Elérkeztünk Jézus szenvedésének csúcspontjához. A katonák leveszik róla a bíbor köpenyt, és saját ruhájába öltöztetik, és úgy viszik a Golgotára. Az apostolok az egész történetet igen részletesen írják le. Csak Jn jegyzi igen tömören.

A szinoptikusok egységesen írják, hogy a cirenei Simont kényszerítették a rómaiak, hogy vigye Jézus keresztjét. Ennek oka az volt, hogy Jézus az ostorozástól, kínzástól sok sebből vérzett, nem bírta el egyedül a keresztet, ezért segíteni kellett neki.

Mk, Mt és Jn ezt követően már a keresztre feszítésről szól, egyedül Lukács említi meg, még a Golgotára vezető úton, hogy asszonyok követik Jézust, akik siratják őt, ám, Jézus azt mondja nekik, hogy ne őt sirassák, hanem magukat és gyermekeiket, mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának.

Ezután történik a keresztre feszítés. Mk szerint mirhával, Mt szerint epével kevert bort adtak neki, de nem fogadta el. Ennek célja az volt, hogy kábítsák, és így enyhítsék szenvedését. Jézus azonban elutasította ezt.

Miután Jézust felfeszítették, egy táblát tettek a feje fölé, ami így szólt:

„INRI /IESVS NASARENVS REX IVDÆORVM/
(Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum
— azaz: Názáreti Jézus a Júdeaiak Királya)”

A táblán  három adatnak kellett szerepelnie:

1. Az elítélt neve
2. származásának helye,
3. Bűntettének megnevezése, amelyért halálra ítélték.

Ezeket héberül, görögül és latinul írták rá.

Mindegyik evangélista megjegyzi, hogy Jézust gúnyolták, provokálták. Felidézték, és kiforgatták szavait. Hol a templom 3 nap alatti felépítését rótták fel neki, hol pedig azt, hogy Isten Fiának nevezte magát.

Két gonosztevőt is felfeszítettek vele, egyiket jobbról, másikat balról. Az evangélisták szerint ők is káromolták.

Eltérés csak Lk evangéliumában van, amelyben a bal lator káromolja Jézust, ám a jobb lator belátja bűnét, és nemcsak szóvá teszi a másik megátalkodottságát, hanem Jézushoz fordulva  bűnbánatot gyakorol, kéri, hogyha Jézus visszatér országába, ne hagyja őt elveszni.

A jobb lator hisz Jézusban, hiszi, hogy ő a Messiás. Élete utolsó perceiben megtér.

Hat óra tájban teljes sötétség borult a Földre, és 3 órán át tartott. Ez a Gonosz órája, a Világosság meghátrál.

Természetes érzés, hogy ilyenkor az, aki a fény, a világosság gyermekének tudja magát, e sötét órán egyedül, elhagyatottnak érzi magát.

Valószínűleg, Jézusban is valami ilyen érzés játszódhatott le, és ezért mondta az Atyának: „Eli, Eli, Lamma sabaktani!” Azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet!”

Ezt azonban többen úgy értették, hogy Illést hívja! Ezért is gúnyolták, hogy: „Na, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!" Azonban, valószínűbb, hogy az Atyához könyörgött. Ez volt az egyetlen negatívnak tűnő, könyörgő ima, ami Jézus ajkáról elhangzott a szenvedései alatt.

A katonák Jézus ruháin megosztoztak, köntösére sorsot vetettek, hogy kié legyen, mert az varratlan volt, és nem akarták széthasítani. János az egyetlen, aki Jézus szomjúságát említi. „Szomjazom” – mondja Jézus, és egy  katona ecetbe mártott szivacsot nyújt Jézus felé. Miután ő megízlelte az ecetet, jelentette ki, hogy „Beteljesedett!”, majd meghalt.

Ekkor a templom függönye, mely elválasztotta a szentélyt a Szentek szentjétől, kettéhasadt, holtak lelkei keltek ki a sírokból, és többeknek megjelentek, igazolva, hogy Jézus valóban az Isten Fia, földrengés rázta meg a környéket.

Az evangélisták, mind más és más csodás eseményt említenek meg, ami Jézus halálakor történt. (Ezt már csak én jegyzem meg, hogyha csak pár percig tartott is, mindenképpen apokaliptikus hatást keltett, joggal hihették sokan, hogy eljött a világvége.)

A római százados, akinek szolgáját Jézus meggyógyította, és többen is megjegyzik ezek hatására, hogy: "Ez valóban Isten Fia volt."

A holttestet Arimateai József kérte ki Pilátustól, aki csodálkozott, hogy Jézus ilyen hamar meghalt, és a századostól kérte ennek igazolását.

A temetésen jelen volt Nikodémusz is, aki mintegy 100 font mirha és aloékeveréket vitt magával. Ez a katolikus jegyzet szerint kb. 32 kg, de a mai számítások szerint csaknem 45,5 kg volt. Ez nagyon sok, így valószínű, hogy nem az egészet használták fel. Nikodémuszról egyébként csak Jn tesz említést.

Lk szerint az asszonyok is vásároltak kenetet, de ők azt már csak a húsvét és a sabbath után tudták felhasználni, mert kötötte őket a törvény. Nikodémusz gazdag lévén, nyilván rendelkezett ezekkel a kellékekkel, nem kellett külön megvásárolnia erre az alkalomra.

Jézus testét gyolcsba göngyölték, és egy közeli sírboltba fektették, amit egy nagy malomkővel lezártak. Ehhez több ember segítsége kellett a nagy súlya miatt, ezért ebben a jelenlevő katonák segédkezhettek, akik az őrzéssel is meg voltak bízva.