Utolsó Idők Evangéliuma

Nostradamus Hungaricus

NOSTRADAMUS – HUNGARICUS

NOSTRADAMUS (1503-1566) zsidó származású francia asztrológus.
Magyarországon 1989, a rendszerváltozás óta sok mű jelent meg, amely Nostradamusra hivatkozik. E könyvek és hivatkozások száma önmagában is jelzi a társadalmi válság mélységét. A bolsevista diktatúra korában bármiféle próféciát tilos és tudománytalan tevékenységnek nyilvánítottak, ezért aztán a Rákosi-Kádár korszak összeomlása után igencsak felértékelődött minden, amit a marxizmus-leninizmus áltudománynak, babonának nevezett. Nostradamus eredeti neve MICHAEL DE NOTREDAME volt és Provance-ban, St. Rémyben született. Avignonban filozófiát tanult, majd Montpellier-ben orvosi egyetemet végzett 1529-ben. 1544-ben az Aix közelében fekvő Salonban praktizált, ahol sikerrel helytállt a pestisjárvány megpróbáltatásai között.
1555-ben jelent meg rímekbe szedett prófétikus könyve, a CENTURIÁK. A művet számtalan kiadásban jelentették meg és értelmezték. Verseit sokféle történelmi eseményre lehetett, és lehet vonatkoztatni. A katolikus egyház 1781-ben megtiltotta kéziratainak közlését.
1989 előtt a pártcenzúra tiltotta és üldözte mindazt, ami összeférhetetlen volt saját doktrináival. Így 1989 után az emberekre valósággal rázúdult a sok addig tilalmas “literatúra”. Az ideológiai zűrzavar, az értékek válsága és az egzisztenciális bizonytalanság felfokozta a csodavárást Magyarországon. Nostradamus személye és próféciái nálunk is hatalmas érdeklődést váltottak ki, noha a sokféleképp értelmezhető versezetek valószínűleg sokakban keltettek csalódást. Komor látomása a jövőről éppen azért hátborzongató, mert az emberiség eddigi története bőségesen kínálja az analógiákat.
Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a “nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett ezért a munkáért. A megrendelő személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566 szeptember 8-án hősi halált halt. Mint a vers megjósolja, a “pogány” török még valóban százhúsz évig uralja Magyarországot, és Zrínyi valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse. Nehezebb a helyzet a jelenkori történelemmel kapcsolatban, hiszen óhatatlanul sok mindent beleolvasunk a próféciákba. Ám így is érdekes és izgalmas ez az üzenet a régmultból, vagy otromba csalás Nostradamus nevében. A kézirat első oldalának margóján, nagyon elmosódottan az alábbi kiegészítő próféciát találtam:
 

“Mindaz, amit megjósoltam itten, sok síri éven át rejtőzködik.
Szerencsés lesz majd sok ember, ki a jövőnek megfejti titkait.
A nyomda neve lészen AQVA, de művem olvasható lesz gépeken;
Betűk lesznek számokból kirakva, miket még fel sem fog az értelem.”

S íme, a jóslat beteljesedett a számítógépes kiadvánnyal!
Nyomtatott formában pedig csakugyan az AQUA Kiadó gondozásában jelent meg a Könyvhéten!

(A zárójelben lévő nevek, megjegyzések személyes tippjeim a próféciák alapján.)
_____________________

1
(Horn Gyula 1994-98)
Fején vaskorona, mely a vállát nyomja.
Egyszer elárult már, egyszer visszavonta.
Pannonföldre lépett Keletről az ördög;
s a nép megválasztja, kit nemrég megdöntött.

2
(Boross Péter)
A köpcös fogadós képtelen a Történész helyére lépni.
Bagolynak csúfolják, de nem madarak segítségét kéri.
Nem vár rá dicsőség, sem őrség, csak elmulasztott lehetőség.
 

3
(Antall József)
A Történész csak három évre lehetett országa doktora.
Idegen hadak elmennek végre, s majdnem megtörténik a csoda.
Nyugat kapuja félig nyitva áll, de gyűlölik sokan a beteg férfit;
Kit népéhez bilincsel lassú halál, s késő, mire szerepét megértik.
A kapu a temetés után bezárul; beszélni fognak róla, nagy királyról.

