2011-02-14/15.

 

5. Beszélgetés Jézussal
- Az engedelmeskedtetés –

 

 

Uram, kérlek, beszélj az engedelmeskedtetésről, az engedelmességről! Rólad is azt tanítja az egyház, hogy  engedelmeskedtél az Atyának. Számomra ez elfogadhatatlan, mert ellenkezik a szabadságról tanult és alkotott elgondolásaimmal.

 

Drága Tanítványom!

Az engedelmeskedtetés és engedelmesség nem Tőlem való. Én soha nem kértem senkitől engedelmességet. Az nem az én világom. Én tőletek is csak azt kértem, hogy hallgassatok Rám, amiképpen Én is hallgatok az Atyára. Nagyon nagy különbség van aközött, hogy valakinek engedelmeskedtek, vagy hallgattok rá. Aki engedelmeskedik, az nem azt teszi, amit lelkiismeretére hallgatva jónak lát, hanem azt, amit az lát jónak, akinek engedelmeskedik. Lemond saját döntési szabadságáról, átad minden döntési jogot önmaga felett, ésnem  vállal  felelősséget  tetteiért.  Ez  a  kaszárnyák,  fegyveres  testületek, szerzetesrendek  világa,  ahová  csak akkor tartozhat valaki, ha feltétlen engedelmességet fogad. Erre ráadásul még eskü is kötelezi.

„Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat  sem  tudod  fehérré  vagy  feketévé  tenni.  Így  beszéljetek  inkább:  az  igen  igen,  a  nem  nem.  Ami ezenfelül van, a gonosztól való.” (Mt 5, 34-37)

Az eskütételek, fogadalmak a melegágyai annak, hogy egyrészt az eskütevőket, fogadalomtevőket elöljáróik engedelmességre szorítsák, másrészt az esküt, fogadalmat tevők kibújhassanak a személyes  felelősségvállalása alól. A kaszárnyákban arra tesznek esküt, hogy hazájuk, a rend védelmében akár gyilkolni is készek. Ennek felelőssége alól pedig úgy próbálnak kibújni, hogy: parancsra tették. 

Én pedig azt mondom nektek: ismeritek parancsomat: Ne ölj! A másik pedig: Szeresd ellenségedet! Nem előbbre valók-e Isten parancsai az emberénél? Nem eszerint kell-e inkább élnetek?

Soha nem kértem, és soha nem is fogom kérni tőletek, hogy engedelmeskedjetek nekem, hanem csakis azt, hogy hallgassatok Rám! Tanítványaimnak  is azért mondtam, hogy jobb nektek, ha elmegyek, mert bármit mondtam, gondolkodás nélkül elfogadták csak azért, mert Én mondtam. Míg velük voltam, nem mérlegelték szavaim igazságát, feltétel nélkül elfogadtak Tőlem mindent. Önmagukon kívülről, engedelmeskedő készséggel várták a parancsot, hogy mikor, mit tegyenek. Így nekik nem kellett felelősséget vállalniuk.

Márpedig Én gondolkodást kérek tőletek, a józan eszetek használatát. Ezt kérem mindnyájatoktól, akik tanítványaim akartok lenni. Ezt a Szentlélek eljövetelekor, tanítványaimnak is keményen meg kellett tanulniuk. Enyéimnek belső meggyőződésből, a lelkiismeretükre hallgatva szabad csak cselekedniük, vállalva ezért minden felelősséget.

Ezért nem támogatom a különböző szerzetesrendek, és rendházak létrehozását sem, mert bár, jó cél érdekében jönnek létre, a jó melletti fogadalmuk és engedelmeskedtetés által kiüresítik önmagukat. A jó mellett azért nem célszerű fogadalmat tenni, mert a jónál lehet jobb, aminek a meglátását és befogadását éppen e kettő: a fogadalom és engedelmeskedtetés akadályozza meg; mert a jobbnak a megláttatása a fogadalom és a rendház létrejöttének célját, értelmét kérdőjelezi meg, és természetesen az engedelmességi fogadalom megszegését jelenti, aminek a következményével számolnia kell annak, aki a rendház rendjét megbolygatja. Akár ki is zárhatják a rendből azt, aki szembemegy a rendház rendjével, noha ő csak meglátta a jónál is jobbat.

