Az idők jelei

„Mert a vég feltartóztathatatlanul be fog következni. Ám az embernek adatik meg a lehetőség abban dönteni, hová, melyik oldalra akar állni. Az embereket választásra kell késztetni… nektek minden erőtökkel azon kell lenni, hogy az emberekhez a választás lehetősége eljusson – mint hír. Ezt a hírt kell nektek szétsugározni! Adni. Leadni. Adásban lenni.... Az idő kevés. Rövidesen a hírnek az egész világot kell bejárnia, mindenkinek meg kell kapnia a lehetőséget saját és gyermekei sorsáról – ilyen értelemben – dönteni.”

/Jézus szavai – Molnár Edit: Az Égi Mester válaszol/

Midani Nizár

A végzet bélyege

ol lesz (?), hol nem lesz (?), lesz egyszer egy nagy, elszegényedett ország, melynek királyi székében egy eddig soha nem látott zsarnok fog ülni. Kiterjedt hatalma révén, melyet a korábban kifejlesztett technológia tesz lehetővé számára, emberek millióit lesz képes sakkban tartani, s az ő céljainak megfelelően irányítani. Céljait, akárcsak a történelem eddigi egyeduralkodói, fellépésekor a legszebb mezekbe fogja beöltöztetni. Ígéretei mézédesek lesznek, a tömegek pedig azonnal ráharapnak majd a csalira, mellyel ügyesen bevonta a horgot, annak a szálnak a végén, melyet az ő egyetlen belső és legfőbb célja irányít: mind nagyobbá válni, világuralomra törni! Ennek a célnak az érdekében képes lesz ő mindent, és mindenkit feláldozni.

E hatalomvágy sok korrupt ember lelkében lakozik, s ha a politikai, társadalmi feltételek egy országban ezt megengedik, előbb-utóbb valaki a sok potenciális jelölt közül a fent említett szerepet el is nyerheti. S hogy honnan tudjuk, hogy mindez bekövetkezik? A válasz egyszerű: mert „fejlődésünknek” köszönhetően ez be is következhet. A földön élő minden egocentrikus embert ugyanis a hatalom- és a szerzési vágy hajtja, ezért valójában csak a megfelelő feltételek találkozásának elmaradása késleltette a legutolsó nagy, mindenhová kiterjedő földi birodalom fellépését, melynek előreláthatóan a végső pusztulás, talán Henoch apokalipszisében leírt, mindent elpusztító tűzözön lesz a szükségszerű végkimenetele.

A trónon maradásnak már két fontos feltételét ismerjük: az anyagi forrásokat és az információt. A kitartó hűség és az eszme népszerűsége inkább csak a hatalomra jutáshoz szükségesek. Mert ha a zsarnok a trónt már elfoglalta, akkortól csak annyi lesz a dolga, hogy mindenkor lássa, országában hol léphet fel zavar, s hogy a hatalom eszközeivel azt mindenkor semlegesíteni is tudja.

Nem azt kívánom most fejtegetni, vajon miféle új eszmét tesznek majd valahol népszerűvé, s hogy azt hogyan viszi majd valaki az ő csoportjával hatalomra: inkább egy lehetséges hatalmi eszközt szeretnék bemutatni a Kedves Olvasónak, mely eszköznek a segítségével – ha fellép egy ilyen hatalom – talán soha többé sem ő, sem utódai nem szabadulhatnak meg annak karmaiból. S a földi élet olyan pokollá válhat, melyet soha senki meg nem változtathat, hacsak isteni kegyelemből olyan katasztrófa nem sújtja a Földet, melynek hatására ama rendszer, legyen látszatra mégoly stabil, eltűnik a föld felszínéről, hogy a múltból leszűrvén a tapasztalatokat, az ember újra saját kezébe vehesse sorsa irányítását – immáron tiszta lappal és bölcs meglátásokkal.