4
(Csurka István)
Jön egy kövér bölény, ki félti népét, s úgy szónokol, akár a színpadon.
Nem tudni, vajon szolgált-e kémként; akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.
Egyedül van, s ereje nem lohad, folytonos küzdésre termett;
Maga mellé állít még másokat, kik Istent ismernek, de nem kegyelmet.

5
(Torgyán József)
Pufók kisember a bölcs tanácsban; bolondnak tartják, s az is talán.
Mindig az igazság oldalán van, csak az igazság nincs az ő oldalán.
Sokan nevetnek majd rajta, de a vidéki nép mégis nagyra tartja.
S ki korán nevetne, magára hozna bajt, lesújt reá a csörgősipkás kardja.

6
(Bős-Nagymaros)
Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik, rettentő monstrum a folyót elzárja.
Kőből és vasból van a szörnyeteg itt, s a legnagyobb várost fenyegeti árja.
Háború fenyeget a nagy folyó miatt, elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad.
Az emberi gonoszság ettől visszariad, a két nép mégis megmarad barátnak.

7
(Nagy Imre)
Zsarnoki eszme katonája sokáig, Keleten nevelik hazája ellen.
Hűsége idegen mezben kiviláglik, helytartó nem lesz a szabad szellem.
Élére áll reménytelen forradalomnak, bár sejthető: nem lesz számára kegyelem;
Gyilkosai négy évig hazudnak, temetik jeltelenül a díszhelyeken.
Ki vállalná örökét, nem akad senki; népe emlékezni nem tud, csak temetni.

8
(Rákosi Mátyás)
Kelet helytartójaként kövér kis ember jön Pannonföldre, telve gyűlölettel.
Hosszú börtönévek disznóvá hizlalják, rövid országlása csúfos véget ér.
Erőszakos halálát sokan kívánják, hamis nevét kísérik átkok.
A nép sosem felejti gyászos országlását, száműzetésben hal meg kárhozottan.
Emlékművét ledöntik, képeit elégetik, az Úr írmagját is kiirtja onnan.
Nevetség, szégyen tárgya lesz, ki követte, s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

9
(Jeszenszky Géza)
A Történész véréből és mesterségéből való, fáradhatatlanul dolgozik.
Szárnyak nélkül is sokat repül, sokan támadják; csak a hó ad nyugalmat néki itt.
Külországokban védi Pannóniát, messze földön ismert a neve;
De megváltozik gyorsan a világ, s ő nem akar változni vele.

10
(Expo-96)
Lett volna nagy világcsodája a Kárpátok középső részén.
A szittyák sokasága várta, több nációnak sarja rá lenézvén.
Nem vala ugyan elég arany, de a cselekvés is hibádzik;
Gyönge vezérek érte hasztalan küzdenek, győz a fukar másik.
A Duna mellett elmarad az ünnep, a vidékről sokan elmenekülnek.

11
(Egy új vezetőről)
Jön majd egy ember, a második Millenium után, ki felette áll minden torzsalkodásnak: 
Ő lesz az itt, ki Pannonföldről Istenhez kiált, s Isten meghallgatja imádságait.
Ő lesz az, kinek uralkodása folytán Pannnónia ismét erős lesz és gazdag.
Nagyobb lesz, mint akármely szultán. Az Ő szavára minden országban adnak,
S önként kezére bíznak minden hatalmat.

12
(Habsburg Ottó)
Nagy dinasztia utolsó sarja, az utolsó király fia nem lesz király.
Könnyen vált nyelve germánról magyarra, nyomdokaiba nem lép senki már.
Soká tagadja őshazája, ám keblére fogadta őt Pannónia;
Az ősök bűne nem hull vissza rája, s jogar nélkül is büszke lesz fia.

13
(Kádár János)
Börtönben ült sokáig, s kezéhez vér tapadt.
Kísértette a másik, kit gyáván elárult, súly alatt.
Lázadás juttatta trónra, amelyet eltiport;
király lehetett volna, de Ruszföld bolondja volt.

