Az ítélet és a mérték

Minden törvényszerűségnek megvan a maga igazsága, igazságossága. Az igazság rendjében az egyik ember ítéli meg, ~ el, és bünteti a másik embert a bűne miatt. Mivel az ember önmagával szemben elfogult, részrehajló, kevésbé szigorúan ítéli meg ugyanazt, mint másokét; nem lehet igazságos.

Másban a  szálkát is gerendának látja, de a saját szemében a gerendát sem veszi észre. Önmagával szembeni ítéletében vak, ezért az őt követőket is vakká, világtalanná teszi, így mondhatnánk azt is, hogy: vak vezet világtalant.

Az igazságosság elve azonban az: amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked is. Ha mások bűnét súlyosabban ítéled meg, a tiedet sem ítélhetik meg enyhébben. De igaz ez a szeretetben is. Minél inkább irgalmazol másnak, annál több irgalomban lesz részed neked is. A szeretetnek is megvan a maga igazsága és igazságossága, mely azonban, soha nem ítéli el az embert, csupán megítéli.

Aki magának megtartja azt, amit Istentől kapott, az olyan, mintha semmije sem lenne. Aki viszont mindent odaad, az önnönmagát gazdagítja általa. Így aki nem terjeszti Isten világosságát, noha megvan erre a lehetősége, saját önzése által elveszíti azt, és nem képes a maga javára fordítani.

Ám, ebben mindenki csak önmagát ítélheti meg, mindenki csak tükre lehet másoknak, és nem a bírája. A szeretet Igazsága és igazságossága nem csupán szembesíti az embert hiányosságaival, hanem megmutatja számára azt is, hogy mivé, milyenné kell válnia, és hogyan kell olyanná válnia, hogy a Szeretetben tudjon élni.

Tehát, a megítélés nem elítéli, bünteti az embert, hanem támaszt, segítséget nyújt számára a lelki-szellemi fejlődésben, miközben folyamatos kontrollt biztosítva láttatja változásainak menetét. Így a szeretet fényében félelem nélkül, mégis elfogulatlanul, tisztán láthatja önmagát, miközben átélheti lelkében a szeretet tisztító, megújító erejét.

Sajnos, a kereszténységben is megtalálható a helytelen szélsőség, melynek az ember önmagát méltatlan bűnösnek láttató szemlélete az alapja, vagyis míg másokkal szemben irgalmat gyakorló, önmagával szemben túlzott, indokolatlan szigorúsággal lép fel.

Ez szintén helytelen, mert elrugaszkodik a realitás talajáról; hiszen nem Isten tiszta fényében vizsgálja önmagát, hanem saját Istenképének fényében, ami legtöbbször sötétebb a valóságnál. Emiatt azonban nem képes meglátni és elfogadni Isten feléje kinyújtott kezét, és anélkül, hogy bármi is indokolná, felesleges szenvedéssel járó ítélettel sújtja önmagát.

Isten azonban nem ezt akarja. Nem akarja, hogy önmagunkkal szemben szigorúbban járjunk el, mint ahogy Ő tükröt állít elénk. Ő azt akarja, hogy másokkal szemben és önmagunkkal szemben is ugyanazzal az irgalmas szeretettel legyünk. Ha meg tudunk bocsátani másoknak, akkor tudnunk kell megbocsátani magunknak is. Csak így vagyunk képesek befogadni Isten valódi szeretetét.

Soha nem leszünk képesek arra, hogy szeretetben felülmúljuk Istent, mert nála jobban senki nem szerethet. Bárki tanul is tőle, törekszik megismerni Őt, mindig csak fejlődésben lesz, de soha el nem érheti azt a tökéletességet, amit a szeretetben el lehet érni. A mester, azért mester, mert aminek mestere, abban tökéletes. Ezért a tanítvány örüljön, ha olyan tud lenni, mint mestere.

A tanítványról felismerhető a mestere, mert annak szellemében cselekszik. Ha valaki Jézustól tanult, akkor olyanná válik, mint Jézus, és aki a Sátántól tanult, olyanná lesz, mint a Sátán. Mindegyik előhozza magából a maga természetét. Így érthető az, hogy amilyen a ház ura, olyan a háza népe.

Abban a világban, amelyben együtt van jelen a mindenkit szolgáló szeretet és a mindenkin uralkodni akaró önzés, nem lehet külső békéről beszélni, és a befolyását féltő, másokon uralkodni akaró hatalom, mindent elkövet, hogy a riválisának befolyását gyengítse vagy teljesen megsemmisítse azt.

Ezért, ha tanítása, cselekedetei miatt Jézust üldözték és megölték, akkor az Őt követő tanítványai, apostolai sorsa is csak ez lehet ugyanabban a kettős világban. Ugyanis, azok, akik Jézusra nem hallgattak, apostolai szavára sem fognak hallgatni. De azok, akik hallgatnak Jézus szavára, apostolainak szavára is hallgatni fognak.