Aki azért akar rendházba menni, hogy na, majd ő megreformálja, és új szemléletet visz oda, az azon fogja magát észrevenni, hogy még azelőtt kipenderítik onnan, mielőtt bármit tehetne, mert ezek a zárt rendszerek nem tűrik meg nemcsak a másképpen gondolkodókat, de a gondolkodókat sem; hiszen, a saját alapjukra épített, általuk megteremtett rend létét veszélyeztetik. A gondolkodó embert sehol nem látják szívesen, ahol a rendszer  az engedelmeskedtetésre épül, mert a gondolkodó, józan eszét használó emberen nem lehet uralkodni.

A szeretet világában nincs engedelmeskedtetés, csak másokra, a másikra hallgatás. Ezért ti is akkor jártok Velem egy úton, ha nem engedelmeskedni akartok Nekem, hanem hallgattok Rám. Aki engedelmeskedik, az személynek, a tekintélyelvnek veti alá magát, aki pedig hallgat Rám, az a józan eszét használva, feladatokban gondolkodik.

Igaz, hogy a magam boldogságára teremtettelek benneteket. Igaz, hogy csak úgy lehettek boldogok, ahogyan Én is boldog vagyok. De ezt nem azért kell elfogadnotok, mert Én mondom nektek, hanem, mert így van. Ennek igazságára magatoknak kell rájönnötök, nektek kell felismernetek a lelketekben. Szabadság csak a másikra hallgatásban van, és nem az engedelmességben. A másikra hallgatásban ti döntitek el, hogy elfogadjátok-e vagy sem azt, amit a másik mond.

A tiszta Szeretet Istenközpontú. Az Alfája és Omegája az életnek, mégsem diktatórikus. Isten ugyanis nem diktál, nem engedelmeskedtet, nem folyamodik erőszakhoz, hogy bárkit rábírjon arra, hogy úgy éljen, ahogyan Ő akarja. Ez ugyanis ellentmondana a tökéletességének. Isten mindenki számára kinyilvánítja Önmagát, világosan megmutatja a maga természetét, mit jelent az, hogy az Isten Önmagára teremtett benneteket. Általam pedig megjelent Útként közöttetek, példát mutatva arról, hogy miként lehettek úgy boldogok, amiképpen Isten is boldog. De rátok bízta azt, hogy elfogadjátok-e, amit kínál számotokra, vagy továbbra is a magatok útját járjátok.

Előbb-utóbb mindenki ráébred arra, hogyha igazán boldog akar lenni, akkor jobban jár, ha Istenre hallgat.

Ehhez azonban, mindenekelőtt jól kell ismernetek Engem. Engem kell tanulnotok, és nem csupán Rólam (Hang 9/726). Csak meggyőződésből lehet jó döntést  hozni. Helyes meggyőződése azonban csak annak lehet, aki helyes Isten ismeretből jut helyes önismeretre. Ez csak az Engem megismerés útján valósítható meg. Aki mindent megtesz azért, hogy Engem megismerjen, az nemcsak arra törekszik, hogy megértsen Engem, hanem,  hogy Én otthonra leljek őbenne. Akkor találok otthonra benne, ha engedi, hogy Én éljek benne, vagyis Én vagyok az Első az életében. 

Isten sohasem manipulál. Csak annyiban tudok bennetek élni, amennyire engeditek ezt számomra. Nagyon is aktívnak kell lennetek ahhoz, hogy Én élni tudjak bennetek. A passzív beletörődés olyan, mintha valaki életlen késsel akarna kenyeret vágni. Én ott tudok hatékonyan tevékenykedni, ahol nem kényszerből akarnak befogadni Engem, hanem meggyőződésből, benső hitből. Isten országa szabadon, benső meggyőződésből vállalt jót akarás, és nem születhet meg, nem maradhat fenn külső kényszer, engedelmeskedtetés által.

Megáldalak!