Előző számunkban beszéltünk az információs forradalom s azon belül a telekommunikációs eszközök fejlődésének bizonyos előnyeiről, valamint azoknak más, zsákutcába vezető hátrányairól. Ezúttal is hasonlót kívánunk tenni; szeretnénk a Kedves Olvasókat felvilágosítani modern technológiánk más előnyeiről, valamint egyéb, életveszélyes útvesztőiről. Mert feladatunk, ahogy ez eddig is kiderülhetett, nemcsak hívni mindenkit az egy akolba, hanem – ahogy a Mester tanította – utánamenni az elkallódott báránykáknak, nehogy a farkas martalékává váljanak. A népmesebeli farkas pedig a nagymamát hamarosan lenyeli, Piroskával pedig azt akarja elhitetni, hogy ő még mindig ugyanaz a nagymama, s hogy a külsejét csupán Piroska kedvéért változtatta meg annyira. Ám mindazon szelíd mezei állatkáknak – kik látják, mi történik, s természetüknél fogva nem bánthatják a farkast, Piroskát pedig szeretik és féltik –, időben kell jelezniük a veszélyt, mielőtt Piroska még a felfalt nagymamához bekopogna.

De hogy egyértelművé tehessem, amire fent céloztam, emlékeztetni szeretném a Kedves Olvasót „Az Égi Mester válaszol” című könyv mellékletében szereplő, pénzről szóló tanításra. Mert a pénz, mint a sátán leghatalmasabb földön anyagi formát öltő fegyvere körül forog a világ, s emígy a hatalmak alakulását is a pénz jövője és leginkább az ahhoz fűződő viszony befolyásolja a legjobban. „A pénz már nem az a valamikori eszköz, mely által régen, születése kezdetén, az érték cseréje valósulhatott meg, s így volt akkor a csere viszonylag ártalmatlan eszköze. Ma már nem ezt az arcát mutatja felétek. Mára már – megfigyelhetitek – a hatalom, a mások kizsigerelésének megvalósítója lett. Ölni és gyilkolni lehet érte és vele. A sátán ruházta fel a leggonoszabb szellemmel, mely az ember lelki fejlődésének legrafináltabb ellensége, kerékkötője lett… A pénzbálvány Isten legmegfékezhetetlenebb ellenfele. Ti, emberek, magatok számára újabb bálványt emeltetek… A pénzbálvány kolosszális méretűvé növekedett. Csápjai milliónyi polipkarként fognak közre benneteket. S oszlik újra és újra ez a szörny még többfelé kígyózó szövedékre. S ez is egy háló – így szőtt halált hozó hálót a sátán körétek” – tanítja a Mester.

Kevesen ismerik annak részletes történetét, miből és hogyan fejlődött ki a pénz, hogyan születtek meg a bankok, s miként történt az meg, hogy a pénz egy tárgyi értéknek a kifejezőjéből olyan valamivé alakult át, amely mögött semmi kézzelfogható nem áll, csupán az érték, melyet az adott pénznem használói feltételeznek róla! Tanulságos lenne végigkövetni, a pénz hogyan maradhatott meg a „talpán” azután is, hogy a „talajt” kihúzták alóla, ti. a tárgyi fedezetet, hogy aztán bálványként folytatva létét, nem bírt továbbá más értékkel, mint amit magáról elhitetni képes. Ennek részletezése azonban nem tartozik szorosan témánkhoz, sokkal inkább a lényeg, melyet a továbbhaladáshoz két pontban lehetne összefoglalni:

