Üdvözöllek Vendég!
Kedd, 2024/Március/19, 10:06:22
Főoldal | Regisztráció | Belépés | RSS

Honlap-menü

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Belépés

Keresés

Barátaink:

Keresztút Medjugorjében

KERESZTÚT MEDJUGORJÉBEN

Hang 2. Kötet 157-171. levél

 

ELSŐ STÁCIÓ

Uram! Évekkel ezelőtt Medjugorjében szinte naponta tartottam KERESZTÚTI ÁJTATOSSÁGOT az ottani zarándo­kokkal. Akkor Te sok olyan gondolatot adtál, melyek ma is szí­vemben élnek. Mivel jelenleg 1994. nagyböjti időszak van, kérlek, segítsd visszaidézni azokat az akkor Tőled jövő gondolatokat, hogy mások is épüljenek lelkileg általuk.

HANG:" Szívesen teszek eleget kérésednek. Valóban akkor is veled voltam, és Én sugalltam annak a keresztúti ájtatos­ságnak legtöbb gondolatát. Most tehát hallgass Rám!

Az első állomásnak ezt a nevet adtátok: Jézust Pilátus ha­lálra ítéli.

Akkor és ott Pilátus mondott egy olyan kijelentést, mely nem tőle eredt, illetve ő nem is tudta, hogy mennyire igazat mondott. E kijelentés így hangzott: 'Íme az ember!' - Ezt ő Rám mutatva mondta. Bizony senkire sem mondhatta volna ezt ott Raj­tam kívül. Akkor csupa embertelen emberekkel voltam körül­véve.

Fontos tudnotok: Embernek mindenki azért születik a földre, hogy EMBERRÉ váljék. Ez azt jelenti, hogy nem elég em­beri apától - anyától születni. Szentlélekből kell megszületnie annak, aki Isten szemében embernek akarja tudni magát. Ennek az útja pedig: VÁGYAKOZÁS. Csak az képes vágyakozni arra, hogy Lélekből megszülessék, aki hiszi, hogy ez lehetséges, és aki szenvedi, hogy ez még nem történt meg életében.

Én ott Pilátus előtt nagyon tudtam, hogy ott csak egy em­ber van jelen, az Emberfia.

Pilátus ott és akkor szinte mindannyitokat megszemélye­sített, mikor ítéletet mondott Fölöttem. Igen, mert Fölöttem ítél­kezni annyit jelent, mint zúgolódni mindazon körülmények ellen, melyeknek sem okozói, sem megoldói ti nem lehettek. Aki olyan világ ellen zúgolódik, ahol vesztesre állhat az, aki Hozzám tarto­zik, az Engem ítél el. Ez akkor is igaz, ha valaki tudatlanságból teszi ezt. A boldogtalan emberek mind embertelen emberek. És istentelenek is. Még akkor is, ha minden nap sok-sok imát mon­danak el.

A tudatlanság sajnos nem mindig jár együtt azzal, hogy föl tudna menteni a boldogtalanság alól. Boldoggá csak az tud válni, aki azonosul azzal az IGAZSÁGGAL, akit Pilátus elítélt, tehát Velem.

Van hát boldogító szenvedés. Ennek egyik és legfonto­sabb összetevője az a hit, mely jelenlétemben nem kételkedik soha. Sőt! Akkor virul ki igazán, mikor a hitetlenek kétségbees­nek. Rólam azok tesznek tanúságot, akikről leolvasható, hogy nem körülményeik jobbak másénál, hanem hozzáállásuk körül­ményeikhez más, mint azoknak, akik boldogtalanok.

Azok tesz­nek tanúságot Rólam, akik nem kívülről befelé, hanem belülről ki­felé akarják szebbé tenni a világot. Akik nem gazdasági cso­dáktól, hanem az újjászületés csodájától várják a megoldást.

Ha semmi mást, csak ezt az egy stációt komolyan átelmél­keded, már megoldottad életedet. Igen, mert felismered, hogy más az IGAZSÁG, és más az, mikor az igazad keresed. Az igazadat ne Nálam keresd. Azt az ördögnél találod meg. Ott mindenki azt hangoztatja: mégis nekem lett igazam.

Az igazság rendje helyett vállald inkább az irgalom rendjét."


