Reményik Sándor:

Azt mondják...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

... Tovább »

Tóth Csaba:

És Isten látta…

Mikor Isten megteremtette a virágot,
Szépséget hozott a földre.
És Isten látta, hogy ez jó.
Ím, eljött az első nap vége!
 
Lett új világosság, és Isten
A virágnak szirmaiból,
Finom illatából új életet lehelt.  
És Isten látta, hogy ez jó.
Ím, eljött a második nap vége.
 
A harmadik napon Isten örült.
És a férfinak adta, mit a második nap alkotott,
... Tovább »

Régi magyar áldás II

Immaculata

Te vagy a fénynek fehér ragyogása,
Jóságnak képe, Irgalomnak mása,
aki napsugárba, fénybe öltözött
liliom-kehelyként állsz a Föld fölött,
egészen tiszta és egészen fehér,
kihez a bűnnek árnyéka sem fér -
Elcsendesül bennem a szó, a beszéd,
Ó, milyen szép vagy!
Mennyire szép!
 
Te vagy az Isten remekelt csodája,
kertje, galambja, ékes palotája,
magad vagy az oltár, ki mennyekbe ér,
egészen tiszta, és egészen fehér,
mint a hegytetőknek csillogó hava,
szeplőtelen vagy, édes szűz Anya!
Elcsendesül bennem a szó, a ... Tovább »

Csend van bennem

Csend van bennem, hív Betlehem,
Csillagfényű ragyogás,
Fenn is tűz van, lenn is tűz van,
Földre szállt a Mennyország.
 
Csend van bennem, hív Betlehem,
Csillag, kérlek, vezess Hozzá,
Hol lelem meg a kisdednek,
Friss szalma bélelt jászolát?
 
Csend van bennem, hív Betlehem,
Isten küldte hű angyalát,
Ki jó hírt vitt az embereknek,
És ámult szaván a ... Tovább »

Varga Gyöngyi: Áldáskönyv

(részlet)

Tóth Csaba:

Vajh, kit érdekel?

Kit érdekel ma egy óvó prófétai szó,
Ha a világ vak csillogása, ily kápráztató?
Nem hallja senki, hiába kiált,
Elnyomja hangját, a zsibongó világ.
Fülük süket, és a szemük vak marad,
Ajkuk mással van elfoglalva,
Nem jut el szívükig a próféta szava.

... Tovább »

Tóth Csaba:

LÉLEK, VIGYÁZZ!

Fertelmes, bűzös lehelet,
Alattomos, mint a kígyó,
Cinikus és szívtelen,
Elrabolja a lelkedet.
Bolond az, ki nem figyel,
Ordas farkas a bárányok között!
... Tovább »

Tóth Csaba:

Láttam fenn a Mennyországot

Láttam fenn a Mennyországot,
Kertjében sok, szép virág volt.
Szirmuk, mint egy fényözön,
Szivárványként tündökölt.

Kelyhükben a nap sugara,
Harmatcseppként remegett,
Én kertemnek szép virága,
Megöntözlek most vele.