14
(Mindszenthy József)
Kemény főpap börtönben töretik, meg nem alázkodik pribékek előtt,
Két hét boldog szabadság után a hit sem elég, levágnak minden hit-nevelte főt.
Ismét tömlöcben, mégis szabadon; otthon de idegenben, hosszú évekig;
Idegen oltalomban lelkeknek oltalom; már életében szentként tisztelik.

15
(Széchenyi István)
Nemes család sarja, mégis a köz érdeke nyűgözi le életében.
Folyókat rendszabályoz, partot összeköt, s tudósokat növel rég elfecsérelt pénzen.
Királya híveként szít forradalmat, népe szolgájaként magába réved.
S midőn egész Pannónia reszketve hallgat, egyetlen lövéssel vet önmagának véget.

16
(Pozsgai Imre)
Amíg külhonban jár a főminiszter, ő védelmébe veszi a régi forradalmat;
Melyet besároztak, de réges-régen egyszer már megrendítette a gonosz birodalmat.
Nagy zűrzavarban sok álarc lehull, ki árulónak tartja, ki bölcs vezérnek;
S bár sokan bíznak benne változatlanul, a nép hamar felejt, és mindent későn ért meg.

17
(Horthy Miklós)
Nagy hajós, ki tengerét elveszti, régens, de felette nincs király.
Helyette nem kormányoz senki, s a vérző ország lassan talpra áll.
Germánia véres hatalmát gyenge hazájától erővel távol tartani;
S bár Ruszföldtől békét szeretne, szétfoszlanak szép álmai.
Száműzve hal meg, csaknem elfeledve, szabad hazában lesz majd eltemetve.
Vesztes országnak nincs győztes vezére; hosszú az árnyéka és erős a fénye.

18
(Tőkés László)
Magyar főpap s mégsem magyar, az Erdőn túl bátor tanúságot teszen.
Mindkét nép megérti a pap mit akar, testével védi őt, s gyűlik utcán-teren.
A Zsarnok hatalma, s undorító gőgje megrendül; gyorsan elfogják s kivégzik;
A nép örvend, ám összefogni dőre; szabadságát már rég elnyomói védik.

19
(Szálasi Ferenc)
Germánoktól kap gonosz hatalmat, lerombolt ország és vérző város felett.
Meghosszabbítja kínjait minden magyarnak, és sötétségbe taszítja a nemzetet.
Nyugatot kívánja védeni Kelet vörös hordái ellen utolsó csepp vérig;
De visszájára fordul haza és becsület. A győztesek a gonosztevőket kivégzik.
Reménytelen harcban hozott bármely áldozat, a vezér fejére visszahulló örök kárhozat.

20
(Göncz Árpád)
Nevezik őt mint magyarok elejét, éljenzik is, de gyorsan belefagy a szó.
Titok felhőzi homlokát, s nevét; a nép választja, és mégsem a nép.
Bölcs ítélkezésre személye való, a pennát tartja jobban a jogarnál;
Nem mindig szól a Mérleg nyelvén, s ha ajkáról a mosoly kihalt már;
Társai feledik, jó sorsa betelvén.

21
(Hankiss Elemér)
Láthatatlan sugárzás képe nagy erőre kap, mindenki látva látja.
Állam lészen államban, s a vad gonoszság, hatalom s aranyak vágya,
Gyönge vezetőt emel a székbe. A tudós férfiú a cselszövényben
él s visszaél a joggal; ez sokaknak tetszik, de hazugsághalmazát a kékben
a zöldek sohasem felejtik.

22
(Trianon)
Királyi kastély Párizs mellett, lészen Magyarok szégyene!
Kik kényszerű békét szereznek, hazát árulnak el vele.
Mit Árpád vére vérrel szerzett, vesztik egyetlen perc alatt;
Jövevények mindent megesznek, hegyek leválnak, a síkság marad.

23
(1956. október 23.)
Eljön a nap, a kövér törpét elsöpri majd a népharag.
Sok sebet rövid szabadság föltép, s emléke örökre fönnmarad.
Keletről jönnek nagy ármádiák, mögöttük szürke, olcsó árulók;
Saját anyjukat is megtagadnák; kitüntetik a rosszat, gyilkolják a jót.