MÁSODIK STÁCIÓ

Jézus vállára veszi a keresztet

 

HANG:" Többféle kereszt van. De mind azonos abban, hogy azok, akik Hozzám tartoznak, azok nem csupán elszenve­dik, hanem vállalják is keresztjeiket Irántam való szere­tetből. Van azonban olyan kereszt, melyet, ha valaki elvisel, már vállalja is. Ez az a kereszt, mely természeted és körülményeid folytán keletke­zik. Természetedet mindenhová magaddal viszed, s körül­ménye­id is mindig lesznek. Az ebből adódó kereszt elviselésének megoldása az önszeretet körébe tartozik.

Az önszeretet: csúcsér­ték. 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.' Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülmé­nyeket, melyeket nem ő válasz­tott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a ke­resztjéhez, akkor az már hallhatja: 'Még ma Velem leszel a Paradicsomban.' Körülménye­idet tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használd fel!

Most nem térek ki a többi kereszt taglalására. Majd a ti­zenkettedik stációnál. Itt csupán arra hívom fel figyelmeteket, hogy nem elég elviselni keresztjeiteket. Vállalni kell azokat! Hoz­zám nem lehet csupán passzív magatartással kapcsolódni.

Csupán beletörődni a szenvedésekbe, ez a magatartás méltatlan ahhoz az emberhez, aki Hozzám akar tartozni.

Aki vállalja keresztjét, az ezzel Engem is vállal."


HARMADIK STÁCIÓ

Jézus először esik el a kereszttel

 

HANG: "A Biblia csak annyit tudósít ezzel kapcsolat­ban, hogy roskadozva vittem keresztemet. A hagyományotok három elesésemről tudósít benneteket. Teszi ezt azért, mert Lelkem na­gyon alkalmasnak ítéli meg ezt a szemléletet arra, hogy lelkileg kö­zelebb kerüljetek Hozzám.

Elmélkedjünk hát együtt. Most nem a történelmi hűség a lényeg, hanem a megőrzött hagyomány léleképítő tartalma."

Uram, belül hallom, akarod, hogy átvegyem a szót. Te itt a keresztutad elején eleséseddel nem fizikai gyengeségedre akar­tad figyelmünket felhívni, hanem arra a szándékodra, amiért eljöt­tél közénk.

Porba hullottál, mert bennünket keresni és megtalálni jöt­tél, és bizony ott kellett keresned bűnökkel bemocskolt lelkünket, ahol megtalálhatók vagyunk: a föld porában.

A szennyben, a piszokban találhatsz csak ránk, ember és istengyilkosokra, akik a NE ÖLJ parancsot nem, hogy megtartot­tuk volna, hanem annyi­ra intézményesítettük a gyilkosságra felkészülést, hogy még Té­ged is, akiről mindenki tudhatta, hogy főfoglalkozásod a másokon segítés volt, gátlástalanul halálba korbácsoltunk.

Uram! Te jöttél megkeresni elcsatangolt bárányaidat. Tu­dom Uram, hogy az a bárány, amelyik elcsatangolt, az béget, mert nem találja helyét. Te csak azokat a bárányokat tudod megtalálni, akik eltévedtek. De akik elbújnak előled, azok lapítanak, azok nem bégetnek, azok nem akarják Nálad magukra irányítani a figyelmedet.

Mi Uram a föld porában sóhajtunk, ha tetszik, bégetünk, csak találj meg bennünket Te porba hulló jó Pásztor."


NEGYEDIK STÁCIÓ

Jézus találkozik Máriával a kereszt­úton

 

HANG: "Ha két lobogó láng találkozik, annak nem az a következménye, hogy kioltsák egymást, hanem ennek ellenkező­je. Erősítik egymást! Ez történt akkor is, mikor Máriával, Édesa­nyámmal találkoztam a keresztúton. Ő ott nem a kezét tördelő, Engem megmenteni akaró, odaadottságomról lebeszélni akaró lé­lekkel nézett Rám, hanem bátorító, buzdító, erősítő tekintettel. Ő ott akkor már a NAGYASSZONY volt. Vele a napsugár, a fény jelent meg keresztutamon. Ennek megtestesítői voltak azok, akik­kel utána találkoztam: cire­nei Simon, Veronika, az Engem sirató asszonyok.

