Üdvözöllek Vendég!
Kedd, 2024/Március/19, 03:03:38
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Honlap-menü

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Belépés

Keresés

Barátaink:

Főoldal


Az Evangéliumok


Kattints a képre a Biblia olvasásához



Az Evangélium görög eredetű szó, jelentése: Örömhír. Evangéliumnak a Biblia azon könyveit értjük, melyek az Újszövetség négy apostolának – Máté, Márk, Lukács és János – leírása alapján Jézus Krisztus életét, tanítását, sorsát mutatja be a fogantatástól a feltámadásig. E könyvek szerzőit nevezzük evangélistáknak.

Az apostolok saját megtapasztalásaik alapján jegyezték le Jézus életét, tanítását, nem pedig médiumítás útján, ezért az Evangéliumok nem sugalmazott könyvek.

Az apostoloknak a Szentlélek csak emlékezetükbe juttatta mindazt, amit Jézustól személyesen hallottak, de Isten arra is ügyelt, hogy eme gondolatok ne torzuljanak. Jézus Igéje ezért öröktől fogva, és örökké érvényes.

Bár, minden bizonnyal legalább 30 Evangélium született, hiszen Jézusnak nemcsak 12, hanem annál jóval több tanítványa volt, az egyház, a Szentlélek erejéből csak négyet kanonizált.

Mindezek ellenére, a kiválasztott négy Evangélium teljes mértékben, hitelesen adja vissza Jézus Krisztus tanítását, amelynek útmutatásai szerint, minden ember – aki befogadja Jézust –, teljes bizonyossággal képes eljutni az örök életet jelentő üdvösségre.

Az apostolok, apostolság

Péter apostol
Péter apostol

Az apostol szó jelentése: küldött. Az első apostolok azok a férfiak voltak, akik, mint tanítványok, elsőként alkottak közösséget Jézussal. Amint a nevük is jelzi, apostolnak lenni, annyit tesz, hogy mint tanítvány, először befogadni azt az Igét,  amit Jézus, tanítványainak átadott, majd annak természete szerint hirdetni és megcselekedni azt.

Magától értetődik, hogy ha valaki valakinek a tanítványa, akkor mindent megtesz azért, hogy mesteréhez hasonlatossá váljon; ezért gondolkodásában, szavaiban és cselekedeteiben is követni akarja őt. A tanítványról mindig felismerhető a mestere.

Aki tehát, Jézustól tanul, az természetes módon, Jézus példáját akarja követni. Úgy akar gondolkodni, úgy akar szólni, és úgy akar cselekedni, ahogyan azt Jézus is teszi.

Minden ember, aki komolyan veszi jézusi tanítványságát, ekképpen kell eljárnia függetlenül a kor szellemétől. Ezért minden embernek, aki Jézustól tanul, természetszerűleg, apostollá kell válnia, akár férfi, akár nő! A Jézushoz tartozás semmiképpen nem lehet magánügy, mert az apostolkodás egy olyan tanúságtétel Istenről, melyben a Szentlélek nemcsak motiváló, de közösségformáló erő is.

Ugyanis, aki Jézus apostola, az megkapja azt a Szentlelket, mellyel Isten olyan hatalommal ruházza fel küldöttjét, mely erő segítségével, szabad akaratából, saját meggyőződése szerint, megvalósíthatja Isten akaratát. Így volt ez az első apostolok idején, és így van ez ma is, az utolsó időkben, a mai apostolok idején is.

 

Miért Utolsó Idők Evangéliuma

a honlapom címe?

 

Tulajdonképpen írhattam volna egyszerűen annyit, hogy „Evangélium”, mert valójában nem létezik régi vagy új, kezdetek vagy végidők evangéliuma. Csak egy Evangélium, egy Örömhír létezik, az, amit Jézus hozott az Atyától minden ember számára.

Annak, hogy mégis ezt a címet adtam honlapomnak, nagyon egyszerű oka van, mégpedig maga Jézus. Amikor Jézus megkezdte nyilvános működését, e szavakat mondta:

„Betelt az idő, elérkezett

hozzátok az Isten országa.

Alakítsátok át a gondolkodásotokat,

és higgyetek az örömhírben.” (Mk 1:15)

 

Ezt a Bibliában többnyire ekképpen olvashatjuk:

”Betelt az Idő, elközelgett

hozzátok az Isten országa.

Tartsatok bűnbánatot, és

higgyetek az Evangéliumban.”  (Mk 1:15)

 

A két fordítás elméletben ugyanarról szól, gyakorlatilag azonban óriási a különbség, és ha komolyan, Jézusra figyelve tanulmányozzuk, értelmezzük Jézusnak az Evangéliumokban fellelhető tanítását, akkor az első verzió létjogosultsága mindenképpen erőteljesebb, és magától értetődőbb, hiszen; Jézus annál sokkal többet akar az embertől, mint puszta bűnbánatot.

Ő nemcsak azt kívánja az embertől, hogy tisztítsa meg a lelkét a rárakódott szennytől, hanem, hogy higgyen az általa hozott Örömhírben. Hogyan hihet bárki is egy Örömhírben? Mit kell ehhez tennie? Először is, tudnia kell, meg kell értenie, hogy mi az az Örömhír, és hogyan érheti azt el.

Még senkit nem tett boldoggá olyasmi, amiről tudja, hogy létezik, de soha nem tapasztalhatta meg.

