2010. szeptember 22-25.

2. Beszélgetés Jézussal

— Szeress, és tégy, amit akarsz! —

Úgy vélem, a „Szeress, és tégy, amit akarsz” témája nagyon érdekes. Már többször hallottam ezt a mondatot. Kérlek, fejtsd ki számunkra, ennek jelentését!

Drága Tanítványom!

 Ez a téma annyira egyszerű és logikus, hogy már a felvetése is sok zavart okoz a legtöbb emberben. Ezért, nem árt alaposan végiggondolni, mert az ehhez kapcsolódó szemlélet nagyban meghatározza enyéim magatartását. E mai témánkat a lehető legrészletesebben bontom ki számotokra, de ezt is az alapoknál muszáj elkezdenem.

Először is, mit jelent az, hogy: szeretni? Szeretni annyi, mint jót akarni. Vagyis, aki jót akar, az szeret, aki meg nem jót akar, az nem szeret. Tehát, a szeretés maga, akarás kérdése, hiszen a jót akaráshoz akaratra van szükség. Akarni viszont csak tudatosan lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy jól szeretni csak értelmesen lehet, amihez az is hozzátartozik, hogy a jól szeretéshez a jót akarni is jól kell akarni. Ez csak úgy lehetséges, hogy aki jól akar szeretni, annak akaratában alá kell vetnie magát annak a tiszta szeretetnek, aki Én vagyok. Mivel szeretni csak szabadon lehet, így ennek az alávetettségnek is szabadon kell megtörténnie az emberben. Az Istennek való alávetettség nem jelenti a szabadság feladását.

Isten, mint egyedüli abszolút létező, független minden más létezőtől. Tehát, Isten léte nem függ más létező akaratától. Isten létét nem az határozza meg, hogy más mit akar, hanem, éppen ellenkezőleg. Minden, ami létezik, Isten akaratától függ. Amit Isten akar, az VAN, amit nem akar, az NINCS.

Milyen lehet Isten akarata, és mitől függ?

Isten akaratát a természete, természetét az akarata határozza meg. Istennél ez összehasonlítatlanul egybeolvad. Csak az embernél jelenik meg külön a fizikai világban.

Isten akarata, Isten természetét tükrözi vissza, mert Isten azonos minden benne megtalálható tulajdonságával. Nem képes mást akarni, mint amit a természete diktál. Ez azt jelenti, hogy Isten nem Mindenható, illetve csak abban Mindenható, ami isteni természetében eleve benne van. Természetében pedig, csak olyan tulajdonság lehet, ami állandóságot fejez ki, és szilárd alapot biztosít mind Istennek, mind a Teremtés minden létezőjének egyaránt. Isten alapja önmaga, amely az egy Igazság és egy Természet állandósága. A Teremtés alapja az Isten egy Igazsága és egy Természete. Erre épül minden, ami a Teremtésben létezik.

Ha Isten szeretet, akkor Isten csak olyan tulajdonságokkal és törvényszerűséggel rendelkezhet, melyek révén Isten, mint SZERETET megnyilvánulhat. Nem lehetnek benne a szeretettel össze nem egyeztethető jellegek, mert azok jelenléte ellentétben volna Isten tökéletességével. Nem lehet valaki egyszerre Szeretet és Nem-szeretet. Az egyik a létezés, a másik pedig annak hiánya. A Fény, a világosság, Élet. A sötétség nem valami, nem egy létező, hanem a világosság, a fény hiánya. Ha ez az ellentét-pólus Istenben jelen volna, meghasonulna, és kioltaná önmagát.

Ám, Isten nemcsak rendelkezik a Szeretettel és azzal összefüggő tulajdonságaival, hanem azonos is velük. Mivel egyedüli Abszolút Létező, és nem függ semmilyen más, felette álló erőtől, ezért Istennek mindenkor egynek kell lennie minden olyan tulajdonsággal és törvényszerűséggel, melyek Istent, mint Szeretetet meghatározzák. Vagyis, a Szeretet, nem egy tulajdonság, hanem az ezt meghatározó és létrehozó tulajdonságok, és mindezeket működtető, fenntartó és megtartó törvényszerűség együttes Teremtő Egysége.

