A terméketlen fügefa

Jézus példabeszédét a terméketlen fügefáról, tekinthetnénk akár kertészeti problémának is, melyben a gazda háromévnyi kemény munka után, jogosan várja, hogy fája teremjen, ám az elmarad, ezért, ki akarja vágatni, mert haszontalan, és csak foglalja a helyet más fák elől, melyek valóban meghálálják a gazda gondoskodását. A vincellér azonban szeretne még egy esélyt adni a fának, és kikönyörgi a gazdától a kegyelmet a fa számára.

Aki füge termesztésével akar foglalkozni, az tudja, hogy kb. kétéves, gyökeres fát érdemes ültetni, gyakorlatilag minden fajta földben képes megteremni, és nagyjából 3-4 év múlva hozza majd az első gyümölcsöket. Előbb ne is várjunk termést tőle!

Talán korainak tűnt a gazda várakozása a fügeérésre, de Jézus példabeszéde nem kertészeti tanácsadásról szólt, hanem egy szimbólum, komoly kritika a zsidók irányában. A fügefa ugyanis a közel-keleten őshonos, és átvitt értelemben a zsidóság szimbólumává vált.

A háromévnyi türelmi idő is jelkép abban az értelemben, ahogy a fügefának három év után kell meghozni az első termést, Jézus is háromévnyi tevékenykedés után jogosan várta el, hogy a zsidók befogadják Őt, mint Isten Fiát, mint az ígért Messiást.

Tanított, gyógyított, ördögöt űzött, csodákat tett, mégpedig olyan csodákat, amelyekre még a farizeusok és írástudók is azt mondták, hogy ezekre csak a messiás képes. A nép, az egyszerű emberek, akik ki voltak éhezve a messiás érkezésére, mert úgy gondolták, hogy akkor majd jobbra fordul a soruk, elfogadták Jézust, követték mindenfelé. De a papság ahelyett, hogy örült volna ennek, és buzdította volna a népet Jézus követésére, ellenségesen viszonyult hozzá, és mindent elkövetett azért, hogy Jézust hiteltelenné tegye az emberek előtt, mert a hatalmát és befolyását féltette tőle.

Pedig Jézus a papokat és írástudókat is hívta tanítványai sorába. De ők lenézték, irigykedtek rá, ellenséget láttak benne. Ámultak műveltségén, tudásán, de ahelyett, hogy elismerték volna, féltékenyen vetélytársat, trónbitorlót láttak benne, aki messiási babérokra tör.

Egy önjelölt messiás. Így gondolkodtak róla. Annyira várták a messiás eljövetelét, és hitték, hogy Isten majd elküldi hozzájuk, dicsőségben, hatalomban, aki majd bejelentkezik a főpapnál, hogy ím, itt vagyok, kezdhetjük a rómaiak kiűzését Palesztinából. Egy király, vagy hadvezér képében, és nem egy jött-ment ácsmester fiában! Aki ráadásul még az írásokat is úgy forgatja, hogy őt igazolják.

A messiásról nem tudjuk, hogy ki ő, és honnan jön, de erről a Jézusról tudjuk, hogy József és Mária fia, hogy lehetne ő a várva várt messiás. Ráadásul még a rómaiakat sem akarja elűzni, talán, még a barátjuk is.

Bizony, a papság, az írástudók annyira beleragadtak a jólétbe, a hatalomvágyba, hogy bárki, aki veszélyezteti az egyszerű nép feletti befolyásukat, mondjon és tegyen bármit, azt el kell tiporni.

Jézus maga többször is igazolta, hogy Ő a megígért messiás. Úgy tanított, mint akinek hatalma van, aki arról beszélt, amit megélt, megtapasztalt az Atyánál, olyan csodákat vitt végbe, amiről még az írástudók is azt mondták, hogy ezeket a csodákat csak a Messiás viheti végbe, mert az erőt Istentől nyeri hozzá. Jézus pedig gondosan ügyelt rá, hogy az ilyen csodákról az érintett hatalom is tudjon. Nem kérkedett, hanem tudomásukra akarta hozni, hogy valóban Ő az.

Három éven át hirdette az embereknek az Atyától az embereknek elhozott Igét, gyógyított, és csodákat tett. Bár az emberek elfogadták őt, mert jót tett velük, de fájdalommal töltötte el a lelkét az elutasítás azoktól, akik a legtöbbet tehették volna az ügy érdekében. A fájdalom nem a küldetés kudarcáról, hanem az emberek magatartásából fakadó sok szenvedésről szól, amit lelki szemei előtt előre látott.

A fügefa elszáradni látszik, de a vincellér még bízik, hátha terem a fa mégis.

Jézus tanítása nem halt el, mert nem a maga akaratát vitte végbe, ezért igazolta Őt az Atya, és mindaz, amit Jézus előre jelzett, beigazolódott. Több mint két évezred telt el az óta, de aki ma is hisz a Jézus által az Evangéliumokban megfogalmazott tanításban, és törekszik annak megvalósítására, az magán fogja megtapasztalni annak valóságát, hogy Jézus tanítása nem csak egy kitalált mese, hanem maga az élet. Minden ember egy-egy termékeny, bő termést hozó fügefa lehet, melyet a vincellér körbeásott és megtrágyázott, de a terméshez a fának is ki kell vennie a maga részét.