24
(Békesi László)
Sanyarú fiskális, szamárfülekkel, kétszer akarja Pannónia vesztét.
Másodszor székéből önként felkel, s vigyorog azokon, kik vesztét keresték.
Gyűlölt adószedő; pokolra szállván díszhelyre invitálja a Sátán!

25
(?)
Király lehetne, de csak Herceg; a magyarok királyként tisztelik.
Istenben hívő, uralkodásra termett, a Császár ellen vezérli híveit.
Úr és paraszt szolgálatába áll, a magyar szabadság szárba szökken;
De nem lehet belőle nagy király, pogány tenger partján hal meg száműzötten.

26
(Alapszerződések)
Jön majd idő, hogy szinte eltűnik Pannonföldről, ki Magyarnak született.
Fiaikat az anyák meg sem szülik, s a hágókon át jönnek barbár seregek.
A magyaroknak még nevét is lopják, s rettegnek még emléküktől is.
Már csak nevében lesz Magyarország, s nevében minden egyezség hamis.

27
(?)
Még nevét is csak kölcsönözte, merev vigyor, hazug pufók.
Nincs különbség Júdás és közötte, még ősei is csak árulók.
Úgy tűnik el a történelemből, hogy szinte még jelen se volt;
Vigyorában a tikosrendőr, semmirekellő, élveholt.

28
(Losonczy Pál)
Nagy, barom ember, rossz paraszt, a világot járja, mint király.
Minden szava törvénytelen malaszt, saját nyelvén makog ha szólni áll.
Aljas és gyáva akár az állam, része nem lesz, csupán a rothadásban.

29
(Lakitelek)
Magyarhon közepén nagy sátrat levernek, félig titokban, de üldözést se félve.
Legjobbjaiban gyűlik ott a nemzet; hitük szerint egy újabb ezredévre.
Mikor megint összegyűlnek, kipróbált régi köztük már alig.
De a sátor nem semmisül meg, konokul őrzi régi álmait.

30
(Aczél György)
A Hóhér mögött ő a főminiszter. Mindenre gondja van, mi gondolat.
Azok fogják cserbenhagyni egyszer, kik melengették tüzénél hátukat.
Kezében futnak össze mind a szálak, egymás ellen állít polgárt, parasztot;
Sírján követ, virágot nem találnak. Ő tiltott és tűrt – a Hóhér akasztott.

31
(Marosán György)
Egy hitvány péklegény mindent elárul, amit csak lehet Pannóniában.
Nem magyar vérből, nem magyar vágyból, s nem nyughatik pokolra szálltan.
Keleti zsarnokok nyomorult bábja, habzó száját a halál lezárja.
Több szót nem kell rá vesztegetni; múltja vörös ködben, és a neve: senki.

32
(Szovjetunió)
Keletről jönnek, mint szabadítók, ám hódító hordák, durva gyilkosok.
Megölelik, s elhurcolják a bennük bízót, gonosz tanuk minden főt átmosott.
Országuk neve térképről eltűnik, s haduk vér nélkül majd kiódalog;
De soká felejtik ocsmány bűneik, s jelképüket, a gonosz csillagot.

33
(Károlyi Mihály)
A gyenge gróf csinál rossz forradalmat, nagy háború után mindent feladván.
Nem ad fegyvert minden magyarnak, áruló ősök gyöngesége arcán.
Átadja hatalmát gyáva idegennek, ki hiába számít lángoló Keletre.
A gróf és hívei is külföldre mennek, s Pannónia hárma zsugorodik egyre.
Egyszer talán a gróf majd visszajön még, de mindenkinek csak kellemetlen emlék.

34
(Illyés Gyula)
Költők királya, jobbágyok utóda, frank nyelven is szól ékesen.
Éhezők helyett is éhes szabad szóra, nem tántorítja vénsége sem.
Szilárd, de óvatos, hallgat, de bátor, zsarnokokkal koccint és vitázik.
Mindenben alkotó, s bár mit se másol, fölébe nő holtában is az ifjú másik.