Fontos ezt tudnotok, mert a ti életetek keresztutján is Anyám meg akar jelenni, hogy vele cirenei Simonok, Veronikák, részvétet sugárzó személyek vegyenek körül benneteket.

Anyám akkor is, most is Isten erejét közvetí­ti. Köszönjétek ezt meg Néki."


ÖTÖDIK STÁCIÓ

Cirenei Simon segít Jézusnak a kereszt­hordozásban

 

HANG:" Ma ezt a Simont szent Simonnak mondjátok. És joggal. Nem a szeretet hiánya volt az, ami benne a húzódozást kiváltotta, amikor kényszerítették, hogy Nekem segítsem, mint ahogy nem a szeretet jelenléte volt az, ami kínzóimat arra bírta, hogy Simont kényszerítsék. Simont tudatlansága tette olyanná, hogy kényszeríteni kellett. Kínzóimat pedig az attól való félelem, hogy talán meghalok, mielőtt fölfeszíthetnének, ha nem segíte­nek.

Simonnak nem kellett sok idő ahhoz, hogy valami szívbe­markolót fölismerjen. Azt t.i., hogy Én ártatlan vagyok, és hogy ő jobban rászorul az Én segítségemre, mint Én az övére.

E stáció számotokra súlyos üzenetet hordoz. Halljátok!:

Mindenki rászorul az Én segítségemre, de ez kapcso­latunknak csupán egyik fele. Nem elég, ha valaki csak idáig jut. A másik, és ez tud igazán rajtatok is segíteni, ha felismeritek, hogy az Én ügyem csak általatok, a ti nekifeszülésetekkel valósít­ható meg. Nem tudok rajtatok igazán segíteni, ha ti nem álltok szívvel-lélekkel az Én ügyem mellé, melynek lényege a bölcsesség­gel át­itatott erő-nem-alkalmazás."


HATODIK STÁCIÓ

Jézus találkozik Veronikával a kereszt­úton, s Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

 

HANG:" Íme két ágrólszakadt szegény ember találkozá­sa. De, mert mindegyiknek szeretet van szívében, azért most is tud­nak adni egymásnak. Veronikának nincs más, amit adhatna, mint kendője. Leveszi hát, s odanyújtja a véres arcú szenvedő­nek. Nekem nincs más, amit adhatnék, mint ütésektől, tövisko­ronától vérben ázott tekintetem. Ezt hagyom a kendőn, és úgy nyújtom vissza Veronikának.

Aki szeret, annak mindig van adnivalója. Igen, mert nem azt nézi, hogy a másiknak milye van, hanem azt, hogy mire szo­rul rá a másik. S mivel a szeretet leleményes, ha rászorulóval találkozik, mindig meg tudja látni önön gazdagságát, mellyel se­gíteni képes ott, ahol kell.

Aki szeret, annak lehet, hogy üres a zsebe, de szíve min­dig tele van olyan értékekkel, melyek segíteni képesek. Egy jó szó, ha szívből jön, eljut annak szívéig, akihez címezve van. S a dolgok mindig a szívben oldódnak meg. Vagy a szívben, vagy sehol.

E Stációnál a világ két leggazdagabb szívű embere talál­kozott. Mindegyik tudott ajándékozni, s mindegyik megaján­dé­kozottnak tudhatta magát."


HETEDIK STÁCIÓ

Jézus másodszor esik el a kereszttel

 

Uram! Ennél a Stációnál eszembe jut gyakori elesésem.

HANG:" Igen. Bukdácsolás az egész földi életetek. Sokszor ez el is veszi kedveteket attól, hogy újra és újra próbál­kozzatok. Pedig próbálkoznotok kell.

Ha a keréken a porszem öntudatra ébredne, bizonyára fáj­lalná, hogy állandóan ingajáratban van. Hol fönn, hol lenn. Így vagytok ti is. De hát ezáltal megy a kocsi előre. Sokan ostobának tartották azt a papot, aki egyszer valakinek, - aki már nagyon unta, hogy minek kell mindig meggyónnia ugyanazokat a botlásait - , azt a penitenciát adta, hogy legalább tízszer menjen kosárral a kútra vízért. - De hát a kosárból kifolyik a víz! - mondta a gyónó. Ez igaz, - mondta a pap -, de a kosár mégis így lesz tisztább. Erről van szó. A disznó azért disznó, mert nem csak belekerül a pocsolyába, de ott jól is érzi magát. Te is gyakran belekerülsz különböző erkölcsi pocsolyákba. Addig vagy ember, míg ott nem érzed jól magad, míg fölébredhet benned a vágy, hogy kikerülj onnan. E Stációtól ezt tanuld meg!"