Hogy érthető legyen számotokra: Isten teremt=Isten a Teremtő, Isten irgalmaz=Isten az Irgalom, Isten megbocsát=Isten a Megbocsátás, Isten megszabadít=Isten a Szabadító, Isten szeret=Isten a Szeretet. De a szeretetben benne van a Teremtő, az Irgalom, a Megbocsátás, a Szabadító, és minden más, ami a szeretet körébe tartozik.

Tehát, aki szeret, az irgalmaz, megbocsát, segít a másiknak, csupa olyan cselekedet visz végbe, melyek összhangban vannak azzal a megnyilvánulással, amit szeretetnek hívunk. Mivel Isten maga a Szeretet, így csak olyan cselekedeteket képes véghezvinni, amelyek a szeretet körébe tartoznak. Ha akarna, sem tudna mást tenni, mert az Isten akarata is csak a szeretet körén belül képes működni. Isten tehát, nem képes mást akarni, mint ami szeretet. Ezért Isten, mint egyedüli Abszolút Létező, Tökéletesség, a szeretet körén belül Mindenható, a szeretet körén kívül ezzel szemben már nem Mindenható, hanem rászoruló.

Az ember elrontotta ezt a szeretetet önmagában, és képes nem-szeretni is. Létében ugyan nem tud kilépni a szeretet körén kívülre, mert akkor megszűnne létezni, de erkölcsileg képes kilépni a szeretet körén kívülre. Az ember szabad akarata csak a Boldogságát érintő döntéseire vonatkozik, a létezésére nem.

Vagyis, arról, hogy Istennel vagy Isten nélkül akarja megalapozni az életét, minden ember szabadon dönthet, de arra nincs befolyása az akaratának, hogy, mint szellemi lény akar-e létezni vagy sem, mert az kizárólag a Teremtő Szeretet hatáskörébe tartozik. Más szóval az, hogy Isten létben tartó módon benne él minden teremtményében, még a szellemi-lelkekben is, nem érinti a szellemi teremtmények szabad döntését, csak az, hogy tud-e Isten, boldogító módon élni bennük. E döntésük határozza meg a bennük lévő akarat irányát. Nem véletlenül mondtam tanítványaimnak, hogy:

Annyira elrontotta az ember a maga természetét, hogy Istennek szinte újra meg kellett tanítania őt arra a szeretetre, amely Isten lényege, és amelyre minden teremtmény teremtetett. Minden embernek meg kell értenie, hogy csak úgy lehet boldog, ahogy Isten is boldog, mert Isten az embert a maga boldogságára teremtette. Ezért lényeges szempont, hogy minden szellemi teremtmény tisztában legyen a szeretet fogalmával, helyesen értelmezze azt, mert csak ennek függvényében képes akarni azt a jót, amivel Én, mint Szeretet azonosítottam magam.

Akiben, mint szeretet benne élhetek, annak akarata is Hozzám alkalmazkodik, mert, aki úgy szeret, mint Én, annak gondolkodásmódja, látásmódja is a tiszta szeretethez igazodik. Ha ezt a szellemi-lélek felismeri és elfogadja, akkor a benne megfogalmazódó „Szeress, és tégy, amit akarsz” gondolatiságában, immár soha nem kerülhet egymással ellentétbe a szeretet és az akarat.

Minden szellemi teremtménynek Isten szemszögéből kell tudni mérlegelnie szeretetének és akaratának helyességét, és nem az emberek sérült természete, szeretete szerint. Csak így lehetséges, hogy az ember, a benne végbemenő gondolkodás-átalakítás révén, már nem visz véghez a szeretettel ellentétes cselekedetet, mert minden, amit tesz, immár összhangban van a benne élő isteni szeretettel és akarattal.

Ezért, aki képes úgy szeretni, mint Isten, az önmagának, és a másik embernek is csak azt a jót akarhatja, amit Isten lát jónak, és nem azt, amit az emberek. Ebben pedig nincs számára semmilyen kényszer, mert neki már ez a természetes, ez az ő természetes szabad akarata. Vagyis, akképpen veti alá magát Isten akaratának, hogy ő saját meggyőződéséből, szabadon akarja azt, amit Isten akar, mert eggyé válik vele. Ennek következtében már nem fordulhat elő az, hogy a szeretetre hivatkozva olyasmit akarjon, ami ellentétes lehet Isten szeretetével, és így nem is cselekszik azzal ellentétesen.

Ez hát, a magyarázata ennek a kifejezésnek.