A nyomorék asszony meggyógyítása
Jézus már nem először gyógyít szombaton, ami a zsinagóga elöljáróját felháborítja, és arra szólítja fel az embereket, hogy csak munkanapokon keressenek gyógyulást, mert a szombat a pihenőnap, amikor is tilos mindenfajta munka. A munka fogalmát sajnos, nagyon eltorzítva, szélsőségesen értelmezik a zsidók, és olyasmit is a munka kategóriájába sorolnak, ami nélkülözhetetlen a mindennapi életben, és nemcsak hétköznap, hanem pihenőnapokon is meg kell tenni.
Jézus tehát, nem a szombati pihenőnap törvényét szegte meg, hanem a munka helytelen, torz meghatározását rója fel a zsidó törvényhozóknak. Példaként az állatokról való gondoskodást hozza fel; hiszen az állatokat szombaton is el kell látni, meg kell etetni, meg kell itatni, és ha netán baj éri őket, akkor szombaton is segíteni kell rajtuk. Érdekes módon ez természetes reakció a zsidók részéről, ugyanakkor egy emberen segíteni, jót tenni vele már munkának számít a szemükben. Jézus felhívja a figyelmüket, hogyha egy állat ennyire értékes a számukra, akkor egy ember még fontosabb kell, hogy legyen.
Az, hogy egy emberrel jót tegyenek, nem korlátozhatja, hogy milyen nap van éppen! Az ember értékesebb, mint az állat, a törvényre hivatkozva mégis többre becsülik az állatot az embernél. Ezért képmutatással vádolja őket Jézus.
Érdekes a hasonlat, amivel párhuzamot von Jézus az özvegyasszony betegségét tekintve. Azt mondja, hogy a Sátán tartja őt fogva, és ezért szükség volt az asszony feloldása ebből a kötelékből. A hasonlat azért különös, mert az özvegyasszony nem viselkedett az ördögtől megszállottakra jellemző módon. Nem tajtékzott, nem üvöltözött artikulátlanul, nem dobálta az ördög ide-oda, csupán meg volt görnyedve a háta a sok és nagy tehertől.
Ezek a terhek, melyek egy egész életen át rakódtak rá, nem Istentől voltak, hanem sokkal inkább a farizeusi törvények, a világ és vallás önkényeskedő hatalmának következményei.
Az, hogy mennyire nem Istentől valók voltak ezek a nagy és nehéz terhek, az is bizonyítja, hogy Jézus maga veszi le ezeket az özvegyasszonyról, márpedig Isten soha nem kerül ellentétbe önmagával, mert Ő soha nem rak az emberre többet, mint amit egészségesen elbír hordozni. Viszont, a vallási előírásoknak, törvényeknek való engedelmesség gyakorlatilag megnyomorítja az embert, különösen olyankor, ha azok értelmetlenek és erőszakosak, és csupán az Isten nevében uralkodni vágyók érdekeit szolgálják, és nem törődnek az emberek érdekeivel.
Márpedig maga Jézus is többször rámutat arra, hogy a farizeusok és írástudók a maguk terheit mindig csökkentik, leginkább Istenre hivatkozva, ám az emberekre elviselhetetlen terheket raknak. Csoda-e, ha sok ember idős kora előtt belerokkan az igazságtalan terhek cipelésébe? A terhek alatt meggörnyedt test, nemcsak a gerincet hajlítja, roppantja meg, de a többi szervre is megbetegítően hat; hiszen sem a tüdő, sem a szív nem képes megfelelően működni, és ezek helytelen működése a többi szervet is, az egész testet károsan érinti.
Jézusban tehát, nemcsak az ember, hanem Isten irgalma nyilvánult meg egyszerre, amikor a meggörnyedt hátú, nyomorék asszonyt meggyógyította, s mivel a rárakódott terhek nem Istentől valók voltak, így Jézus, még ha átvitt értelemben gondolta, akkor is jogosan fogalmazott úgy, hogy a nyomorék asszonyt a sátán tartja fogva, ezért szükséges volt őt e kötelékétől feloldani. Jót tenni pedig nemcsak hétköznap, munkanapokon, hanem minden áldott nap, szombaton vagy más pihenőnapon is fontos!
Bár a farizeusok és írástudók nem örültek túlzottan Jézus tanításának, a nép annál jobban, mert ők nap mint nap szembesültek a törvények igazságtalanságának, embertelenségének következményeivel, és Jézus cselekedete reménnyel töltötte el őket.