Jézus háromszor beszél a szenvedéséről



Az első jövendölés a szenvedésről

 

Jézus először beszél szenvedéséről a tanítványoknak. Mt szerint ki is mondja, hogy Jeruzsálembe kell mennie, majd részletesen felsorolja, mi minden fog vele történni. Mk-nál azonban Jézus egyes szám harmadik személyben szól, és az Emberfia szenvedéséről beszél, amelyben sokat kell szenvednie a főpapoktól, írástudóktól, elvetik és megölik, de harmadnap feltámad. Az Emberfia kifejezés ebben az igerészben Mk-nál és Lk-nál fordul elő csak. Máté itt nem használja.

Az Emberfia kifejezésnek több jelentése is van. Az első és leglényegesebb a szó legszorosabban vett értelmezés, hogy „embertől való, embertől született.” Embertől született, vagyis ember, emberfia a hétköznapi értelemben. Ha így vesszük Jézus magára vonatkozó kijelentését, akkor Ő, mint az első olyan ember, embernek fia, aki Isten Igéjét hirdeti, és a szerint él, ezért az a közeg, amely saját önző érdekeit látja veszélyeztetve általa, megkínozza és megöli Őt. De ez egyben azt is jelenti, hogy minden ember, embernek fia, aki Jézust követi ugyanez a sors vár.

Van az Emberfia kifejezésnek egy másik aspektusa is, amelyet Jézus Dániel prófétától vett át, de olyan formában, hogy tanítványai és a többi ember számára elfogadhatóbbá tehessen bizonyos kijelentéseket.  Hiszen nagyon jól tudta, hogy az Ő szenvedései és megölése az Isten Fia kifejezéssel párosítva még inkább felfoghatatlanabbá teszik mondanivalóját a tanítványok és a többi ember számára. Nem véletlenül tiltotta meg tanítványai számára, hogy az Ő kilétét felfedjék az emberek előtt. Ahogy ennek okát Lk evangéliumában meg is magyarázza.

Szintén Dániel prófétától való az Ember Fia kifejezésnek egy harmadik aspektusa is, melyről Jézus beszél, de mindig egyes szám harmadik személyben, és mindig jövő időben. Akár Jézus szenvedéséről van szó, akár az idők végét illetően. Jézus mindig gondosan ügyelt rá, hogy az Ember Fia kifejezést soha ne vonatkoztassa egyértelműen önmagára a félreértések elkerülése végett. Erre ugyan Jézus részletes magyarázatot ad az evangéliumokban, ennek teljes kibontása csak az idők végén valósul meg, és lesz világos az emberiség számára.

Az, hogy Jézus kijelentése milyen zavart okozott a tanítványok körében, éppen Péter reakciója utal, nem sokkal az után, hogy Jézus kősziklának, egyházának alapjának nevezte őt. Éppen, mert nemrég történt Simon többiek fölé emelése, érezte Péter jogosnak, hogy szóvá tegye nem-tetszését Jézusnak a sorsát illetően. Isten ilyet nem engedhet meg, de talán, az is benne volt ebben, hogy „mi majd kardot ragadunk, és megvédelmezünk, ha kell!” Noha teljesen felfoghatatlan volt a tanítványok számára, hogy ha egyszer a Mester az Isten Fia, a Krisztus, miként lehetséges, hogy megölhetik, mégis készek lettek volna fegyvert fogni, hogy megvédjék. „Mert hát, ez veled nem történhet meg.” Mondja Péter.

Hiába töltenek a tanítványok, több mint 3 évet együtt Jézussal, nem értették meg, hogy az a látásmód, élet, amit Jézus eléjük él, nem hozhat magával más sorsot ebben a világban, mint ami Reá várt. Péter és a többi tanítvány is úgy gondolkodott ezen a téren, mint bármelyik más ember. Ezért, amikor Jézus lesátánozta Pétert, az nem csak Péternek szólt, hanem a többi tanítványnak is, hiszen szavait feléjük is fordulva mondta. Ők ugyanúgy gondolkodtak, mint Péter, csak nem merték nyíltan megvallani, hogy miként vélekednek. Péterben pedig máris előbújt az emberi természete, a nagyság hiúsága.

Ezt tette benne helyre Jézus dorgálása, bár továbbra sem tudott különbséget tenni aközött, hogy hogyan gondolkodik egy ember, és hogyan Isten. Ugyanis nem bírta felfogni, hogy hogyan engedheti meg Isten a Fia megölését. Számára éppen az lenne a természetes, hogy az Isten Fiát, akit Isten küldött, senki le nem győzheti, senki meg nem ölheti. Nem tudott másképpen gondolkodni, csak ahogy az emberek.



Jézus másodszor jövendöli meg a szenvedéseit
 

Jézus másodszor jövendöli meg a szenvedéseit. Túl vagyunk már Péter hitvallásán, melyben tanúságot tesz Jézusról, mint Isten Fiáról. Bár a tanítványok nem fogták fel igazán, de lelkük mélyén olyasmit éreznek, hogy  egy  magasztos,  rendkívüli  dolog  történik velük. Ehhez képest Jézus jövendölése elfogásáról és megöléséről még inkább érthetetlen számukra. Tulajdonképpen, amikor Jézus az Emberfia megöléséről beszél, azt próbálja megértetni a tanítványokkal, hogy ő most, mint ember él a földön, akire ugyanaz a sors vár,  mint  bárki  másra. Csupán annyiban más, hogy mivel Isten Igéjét, Örömhírét hirdeti, a világ, mely jobban szeret a sötétben tévelyegni, kiveti magából, megöli őt.