Másodszor, el kell tudni döntenem, hogy mit feltételezek, mit hiszek arról az emberről, aki engem ezekkel a tanításokkal be kíván oltani?

Tény, ahhoz, hogy az Örömhír befogadására való képesség meglegyen bennem, előbb meg kell tisztítanom a lelkemet a bűntől, mert csak a sártól, mocsoktól megszabadított ember tud szabadon örülni annak, hogy őt az Isten fehérbe akarja öltöztetni, hogy az Isten őt boldognak akarja látni, mi több eljött hozzá, hogy haza hívja.

Jézus azonban hiába nyomja a sódert, hiába teszi azt, amit a lelke súg, ha nincs, akit megszólítson vele. Nem is tudott megérinteni mindenkit. Nem tudott megszólítani mindenkit, csak azokat az embereket, akik szívük mélyén, a lelkükben magukban hordozták azokat az ismereteket, amelyeket Jézus meghirdetett. De honnan volt ezekben az emberekben ez az ismeret, és miért nem használták?

Az ember nem csupán hús-vér lény, hanem olyan tudatos és öntudatos létező, ami felette áll az anyagi létminőségnek. Az ember szellemi lény, és mint ilyen, előbb volt, mint hús-vér ember az anyagvilágban. A szellemi létben ismerte meg az ember a Teremtőjét, és annak igazságát.

Innen van az emberben az az ismeret, amellyel Jézus képes megszólítani bizonyos embereket. Miért nem mindenkit? Azért, mert csak azokat az embereket tudja Isten megszólítani, akik azzal a szándékkal születtek le a Földre, hogy visszaszeressék az Istent, és meg tanuljanak helyesen szeretni. 

Azokat az embereket, akik leszületésük előtt elutasították Istent, és nem fogadták be az Ő Igazságát, nem tudja Jézus megszólítani, magához hívni, mert hiányzik belőlük annak ismerete, ami Jézushoz vonzaná őket. Ők ártó szándékkal, uralkodási vágytól vezérelve születtek, és születnek le, hogy szánt szándékkal megnehezítsék, megkeserítsék a többi ember életét.

De nem elég felismerni az Igazságot, tudni kell vele helyesen élni, ezt viszont meg kell tanulnia az embernek.  Ez az, amit az emberek nem tudtak, hogyan kell. Jézus ezt jött megtanítani, és példaként elénk is élte, hogy őt követve mi is meg tanuljuk járni az örök boldogsághoz vezető utat.

Az ezen az úton való járás megköveteli az embertől, hogy gondolkodását a szerint a Jézus szerint formálja, aki azért jött, hogy megértesse az emberrel, hogy egyedül az a szeretet teszi őt boldoggá, amelyre őt az Isten teremtette.

Az ember boldogsága abból fakad, amit önmagában hordoz, és nem abból, amit a világ ad neki. Amit a világ ad, azt a világ el is veheti tőle, de amit az Isten ad neki, azt az Isten soha nem veszi, nem veheti vissza tőle, legfeljebb az ember mondhat csak le róla. Mindenki a maga életének kovácsa, mindenki felelősséggel tartozik önmagáért.

Jézus eljött, hogy elmondja az embernek, hogy boldogságra, Isten boldogságára, és örök életre van teremtve minden ember. Mi több, életével még azt is bemutatta, hogy hogyan lehet ezt elérni. Ez az Örömhír. Az embernek meg kell tanulnia helyesen szeretni önmagát, embertársát, Istenét.

Ehhez van szüksége az embernek a gondolkodás-átalakításra. Azt kell megtanulnia, hogyan gondolkodik Isten, és azt a példát követni, mert csak így válhat a hús-vér emberből szellemi értelemben is ember.

Isten Igéje örök érvényű, így Örömhíre is, amit az embereknek elhozott, örök. Azért nevezhetjük mégis az utolsó idők evangéliumának, mert attól kezdve, hogy Jézus megjelent a Földön, és tanítani kezdett, senki nem hivatkozhat arra, hogy ő nem tudta, hogyan kell a valódi értelemben embernek lenni.

Vele elkezdődött a végidő, vagyis immár kétezer éve az utolsó idők korszakát éljük, de az, hogy mikor érkezik el valóban a vég, nem tudjuk, annak idejét egyedül az Atya ismeri. Ezért kell nekünk életünk minden napját úgy élnünk, mintha az volna életünk utolsó napja, mert ha ez az idő elérkezik, ne kelljen szégyenkeznünk életünk miatt.

Rajtunk múlik, hogy az a fa, mely belőlünk nő ki, jó gyümölcsöt, az örök boldogság gyümölcsét fogja-e teremni, vagy rossz gyümölcsöt, a kárhozat szenvedésének gyümölcsét fogja-e teremni. Senki nem tehet felelőssé senki mást a maga boldogtalanságáért. Sem embert, sem Istent, csak kizárólag önmagát.

Honlapomon megpróbálom Isten segítségével kibontani, érthetővé tenni az Evangéliumokban jelenlévő tartalmakat, és választ adni a felmerülő kérdésekre. Kívánom honlapom minden olvasójának, böngészőjének, hogy megtalálja a választ minden olyan kérdésre, mely a szívét-lelkét foglalkoztatja, nyugtalanítja, hiszen; mindannyiunk érdeke, hogy megleljük lelkünk békéjét, ezt pedig, ami nem azonos a világ békéjével, egyedül Isten képes megadni nekünk, mert az Ő békéje nem rajtunk kívül való, hanem bennünk születik meg.