Jézus válasza: 

Közvetlenül testvérednek válaszolok.

Drága Gyermekem!

Hogy hogyan lehet kérni a fügefától gyümölcsöt, ha nincs még itt a gyümölcsérlelés ideje? Sehogyan. Ostoba és hisztériás ember lettem volna, ha tettemet a természettel össze nem egyeztethető vágyak motiválták volna. Egészen másról van tehát, szó. A fügefa megátkozása egy szimbolikus cselekedet. Megszemélyesítője annak, akihez bár jogosan fordultam kéréssel, elutasított.

A bibliamagyarázók előszeretettel hozzák fel példaként a zsidóságot erre! Ugyanis a zsidó népet Isten felkészítette az Én eljövetelemre. Mindent átadott nekik, amiről Rám ismerhettek. Nem lett volna más dolguk, csak, hogy befogadjanak, és elfogadják segítő kezemet, amellyel kezdetét vehette volna a szellemi felemelkedés a bűn rabságából. Ezzel szemben, nemhogy nem fogadtak be azok, akikhez jöttem, hanem durván elvetettek, holott évezredeken át, nemzedékről-nemzedékre a Messiás-várás volt hitük alapja. Éppen ezért, amikor Bennem földre szállt, és emberré lett az Isten, majd életemmel igazoltam előttük, hogy Én vagyok, akit Isten megígért nekik, joggal várhattam el, hogy befogadjanak. Ha Én az után, hogy a zsidók évezredeken át megkapták Istentől a tanításokat, a pogányoktól kértem volna, hogy ismerjenek fel, és kövessenek engem, nem lett volna jogos a kérésem. Enyéim azonban tudták, hogy miről ismerhetik fel az Atya küldöttjét, mégis elvetették. Nem tudták, nem akarták odaadni, amit kértem tőlük, pedig e nélkül senkiben nem születhet meg az Isten országa. Magatartásuk a hitüket tükrözte, és ezt érzékelteti a fügefa elszáradása is.

Amikor gyógyulni jöttek Hozzám, sokszor mondtam nekik: „Legyen hited szerint!”, és sokan meggyógyultak. Ám, hitük lezárt volt abban az irányban, amelyre Én vezetni akartam őket. Hitetlenek maradtak. Amikor a fügefának azt mondtam, hogy: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” (Mt 21, 19), akkor az olyan volt, mintha egy embernek azt mondtam volna, hogy: „Legyen  hited  szerint”. Ezt egy fának mégsem mondhattam, hiszen nem szellemi teremtmény, hogy bármit is kezdeni tudjon vele. Egy ember azonban élő hit nélkül olyan, mint az elszáradt fa, nincs élet benne. Önmagát teszi átkozottá, aki hitét nem váltja élővé. Az elszáradt fügefa az ember hit nélküli állapotát szimbolizálja.

Ezért az is igaz, hogy nem lehet egyedül a zsidóságra ráhúzni a vizes lepedőt, mert ez egyformán érvényes minden emberre! Akiben élő hit van, annak mindig van adni valója, mert ugyan a hit képessége Istentől van, de élővé csak az ember tudja tenni azáltal, hogy mindig tud adni annak, aki jogosan kér tőle, hiszen ez Isten természete is. Ha te tudod, hogy jogosan kérsz valakitől, de az illető mégis elutasítja kérésedet, akkor ő, mivel egy jogos kérést utasít el, nem hordozza Isten áldását, vagyis átkozott. Önmagát átkozza el. A  kérőnek mindig tudnia kell, hogy kihez milyen kéréssel fordulhat jogosan, az az ember pedig, akiben valóban él a hit, nem lehet elutasító, mert valamiképpen mindig tud, és kell is segítenie a hozzá jogos kéréssel fordulón.

Ez a válaszom a kérdésedre.

MEGÁLDALAK!