A tanítványok Jézusban Isten Fiát, Isten megtestesülését látják elsősorban, és nem az embert, akire ugyanúgy halál vár, mint bármelyikükre, bármilyen életet is élnek. Tehát, a tanítványok szemében Jézus elközelgő halála, még ha természetes módon következne is be, természetellenes.

Fokozta zavarodottságukat, amikor Jézus azt is hozzáfűzte, de harmadnap feltámad. Mit jelent ez? Hogy kell érteni azt, hogy feltámad? Mégsem hal meg? Nem értették Jézus szavait, de nem merték megkérdezni Tőle a szavak értelmét. Miért? Jézus  már régóta foglalkozott velük, tanította őket,  most is azért vonult el, hogy csak őket taníthassa.

Alkalmuk lett volna megkérdezni, csakhogy Jézus már többször megrótta őket értetlenségük, hitetlenségük miatt.  Még  mindig  nem  értitek?  Mondta  nekik  sokszor,  de  aztán  mégis  újra  elmagyarázta.  Lehet,  hogy nem kérdezték a szavak értelmét.



Jézus harmadszor jövendöli meg a szenvedéseit

 

Miért beszél Jézus háromszor is erről? Minden bizonnyal azért, mert ezek az események, amelyek reá várnak, nemcsak az ő sorsát fogják befolyásolni, hanem a tanítványaiét és követőiét is. Márk szerint, úton voltak Jeruzsálem felé, amikor ismét beszélni kezdett azokról, amik vele történni fognak. De előtte Márk még csak arról beszél, hogy Jézus megy elől, tanítványai csodálkoztak, követői meg féltek. A tanítványok valószínűleg Jézus határozottságán csodálkoztak, amellyel Jeruzsálem felé haladt, de hogy a követők félelmét mi indokolta, nem derül ki, hiszen Jézus ezután beszélt még csak a reá váró történésekről.

Érdekes a nyelvezete, ahogy Jézus a jövendöléssel kapcsolatban beszél: „Felmegyünk Jeruzsálembe…” majd hirtelen átvált egyes szám harmadik személyre, és az Emberfia szenvedéséről beszél. Jézus soha nem beszélt magáról, mint Emberfiáról, nem azonosította magát vele. Az Emberfia kifejezés Dániel prófétától ered, a végső napokra vonatkozó jövendölés kapcsán. Innen vette át Jézus és azért használta, mert a körülötte lévők nem tudtak azonosulni azzal, hogy az Isten Fiát bárki is megölheti. Egy  ember megölése kézzelfoghatóbb, valóságosabb volt, bár Jézus esetében ez mégis elképzelhetetlen volt a tanítványok számára, és ezt az értetlenséget még tovább fokozta Jézus kijelentése, hogy harmadnap feltámad a halálból. A tanítványok fejében teljes volt a zűrzavar, nem is értették, hogy Jézus miről beszél. Pedig Jézus nem először beszélt az elkövetkező szenvedéseiről, viszont most beszélt róla a legrészletesebben. Pontosan megnevezte, hogy mit fognak tenni vele. Márk és Lukács hasonlóképpen írja le Jézus jövendölését, a más szavak is inkább rokon értelműek: pl.: átadják - kiszolgáltatják. Viszont a három evangélista közül egyedül Máté írja le, hogy Jézus a keresztre feszítéséről szól.

Lukács írja le az igerész végén, hogy a tanítványok nem értették meg, mit akart mondani Jézus  ezzel  a  beszédével. Egy ember halála, akár természetes, akár erőszakos módon, ez minden ember számára felfogható, nincs benne semmi vitatható tény. Csakhogy Jézus az Isten Fia, Isten Felkentje, akiről Péter tanúbizonyságot is tett, és egy Isteni személyt nem lehet  megölni. Ez volt a gátja, hogy Jézus szavait felfogják, képesek legyenek megérteni. Gondolkodásukkal teljesen összeegyeztethetetlen volt mindaz, amiről Jézus beszélt, még akkor is, ha feltámad a halálból. Nem tudták, hogy mit jelent ez.

Ha Jézus az Ember Fia helyett az Isten Fia kifejezést használta volna, még inkább megbotránkoztatta volna a körülötte lévőket, viszont ügyelt arra, hogy az Ember Fia kifejezést, soha ne vonatkoztassa önmagára. Ezért beszélt ilyenkor egyes szám harmadik személyben. Jézus tudta, hogy tanítványai és követői nem értik szavait, noha ennél világosabban, érthetőbben nem is beszélhetett volna. Ehhez pedig a körülötte lévőknek változtatniuk kell a gondolkodásmódjukon, csak így lesznek képesek megérteni mindazt, amit Jézus az elmúlt néhány évben tanított nekik. Beleértve a mostani beszédet is.