Az esztelen gazdag

A gazdag embernek bőséges termést hozott a földje, mi több már helye sincs az új termésnek, mégis elégedetlen. Még többet akar, s miközben ezen morfondírozik, Isten megfeddi őt esztelensége miatt: „Még az éjjel visszakérik tőled lelkedet.”

Az esztelen gazdag embert csak a saját jóléte, gazdagodása érdekelte. Azzal, hogy mi van a körülötte élő emberekkel, nem törődött.

Pedig egyszer neki is számot kell vetnie életével Isten előtt. Mihez kezd akkor a mérhetetlen nagy vagyonával, gazdagságával? A pénzt, aranyat, terményt nem viheti magával a túlvilágra, itt kell hagynia. Ugyan, mit mutat fel életéről, ha semmije sem marad, amit magával vihetne?

Sajnos, nagyon sok ember ma is úgy él, hogy mindent meg akar szerezni magának, amit csak lehet; hiszen egyszer élünk, és a halállal úgyis vége mindennek.

És egyszer csak jön a csalódás, a honnan tudhattam volna mentegetőzés, mert még sincs mindennek vége a test halálával. Ez pedig félelemmel tölti el a legtöbb ember lelkét.

Az ember alapvető vágya, hogy boldog legyen, és ez a boldogság soha ne múljon el. De hogyan egyeztethető össze az ember örök boldogság utáni vágya egy olyan szemlélettel, mely azt sugallja, hogy a halállal vége mindennek, és ha nem voltál boldog a földi életedben, akkor nem csak boldogtalanul fogsz meghalni, de a boldogság utáni vágyad a bekövetkező halálod miatt már sohasem teljesülhet be.

Mily kegyetlen és igazságtalan a természet, amiért olyan vágyat kelt életre az emberben, amit soha nem érhet el. Márpedig, akárhogy is nézzük, az emberiség majd 90%-a boldogtalanul hal meg. Ez, mindenképpen el kell, hogy gondolkodtasson minden embert, és előbb-utóbb ráébreszti arra, hogy az ember több mint hús-vér test. Tehát, a boldogság utáni vágy az emberben nem a test kívánsága, hanem valami más, ami még a test halála után is megmarad.

A nagy kérdés tehát, az, hogy hogyan érhető el a boldogság? Senkit ne tévesszen meg az, hogy mit ért a világ a boldogság fogalmán, és mit Isten, mert más a boldogság mércéje a világnak, és más Istennek.

A világ boldogságmércéje az, ha mindened megvan, nem nélkülözöl, gazdag vagy, csupa kézzelfogható dolog. De, ha elviszi az ár, a tűz, vagy rablók martaléka lesz minden, amit szereztél, akkor odavan a boldogságod is.

Isten nem ilyen boldogságot kínál az embernek, hanem értékeket, melyek az ember belső világából, a lelkében születnek meg. Benső béke, harmónia. Öröm, szelídség, alázat, szeretet, hűség ezek mind gyümölcsei annak a hitnek, bizalomnak, amelyre Isten ráirányítja a figyelmet.

Jézus tanítása arra teszi a hangsúlyt, hogy tanuljunk meg másképpen látni, másképpen nézni a világ dolgait. Ha csak eszközként, lehetőségként tekintünk mindarra, amit a világ ad, és nem célként, akkor ezek az eszközök áldássá válhatnak számunkra az igazi boldogság elérésében.

Ha Istenben bízol, akkor mindegy, hogy mennyid van, mert elégedett leszel azzal, amid van. Nem mások által elért célok után ácsingózol, nem vágyol gazdagságra, nem földi kincsek határozzák meg boldogságodat, hanem Isten gondviselő szeretetében való hited. Mert mindig meg fogod kapni azt, amire szükséged van, sőt még többet is.

Isten nem kér mást, csak teremd lelkedben a lélek gyümölcseit, mert csak ezeket tudod felmutatni, amikor eljön a számadás órája. Boldog-e vagy sem, nem Istenen múlik.