NYOLCADIK STÁCIÓ

Jézus találkozik az Őt sirató asszo­nyokkal

 

HANG:" Vajon mikor értitek meg, hogy Engem nem si­ratni kell, hanem követni?! Higgyétek el, hogy még keresztutamon sem voltam sajnálatra méltó. Akkor is, és most is, a Velem e­gyütt érző szívek legritkább esetben vállalnak Velem sorsazo­nosságot. Sajnálkozásotok legtöbbször csupán pótcselekvés, hogy ne kelljen Értem és Velem együtt szenvednetek.

A "belül zöldellő ág" még akkor is irigylésre méltó, ha kül­ső viharok tépik, cibálják ágait.

Nagyon fontos a sorrend: Előbb kövessetek, s utána, ha még úgy érzitek, sírjatok, de ne Értem, hanem Velem, értetek, gyermekeitekért, Jeruzsálemért."


KILENCEDIK STÁCIÓ

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

 

HANG: "Ez a REMÉNY Stációja. Nem lehet annyiszor el­esne­tek, hogy föl ne lehetne újra kelnetek. Ne engedjétek, hogy re­ménytelen eset legyetek önmagatok számára. A lélek AIDS-betegsége a reménytelenség. Annyira tönkre tudja tenni a lélek immunrendszerét, hogy a legkisebb kudarc is halálos bajba képes azt sodorni. Aki még nem tört le minden olyan antennát lelkéről, mely fogni képes az Én jelenlétem valóságát, annak reménykedni még akkor sem nehéz, ha teljes sötétség veszi is körül. Igen, mert aki hisz Bennem, az a NAP-nak gyermeke."


TIZEDIK STÁCIÓ

Jézust megfosztják ruháitól

 

HANG: "Ez a Stáció az ADÁS ÉS A VEVÉS világának találkozója. Az adó mindent odaad, a vevő mindent elvesz. Min­dent? Nem. A Vevő csak azt képes erőszakkal elvenni, amit az Adó előbb-utóbb úgyis elhagyni kénytelen. Ostoba fintora ez a mulandó világotoknak.

A mulandó javak értéktelenségét, a szegénység eszményí­tését már azzal kimutatta, hogy születésem helyéül rongyos istállót választotta, s még a sír is idegen ember temetkezési helye volt, tehát még az sem volt az Enyém, ahová holttestemet elhelyezték. E két pont között pedig elmondhattam, hogy a rókáknak, madaraknak van lakásuk, de Nekem nincs, hová fejem lehajt­sam. Tanítványaimat is a szegény néprétegből válasz­tottam. Az egyik, aki ugyancsak ismerte a pénz értékét, mivel vámos volt, még nevét is Mátéra változtatta, mikor követésemre hívtam. Én egész életemben nem foglalkoztam pénzzel. Volt tanítványaim között, aki tette ezt. Júdás volt a neve.

És most, mielőtt elvennék mulandó életemet, előbb még ru­háimtól is meg kell válnom."


TIZENEGYEDIK STÁCIÓ

Jézust keresztre szegezik

 

HANG:" Nem vagyok elválasztható a kereszttől. Szenvedés nélküli szeretet jelenleg még a Mennyországban sincs. Nincs, mert a szenvedés nem ellentéte a boldogságnak, viszont velejárója az együttérzésnek. Aki szereti a szenvedőket, az szen­ved is velük. Atyám is szenvedett Velem a kereszten. Én is szen­vedek veletek a ti keresztjeiteken, és mindazok, akik szeretnek benneteket, azok így vannak, akár a földön, akár az égben.

Szeretet nélküli szenvedés sajnos van. Nagyon is van. Ez a pokol. Az igazságnak az a rendje, ahol 'kisül Isten igazsága!', ahogy ti mondjátok.

A Velem szenvedés nemhogy ellentéte a boldogságnak, hanem velejárója. Van ilyen, hogy 'boldogok, akik sírnak.' De jó és fontos azt is elfogadni, hogy végső kifejlettségében, örök egyes-egyedül az a SZERETET, mely már leoldott magáról minden szenvedést."


