Üdvözöllek Vendég!
Szombat, 2024/Április/27, 07:00:38
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Honlap-menü

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Belépés

Keresés

Barátaink:

A visszaeső bűnös

Tóth Csaba:

Visszaeső bűnös bűnhődése

 

Az erős ember, aki saját fegyverében, erejében bízik, annak vagyona, értéke biztonságban van, míg nem jön valaki, aki legyőzi őt, és erőszakkal el nem veszi tőle mindazt, amit eddig féltve őrzött. Ez elsősorban azokra az értékekre, vagyonra vonatkozik, mely kézzel fogható, és azt a célt  szolgálják, hogy az illető jólétét biztosítsák a világban.
 
Aki erre épít, annak békéje, biztonsága csak viszonylagos, és csak addig tart, míg ezektől meg nem fosztják. A világ előszeretettel próbálja utánozni Istent, és egyre csak azt sugallja, hogy gyűjtsél, legyél gazdag, szerezd meg, amit csak akarsz, mert ha erős vagy és gazdag, akkor bármit megtehetsz, hatalmad lesz mások felett.

Akik ezt elhiszik, és mindent megtesznek, hogy minél nagyobb vagyonuk legyen, mert minél gazdagabbak és erősebbek, annál szabadabbak; valójában saját földhözragadt vágyaik, és félelmeik foglyai. Mert minél több földi, anyagi értékük van, annál nagyobb a félelmük, hogy elveszíthetik, elvehetik tőlük.

Az erősebb azért jön, hogy az erőstől elvegye, amit lehet, gyengítse a másikat, hogy ez által az ő ereje, biztonsága, és hatalma, vagyona gyarapodjon. Tetteit azonban a másik embertől való félelem motiválja.

Aki boldogságát világi kincsekre építi, annak lelke vallja kárát, mert földi javakkal való megkötözöttsége miatt képtelen lelki-szellemi kincsekre lelni önmagában. Nem lehet két urat szolgálni, vagy más szóval, nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Egyik erre megy, a másik arra. Az ember értékét nem a pénzzel mért vagyon, vagy megvásárolt hatalom határozza meg, hanem az, amit önmagában hordoz.

Jézus az evangéliumokban részletesen kibontotta, elénk élte azt az embert, ami az embert emberré teszi. Ezeket a lelki gyümölcsöket az ember maga termi önmagában, és senki el nem veheti tőle, csak maga mondhat le ezek növekedéséről, beéréséről, embertelenné téve önmagát. Aki arra teszi a hangsúlyt, hogy benső embersége növekedjék, az örök értékeket gyűjt, és ez által, hasonlatossá válik Jézushoz, mert Őt követve, Vele gyűjt.
 
Az ilyen ember másképpen gondolkodik, másképpen látja a világot, más motiválja cselekedeteit. S, ha gazdag, ha szegény, mindenkor szabad. Ha nincs is vagyona, a világ minden királyánál és maharadzsájánál gazdagabb, mert lelkében az egész mennyországot hordozza, és erősebb a világ minden hadseregénél, mert, amit a lelkében hordoz, azt el nem vehetik tőle. Szabad, mert csak egyetlen kötelék van, melyhez kötve van, az Isten köteléke.

Aki Jézussal gyűjt, az olyanná válik, mint Jézus, de aki nem Isten örök értékeit keresi, az még, ha világi kincsekben gyarapodik is, szétszór, mert mások kárán, romlásán gazdagszik.

A tisztátalan lélek olyan lélek, mely bűnre csábítja az embert, és mindent elkövet, hogy megnehezítse az életét. Gyötri, kínozza, uralja áldozata gondolatait, cselekedeteit, hogy megfossza mindattól, ami emberi. Olyan, mint a ragadozó, mely, magától soha nem hagyja el a zsákmányát. Jézus sok embert szabadított meg a gonosztól, tisztított meg a tisztátalan lelkektől.

Természetesen, amikor tanított, azt mondta el, miként kell egy embernek gondolkodnia, hogyan kell az életét átalakítania, hogy Istennek tetsző életet élhessen, és megszülessen benne Isten országa. Sok ember azonban, megelégedett azzal, hogy Jézus kiűzte belőle a démonokat, de az életét nem változtatta meg.
 
Így hiába lett kiseperve, a lélek megtisztítva, nem lett betöltve a mennyek kincseivel, nem töltötték be a lélek gyümölcsei, így olyan volt, mint egy tisztára sepert lakatlan sziget. A gonosz soha senkit nem hagy el örökre, újra és újra visszatér, hogy lássa, terem-e babér a számára azon a helyen, ahonnan elűzték.

Senki nem érezheti magát biztonságban csak azért, mert egyszer az Isten megsegítette. Ha a gonosz azt látja, hogy minden olyan, mint akkor, amikor először elfoglalta a helyét, akkor még nagyobb lehetőséget lát abban, hogy visszatérjen, és gonoszabban cselekszik az újra megszállt emberben, mint annak előtte, mert semmi sincs, ami megakadályozhatná ebben.
 
Így annak sem lehet akadálya, hogy nálánál is gonoszabb lelkeket hívjon magával. A gonosz lelkek nem egymással foglalkoznak, hanem a megszállt embert gyötrik, ezért ennek az ember többszörösen is rosszabb lesz ezután, mint azelőtt volt.

Bizony, hasonló ez ahhoz, amikor eljött az Isten Fia, hogy betöltse a törvényt, és megtisztította a visszásságoktól. De a törvény megtisztításának nem a kőtáblán, hanem a szívekben kellett megtörténnie, és csak el kellett volna fogadni ahhoz, hogy az emberek végre képesek legyenek megváltoztatni lelki életüket Isten szerint.
 
Azonban, e nemzedék csak a betegségeiből, és a zsarnokság alól akart szabadulni, az Isten Fiát elvetette. Üresen hagyta a kitakarított szobát. Jobb lett volna, ha a messiás nem ígértetett volna meg nekik, és nem jött volna el számukra, mert akkor nem érné őket ily nagy szenvedés. A ma emberének sem elég kitakarítania lelki szobáját, ismerve Jézus tanításait, be kell töltenie lelkét az igaz gyöngyökkel, örök kincsekkel, nehogy még rosszabb legyen a sorsa, mint mielőtt Jézust megismerte.