1.  A pénz egyre elvontabb kifejezési formákat ölt: eleinte aranyból és ezüstből készült, majd kevésbé nemes tárgyakból (réz, fa, végül papír), s amióta bankok is vannak: számlák és értékpapírok rögzítik az anyagi értékeket, amiket csekkek és bankkártyák, átutalások által mozgathatnak az emberek. Amióta pedig a tőzsdék is működésbe léptek: részvények és kötvények segítségével történhet a kereskedelem, a haszonorientált anyagi értékcsere. A hitelkártya, a smart kártya, és ami még ezután jöhet (az ún. intelligens kártya, a mikrochipes megoldás) pedig a készpénzes fizetési mód teljes megszűnését eredményezheti. Ezt jelzi még az is, hogy a bankszámlákon szereplő pénzek összege a bank-rendszer felfejlődése óta nagyságrendekkel nagyobb a forgalomban lévő készpénznél, s ez egyre folytatódik: egyre több készpénzt helyettesítő fizetési módokat viszünk az életbe, míg a pénz idővel puszta számmá, egy számítógépes kóddá nem válik. S akkortól az impulzusok száma jelezheti, hogy az adott időben mekkora összegnek vagyunk éppen a birtokosai! Ezt a pénznemet aztán semmibe nem kerül szabványosítani, nemzetközivé tenni.

2.  A pénz világszerte hol lassan, hol gyorsabban, de biztosan inflálódik. Ami azt jelenti, hogy pénzünk vásárlóereje egyre kisebbedik. Magyarán: egyre kevesebbet ér a pénzünk, mindenhol minden egyre drágább lesz. Míg idővel, a világbankrendszer egy nem szép napon egyszer csak összeomlik – (aminek katasztrofális következményei lehetnek nemzetközileg és belföldileg egyaránt), s amihez társulhat még az is, hogy az állami kassza negatív mérlege miatt a polgárok felé (nyugdíjasok, közalkalmazottak, munkanélküliek, befektetők, stb.) az állam fizetésképtelenné válik –, az embereknek akkortól meg kell tanulniuk pénz nélkül is életben maradniuk.

Itt máris szeretném a Kedves Olvasó tudomására hozni, hogy távol áll tőlem a szándék, hogy lelkében pánikhangulatot keltsek, de „védőoltást” szeretnénk az emberekhez eljuttatni, melynek alkalmazásához szükséges az embernek előbb tudnia, mi várhat rá, ha hagyná magát az események áradatával sodródni.

*

Az állami szervek és a bankok a világon mindenütt azon ügyködnek, hogy a készpénzes fizetési módot teljesen kiiktassák a forgalomból és más, korszerűbb eszközökkel helyettesítsék. Ennek pedig több praktikus oka is van:

1. Az állam szemszögéből nézve, a banki tranzakciók sokkal hatékonyabbak, biztonságosabbak és gazdaságosabbak, mint a készpénzes fizetés. S a bankoknak is fontos, hogy minél hosszabb távra, minél több ügyfelet kössenek magukhoz.

2. A készpénz birtoklása olyan illegális ügyleteket tesz lehetővé, amelyeket szinte lehetetlenség nyomon követni, vagy ellenőrizni. A kizárólagosan átutalásos módon történő fizetési móddal az illetékes szervek mindig tudni fogják, mikor, hova, mennyi pénz megy, s ez által lehetetlenné válik a pénz „tisztára mosása”.

3. A papír- és fémpénz elveszhet, ellophatják, meghamisíthatják, és idővel megrongálódhat, mely utóbbi tulajdonságaik miatt a bankjegyeket mindig újra kell nyomtatni.

Különben meg magunk is tapasztalhatjuk, mennyivel egyszerűbb és diszkrétebb a kártyás rendszer használata (amikor is felvesszük havi bérünket, ösztöndíjunkat), illetve mennyivel gyorsabb és biztonságosabb a kártyával történő fizetés és a különböző ügyletek egyéb, készpénzkímélő lebonyolítása. Jó is lenne – ahogy azt sokan szeretnék –, ha a pénztárgépeket mindenhol bankkártya-leolvasó készülékek helyettesítenék. Ezért is még nagyobb fejlődést tapasztalhatunk e téren a jövőben, mert idővel majd egyáltalán nem lesz szükségünk készpénzre, mindenhol elektronikusan fizethetünk majd, és ez kiterjed a magánszemélyek egymás közti tranzakcióira is úgy, hogy majd mindenki – akinek pénzzel lesz dolga – kénytelen lesz bekapcsolódni a rendszerbe. A papír- és fémpénzt ugyanis az állam idővel megszünteti. S ezt azért is teheti meg könnyűszerrel, mert nem lesz majd egyetlen jogilag és gazdaságilag elfogadható érv sem, mely az „ódivatú” fizetési formák megtartása mellett szólna.

