jött létre, ezért a három isteni személyt egylényegűségük folytán nem lehet különválasztani, ami azt is jelenti, hogy ahogy a Fiú a világ világossága, ugyanúgy a világ világossága az Atya és a Szentlélek is. Egyik sem lehet a világ világossága a másik nélkül.

Ezért Jézus, akiben a Fiú testesült meg, joggal mondhatta magáról, hogy ő a világ világossága. Annál is inkább, hiszen az Atya lelke által, az Ő Fiúi megnyilvánulásai is az Atya akaratát és természetét tükrözték. Ezért Jézus nemcsak lámpás, mely a sötétben világít, hanem Fényével irányt is mutat az ember számára a mindennapokban.

Isten meg akarta osztani boldogságát szellemi teremtményeivel, ezért az embert úgy teremtette meg, hogy szellemi-lelkében képes Isten világosságát hordozni. Mindazonáltal, ugyanez az ember képes ezt a világosságot a maga- és mások számára kioltani is.
 
A bűn, az Istentől elfordulás, a tudatlanság, és Isten nem ismerése sötétségben tartja az embert, és csak azt a hamis csillogást, káprázatot láttatja meg vele, amit az anyagvilág tud nyújtani a számára, és amely el akarja hitetni vele, hogy ez a maximum, és ennél nincs tovább.

Ezért az ember boldogságkeresése is az anyagi dolgok felhalmozásában ölt testet. Mindent a testnek, a testi élvezeteknek rendel alá. A szellemi és lelki megújulás nem jut szerephez, hiszen a szellem lámpását kioltotta, így az ilyen, sötétségben élő ember számára a test halála egyben a véget is jelenti. Legalábbis felfogásában.

Az ilyen embert a fény nem tudja megszólítani, mert nem azt keresi, hogy honnan jön a fény, hanem azért lázad, mert elvakítja őt. Ezért mindent elkövet, hogy a forráshoz vezető utat eltorlaszolja, és másokat is megakadályozzon annak megtalálásában.

Isten világossága csak azokat az embereket tudja megszólítani, akiben még nem hunyt ki teljesen az Isteni fény, és ismerni akarják annak eredetét. A tanítványok Jézustól nem csupán fogalmi szinten ismerték meg Isten valódi természetét, hanem azt is meg kellett tanulniuk, hogy a fényben nem lehet ugyanúgy élni, mint a sötétségben, mert mások a törvényszerűségek.
 
Ezt pedig csak Jézus tudta megmutatni, és el kellett magyaráznia a tanítványoknak, hogy az ember boldogsága nem anyagi javak felhalmozásán múlik, hanem azon, mennyire képes megélni önmagában, és kiárasztani mások felé Isten szeretetét. Minden ember, aki befogadta Jézust, vagyis a világ világosságát, magáévá tette annak sajátosságait is.

Ez pedig azt is jelenti, hogy minden embernek, aki befogadta a fényt, meg kell tanulnia a fény sajátosságai szerint élni, és annak természete szerint cselekedni, ami magába foglalja az ezzel járó küldetés vállalását is. Ezáltal a világ világosságát befogadó ember maga is a világ világosságává válik. „Ti vagytok a világ világossága!”

Mondta Jézus a tanítványoknak, és mindenki a világ világossága, akiben Jézus él.

Az már más lapra tartozik, hogy ehhez a világ hogyan viszonyul. Azt mondják: A szem a lélek tükre. Ahogy a fizikai szem állapota határozza meg az ember számára, hogy mennyit képes befogadni a körülötte lévő fizikai világból, ugyanúgy utal a szem, az illető lelki-szellemi állapotára.
 
Egy vak ember árnyakat, vagy semmit sem lát a körülötte lévő világból, egy gyengén látó egy szűk területet képes a szemével érzékelni belőle, és csak az az ember látja azt a maga teljességében, akinek a szeme tökéletes. Ugyanígy tükrözi a szem a szellemet és a lelket is.

Szeretetet, együttérzést, vidámságot, szomorúságot, félelmet, magabiztosságot, keménységet, álnokságot, stb. A szem: tükör, mert megmutatja, hogy mi lakik az ember szívében. A szív a lélek szeme, a szem pedig, mint egy foncsorozott tükör, kíméletlenül leleplezi az embert, elárulja szívének erényeit és hiányosságait.
 
Akinek a lelkében a világ világossága valóságosan él, annak ezt a szeme is tükrözi, mint ahogy azt is, ha valaki szellemében, lelkében vak. Az, hogy kiben mennyire él vagy nem él a világ világossága, mindig megnyilvánul az illető gondolkodásában, szavaiban, cselekedeteiben, mert saját látásmódját ennek alapján fejezi ki.

Tehát, míg Jézus mindenkor elmondhatja magáról, hogy Ő a világ Világossága, az ember ezt csak akkor állíthatja magáról, amikor gondolkodása, szavai és tettei szinkronban vannak Vele. Erről minden ember, akarva-akaratlanul mindig tanúságot tesz mások előtt.
 
Aki csak olyan körülmények között meri felvállalni Jézust, amelyben tudja, hogy nem érheti sérelem, de hallgat, ha bántás érheti érte, akkor még nem alkalmas arra, hogy Jézus is felvállalja őt. Ekkor még nem él benne mindenkor a világosság.

Ha valakiben Jézus él, akkor teljes szívével arra törekszik, hogy szellemében és lelkében, a világosságban éljen. Ez a világosság azonban nem külső körülményeinek függvénye, hanem önnön benső lényéből fakad. Ezért számára elkerülhetetlen, hogy a világosság természetének megfelelően gondolkodjon, szóljon és cselekedjen.
 
Közösségben, munkahelyen, a legkülönbözőbb tartalmak mellett ennek mindig kéznél kell lennie. Vagyis, meglátva a lehetőségeket, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint az evangéliumokban említett talentumok, ezeket fel kell használni, s ezáltal bővülni fognak! Csak így lehet bárki is a világ világossága, a föld sója.