TIZENKETTEDIK STÁCIÓ

 Jézus meghal a kereszten

 

HANG: "Beteljesedett! -

Isten mindenütt jelen van? Nincs mindenütt jelen. Van egy ördögi pont, ahol nincs jelen az Isten. Ez a BŰN. Ez az Isten és az ember akaratának metszéspontja. Ez a bűn, és ez a kereszt. Amikor az Én égbe törő akaratomat met­szi a ti földön kígyó módjára kúszó akaratotok, akkor követtek el bűnt, és akkor születik meg a földre a szenvedés, a kereszt. Min­den bűnnek következménye: szenvedés. Nincs bűnhődés nélküli bűn. Csak büntetéssel járó bűn van. Valaki, sőt mindenki kényte­len kivenni részét mindenkinek bűnéből, mivel nincs em­ber, aki külön sziget lenne e földi lét-tengerben.

E Stáció nem a szenvedés megszüntetéséről beszél, ha­nem arról, hogy miképpen viszonyuljatok a szenvedéseitekhez.

Három kereszt álla a golgotán. A bal lator keresztje: Ami­kor valaki saját szenvedését kivetítve másoknak okoz szenvedé­seket. A jobb lator keresztje: Amikor valaki úgy vállalja kereszt­jét, hogy az önismeretre juttatja. A harmadik az Én keresztem. Mikor azért vállalom a szenvedést, hogy békességteremtő erő sugározzék ab­ból a keresztből, melyet ártatlanul vállaltam.

Szívemet arra az ördögi pontra teszem, a keresztnek ar­ra a metszéspontjára, amely Isten és ember akaratának metszését szimbolizálja. E pillanattól már a bűnben is megtalálható az Isten! Az érted, miattad, de nem helyetted szenvedő Isten.

Aki még nem tette teljesen tönkre benső világát, az, ha máshol nem, hát a bűnben, a bűnbánatban megtalálhat engem. Csak a bűntelenekkel nem tudok mit kezdeni."


TIZENHARMADIK STÁCIÓ

Jézus testét leveszik a keresztről, és a Szűzanya ölébe helyezik

 

HANG:" Ez Mária Stációja. Amit Én elszenvedtem tes­tem sebei által, az a szenvedés mind ott volt Mária szívében. Ő ép­pen úgy, mint Én, mindent odaadott. Ő éppen úgy a mindent odaadás, mint Én.

A földi anyák szíve képes megszakadni, ha halott gyerme­küket kell magukhoz ölelni. Az Én Anyám edzett szíve ma is ké­pes sok-sok halott gyermekét szívén hordani abban a reményben, amely e stációnál is erőt adott neki. Feltámad gyermekem!

A sok Mária-jelenésnek magyarázata ez. Ő szívén hord benneteket, és bízik feltámadásotokban. E hagyományos tizenhár­mas számot tűzte a Fatimai jelenések hónapjainak homlokára. Szíve bizalma hozza le ma is őt a földre nap mint nap Medjugorjében. Anya, aki csak életet ismer, s gyermekei lelki halálával megbékélni képtelen."


TIZENNEGYEDIK STÁCIÓ

 Jézus holttestét sírba teszik

 

HANG:" Az első keresztény temetés. Kis gyászoló cso­port. Van szeretetük, de már nincs reményük. A remény nélküli szeretet pedig olyan, mint a tőrrel átjár szív dobogása. Haldoklás.

Nem, akkor még nem. Csak később jutott eszükbe az utol­só vacsora terme, ahol még az asztalon lévő kenyérmorzsák az Én meg nem szüntethető, halhatatlan jelenlétemről beszéltek. Igen. Ahol ketten, hárman összejönnek Nevemben, ahol elhang­zanak Irántam való szeretetből, az irántatok való szeretetemből ki­mondott szavaim: Ez az én testem, vérem!, ott folytatódik éle­tem bennetek és általatok és veletek. Pontosan az az élet, melyet e vacsora előtt éltem elétek. Most már nektek kell ezt élnetek mások elé. Ezért vagyok bennetek!


TIZENÖTÖDIK STÁCIÓ

 

FELTÁMADT JÉZUS ALLELUJA!