A technológiai fejlődés egyre kiválóbb módokat biztosít a készpénzes fizetés helyettesítésére. Hamarosan kéznél lesz az a hatékony és biztonságos eszköz, melynek segítségével lehetetlen lesz lopni és csalni, többé nem lehet majd senkit lefizetni, sem kizsebelni, s az országból sem lehet többé pénzeket kicsempészni, de még adót sem lehet csalni: mert az állam a legapróbb pénzügyi lépésünket is nyomon követheti. Sok mindent nem lehet majd megtenni, amit eddig illegálisan meglehetett, s ez segíteni fogja a gazdaság fejlődését, és nagyban csökkenti a belügyi és igazságügyi minisztériumok kiadásait. Ezáltal pedig kisebb adókkal terhelődik meg az állampolgár, melyeket az új rendszer használatával meg lehetett spórolni.

Sok jót ígér az ilyen rendszer. Túl sok jót, s látszatra nem is rejteget önmagában semmi félelmeteset, vagy olyasmit, ami miatt aggódni lehetne. Ám éppen ettől szólal meg a vészcsengő a csalódások sorozatától rögeszmésen gyanakvóvá vált emberek fejében: vajon elég biztonságos lesz-e majd a rendszer ahhoz, hogy senki ne élhessen vissza vele? Ez az, amit nem lehet előre megjósolni. Azt azonban egészen biztosan tudhatjuk, hogy a rendszer kialakulása világméretekben történik, s minthogy eddig sem volt beleszólásunk a folyamatba, továbbra sem lesz. Vagyis egyre kevesebb készpénzt kell használnunk majd, s az idő – míg a készpénz teljesen meg nem szűnik – fogja bebizonyítani, hogy a rendszer jól és megbízhatóan működik. Bizonyítani fogja, mert ki bizonyíthatná be a népnek annak ellenkezőjét akkor is, ha az igaz volna?

Ha nem lesz az embereknél készpénz, csak egy adathordozó, amit az állampolgár a rendszer közreműködése nélkül nem vehet igénybe, a társadalom számára az lesz majd az első megkötöző mozdulat. Akik pedig nem akarnak a világi hatalmak rabjaivá válni, azoknak már most arra kellene felkészülniük közösen, hogy a pénztől függetleníteni próbálják magukat, amennyire csak lehet, mielőtt még teljesen behálózná életüket és dróton rángatható bábukká nem változtatná őket.

A Mester arra szólítja fel követőit a pénzről szóló tanításban, hogy a pénz ellen szoros szövetségre lépjenek. Érdemes megtekinteni azt a hosszú tanítást, hogy még időben fel lehessen készülni a nagy megmérettetésre, mely azokra vár, akik nem lesznek hajlandóak bekapcsolódni a nagy pénzügyi rendszernek legfejlettebb változatába. Mely változat szerint, már nem a polgároknak kell hordaniuk magukkal elektromágneses bukszájukat, hanem, ahogy több prófécia is azt előre jelzi, a buksza fogja majd őket hordani! Pontosabban: bukszájuktól soha el nem válhatnak, mert az – beépítésétől kezdve – egészen halálukig kísérni fogja őket. Ezt pedig érthető okokból sokan nem akarják vállalni. Ami miatt aztán alighanem csak egy emberi jogokat sértő, erőszakos rendelkezéssel lehet majd ezt a „pénztárcát” tömeges méretekben bevezetni.