35
(Fodor Gábor)
Egy ifjú ember, hiú, csalárd, pártot cserél és behajtja bérét.
Miniszter lesz és megvetésre szánt, nevét nem őrzik könyvek, arcát érmék.
Tudásból néki nem túl sok jutott, erkölcsből még annál is kevesebb;
Jogtalanágból doktorált, s elmaradt a jog. Pártjának szégyene: miniszter lehetett.

36
(II. Rákóczi Ferenc)
Családtól elszakítva Magyarhon ellen nevelik, harcos anyjának mégis utóda lesz.
Isten kedvét leli a Nagy Fejedelemben, s lázadása a császárra csaknem végzetes.
Minden, mit tesz, felsőbb és tiszta szellem nyomát hordozza: sok évig róla énekelnek.
És visszavárják, de elhagyottan, száműzötten, pogány tenger partján nyer végső kegyelmet.

37
(Petőfi Sándor)
Alacsony sorból jött ifjú legény, kinek Isten nem sok évet enged.
De senki sem tesz túl a szellemén, legnagyobb poéta lesz, kit Pannónia termett.
Vándorol sokat, és gyorsan él, egész világra szól minden sora;
Csontjait őrzi délen csatatér, nyugvóhelyét nem lelik soha.

38
(Orbán Viktor)
Fiatal oroszlán, tiszteletreméltó, bátran élteti a régi forradalmat.
De az öreg oroszláné lesz a végszó, ifjúra vének ritkán szavaznak.
Sok kacskaringós utat mér be, míg Istentől rászabott útját bejárja;
De eljut a legnagyobb tisztességre, és sokáig néki nem lesz párja.

39
(Németh Miklós)
Fiatal arc, hamar lesz első ember, de az elnyomó rend bevégzi őalatta.
Hazugságból nem jön létre rendszer: valaki lehetett volna, s nem jött el a napja.
Okos fiú, gondol a jövőre, pénzzel foglalkozik, nem politikával;
Bőre alatt is pénz van, és vastag a bőre, de nem jut magasra árulása által.

40
(Soros György)
Idegen uzsorás sok magyar arannyal kiszolgál elnyomót, idegen hatalmat.
A kis ország felett sötét angyal, az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.
Undok pofája akár az ördögé, pénzt számolatlan nem ád, csak tanácsot;
Eladja országát, mely sosem volt övé, s vagy a tenger végez vele, vagy a rácsok.

41
Magyar uzsorás sok idegen arannyal kiszolgál elnyomó idegen hatalmat.
Kis ország felett sötét angyal, az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.
Undok pofája akár az ördögé, számolatlan ad tanácsot, csak pénzt nem.
Eladja országát, mely sosem volt övé, gyilkos kór végez vele, vagy a szégyen.

42
(Szűrös Mátyás)
Moszkóviában szolgál, de megmarad magyarnak. Sokat szenved belül;
De érdekli minden színdarab, s minden szerepben próbál emberül.
Mikor a ruszok elmennek végleg, ő zászlót lenget és majdnem király;
De akkor nem kell a gyanakvó népnek, s mindig csalódik, ha jobb szerepre vár.

43
(Arany János)
Paraszti sorból jő a krónikás, Pannonföldön talán a legnagyobb.
Elbeszélni nála jobb nincs senki más, mézként csurognak ajkán régmúlt századok.
Tudós költő, szerény és hallgatag, sok hosszú énekéhez idő kell neki;
Bár nyelvében mindig ő a gazdagabb, hírét csatában halt barátja elfedi.

44
(Deák Ferenc)
Bölcs ember, a jogok tudósa, szerény és nagyhatású szónok.
Nem volt ilyen kétszáz év óta, törvényben mér sok országos gondot.
Amit fegyverrel el nem ér ország, eléri azt ő türelmes gondolattal;
Általa békül meg magyar és osztrák, köt egyezséget az ördög és az angyal.

45
(Vasutassztrájk)
Párhuzamos vaspályán futó kocsik hálózzák majd be a szárazföldet.
Pannónia földjén e kocsik vezetői mutatnak majd erőt először egyedül,
A gonosz önkénnyel szemben, de aggódik s még mindig gyáva a nép;
Mely egykori kínzóitól remél alamizsnát.

______________

1  2