A tizenkét éves Jézus a templomban

A zsidók törvényének megfelelően, József, Mária és Jézus minden évben, Húsvétkor felment Jeruzsálembe. A zsidó Húsvét két igen fontos részből állt, amely az egyiptomi tízedik csapásból való szabadulást, valamint, az Egyiptomból való kivonulás emlékét hivatott megünnepelni.
 
A tizedik csapás volt az, amely Egyiptom minden első szülött gyermekét és állatát elpusztította, kivéve a zsidókét, mert ők Mózes utasítása szerint feláldoztak egy hibátlan bárányt Istennek, húsát elfogyasztották, és vérével megkenték házuk ajtófélfáját.

Így, amikor a halál angyala végigvonult Egyiptomon, a bárány vérével megjelölt házak előtt elvonult, és a ház elsőszülött gyermekeit és állatait életben hagyta, de ahol ez a jel nem volt fenn, ott az elsőszülöttek mind elpusztultak.

Azóta a tizedik csapásból való megmenekülésük emlékére, a zsidók minden évben, Húsvétkor Jeruzsálembe mennek, és feláldoznak Istennek egy hibátlan bárányt. Így tett Jézus családja is minden évben, és akkor is, amikor Jézus 12 éves volt.

A Talmud, mely a tanításokat tartalmazza a zsidók számára, azt is meghatározza, hogy egy fiúgyermek, ha eléri a tizenkét éves kort, akkor szigorúbban kell fogni, és kötelezhető a vallási előírások megtartására.

A tizenkét év az a kor, amikor egy fiú kezd leválni a szülői kötelékről, tudatosabbá, öntudatossá válni, és megpróbálja az akaratát erőteljesebben érvényesíteni szüleivel és nevelőivel, társaival szemben.

Ezért kell ilyenkor keményebben fegyelemre szorítaniuk a szüleiknek és nevelőiknek a fiúgyermekeket, akik már nem kisgyermekek, de még nem is felnőttek, bár a fiúgyermekek felnőtté avatása kb. 13 éves korukban megtörténik.

Jézus is 12 éves lett, és kezdett egyre inkább tudatára ébredni annak, hogy ki is ő valójában, és nem kért engedélyt sem Máriától, sem Józseftől, hogy a templomban maradhasson.

Húsvétkor mindig nagy tömegek zarándokolnak Jeruzsálembe a különböző településekről, ezért célszerű mindig egy adott csoporthoz csatlakozni, ahol együtt vannak rokonok, barátok, ismerősök is. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen út nemcsak nem veszélytelen, hanem hosszú is szokott lenni, és napokig is el szokott tartani. Természetesen, ugyanez történik visszafelé is.

Egy ilyen úton a gyerekek együtt vannak, nemcsak zarándokolnak, hanem rohangálnak, játszanak egymással családjaik és rokonaik között. Nyilván ezt feltételezték József és Mária is, amikor a zarándokokkal elindultak Jeruzsálemből hazafelé.

Már egy napja úton voltak, amikor feltűnt számukra, hogy Jézust nem látják a többiek között. Mivel sehol nem találták, elindultak vissza Jeruzsálembe. Egy napja már úton voltak hazafelé, most újabb, csaknem egy nap vissza Jeruzsálembe. Ez viszonylag rövidebb idő, hiszen a szülők nyugtalansága, aggódása gyermekük iránt, meggyorsítja lépteiket, hogy mielőbb célhoz érjenek. Tehát, oda-vissza eltelt két nap.

Az evangélium azt írja: ”Három nap múlva akadtak rá a templomban…” Ez nagy valószínűséggel nem azt jelenti, hogy Jeruzsálemben keresték három napon át, hanem oda-vissza megtett útjuk során eltelt két nap, és egy napig tartott, míg Jeruzsálemben megtalálták Jézust.

Jeruzsálem az akkori körülmények között is nagy városnak számított, és jócskán be lehetett barangolni. Az, hogy majd egy nap is eltelt, míg József és Mária ráakadt Jézusra a templomban, azt feltételezi, mennyire gyereknek tekintették Jézust, mennyire nem gondoltak rá, hogy ki is ő valójában.

Pedig tudatában voltak annak, hogy az ő gyermekük nem olyan, mint a többi, hogy nem akármilyen sorsra született. De hát, miért is gondoltak volna rá, Jézus talán semmi jelét nem adta különcségének, úgy élt, úgy viselkedett, mint bármelyik más gyerek.

Hol keresték hát, először? Nyilván a piactéren, rokonoknál és ismerősöknél. A templomba is csak azért mentek be, mert útba esett nekik, és úgy léptek be oda, mint utolsó reménysugaruk. És lám, hol máshol találhatták volna meg, mint a templomban. S, amint beléptek, meghallották Jézus hangját, és ahogy a tanítók mind elismerik azt a nem mindennapi tudást, amellyel még a bölcseket is meglepte.
 
Honnan lehet benne ez a hatalmas ismeret? Máriától és Józseftől biztosan nem, és ahogy általában a jeruzsálemi papok és írástudók a vidéki rabbikról e tekintetben vélekedtek, bizonyára az is kevés lenne. Valami földöntúli dolognak kell itt lennie.

Természetesen, Mária és József, ahogy meglelték elveszett gyermeküket, rögtön számon kérték engedetlenségéért, megdorgálták, amiért egy napig keresniük kellett őt. Ám, Jézus a maga 12 évével, mint aki már régóta tisztában van azzal, hogy mi célból született a Földre, öntudatosan válaszolt, megdöbbentve szüleit:

„De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”

Vagyis Máriának és Józsefnek, akik tudták, hogy mi célból született, mi a küldetése; – hiszen Gábriel, Isten angyala elmondta nekik annak idején –, tudniuk kellett volna, hogy fiukat a templomban, a papok és írástudók körében találják meg, és nem kellett volna ezért bejárniuk egész Jeruzsálemet.

Jézus ekkor nyilatkoztatta ki először szülei előtt isteni mivoltát, és, hogy mi az ő küldetése. De Mária és József nem értették Jézus különös válaszát, s, mit akar vele kifejezni? Ő is be akar állni a papok és tanítók közé, hogy tanítson? Hiszen, még gyerek, megbotránkoznának rajta. Még nincs férfivá avatva, hogy értelmezhesse az írásokat!

Jézus pedig, látva, hogy szülei mennyire nem értik szavainak jelentését, jó gyermekhez illően, engedelmesen velük ment. Vissza Názáretbe.

Az igerész utolsó sora egy általános megjegyzés az evangélista részéről, ami bármely gyermekről szólhatna, akiről az emberek tudják, hogy jó dolgokat vitt véghez, és igen sokan megismerhették őt. Minden ilyen gyermek gyarapodik bölcsességben, korban, kedvességben Isten és ember előtt.
 
Minden ember, aki Isten akaratát Isten és ember iránti szeretetből viszi véghez, mindenképpen kedves Isten előtt. Mennyire inkább igaz ez Jézusra, aki közvetlenül az Atyától jött. Nemcsak felismerte, hogy ki ő, miért jött, hanem azt is, hogyan tudja beteljesíteni mindazt, amit az Atya Reá bízott, milyen sors vár rá ebben a szellemi sötétségben szenvedő világban.

Azt pedig, hogy mivé vált ez az egykori 12 éves fiú, azt nemcsak az Evangéliumok mesélik el részletesen, hanem minden, Jézust befogadó embernek a saját lelkében is éreznie kell.