1. A fügefa megátkozása

Mk és Mt leírásában ez a történet nagyon minimális eltéréssel szerepel. Az egyház, miután felosztotta a Jézus életével kapcsolatos eseményeket az év különböző szakaszaira, ezt az eseményt, a keresztény hitvilágban a Virágvasárnappal kezdődő, Húsvétig tartó Nagyhét első napjára, hétfőre helyezte. Mindkét evangélista leírja, hogy Jézus megéhezett, és talál egy fügefát. Csak Mk írja, hogy a fa zöld volt, és még nem volt itt fügeérés ideje. Jézus mégis mérges lesz, és megátkozza, noha nagy valószínűséggel termett volna gyümölcsöt a fa az érés idejére. Ezt bizonyára Jézus is tudta.

Haragja tehát, nem a fa ellen irányult, hanem az ellen, amit, vagy akit a fával szimbolizálni akart. Évezredeken át, hirdették a próféták a Messiás eljövetelét, elmondták, hogy miről ismerhető fel. Ez a hit éltette a zsidó népet. Jézust a szavai és tettei igazolták, még sem fogadták be. Az évezredeken át a zsidóság körében hirdetett messiási jövendölések után, Jézus jogosan várta el, hogy felismerjék őt.
 
Valójában ez nem történt meg, mert Péter a Szentlélek erejével ugyan megvallotta Jézusnak, hogy az Isten Fiának tartja, ő és mindenki más is egy harcos, hadvezér messiást várt, aki Izrael trónjára ülve kiűzi a rómaiakat, a zsidók pedig a világ urai lesznek.

Jézus viszont nem ilyen messiást testesített meg, ezért nem tudták, nem akarták elfogadni őt. Nem voltak nyitottak arra az útra,  mely  ténylegesen megteremtette volna bennük az Isten Országát, ezért nem hozhattak gyümölcsöt sem. Hiába voltak kívülről olyanok, mint a zöldellő fa, belülről száradtak el. Ahogy a fügefa is a hit nélküliséget szimbolizálta.

Ez az igerész azon kevesek közé tartozik, mellyel mind a négy evangélista foglalkozik. A történet érdekessége, hogy máig nem egységes az a vélemény, hogy mikor is zajlott le ez az esemény. Noha Mk, Mt és Lk a húsvét előtti hétre helyezték, sokak szerint még Jézus működésének  elején  történt.
 
Ennek ellent mond azonban, ahogy a  kereskedők tűrték, amit Jézus tesz, vagyis már komoly tekintélye volt a nép közt. Ezért ugyanezt nem tehette volna meg működése kezdetén, következmények nélkül. Jézus kiűzi a kereskedőket, pénzváltókat a jeruzsálemi templomból. Egyedül Jn említi meg, hogy kötélből ostort font, és azzal verte ki az állatokat a templom csarnokából, miközben az Írást idézi.

Mt külön megemlíti, hogy Jézus vakokat és sántákat is gyógyított a templomban. Miután a papok és írástudók tudomást szereznek Jézus csodatételeiről, és hogy kiűzte a kereskedőket a templomból, méltatlankodnak, és azon tanakodnak, miként veszejtsék el.

Mt a gyerekeket is idézi, amint hozsannával köszöntik Jézust, amit szintén nagyon rossz néven vesznek az elöljárók. Jézus azonban a Zsoltárok 8, 3-mal válaszol nekik.

Mk és Mt leírása szerint, Jézus és tanítványai elhagyták Jeruzsálemet, és Betániában töltötték az éjszakát. Mk ugyan, csak annyit jegyez meg, hogy elhagyták a várost, de Mt már konkrétabban említi meg. Lk igerésze, a papok tanakodásával fejeződik be, hogy hogyan okozhatnák Jézus vesztét, de tenni nem mertek ellene a nép miatt.