A hetvenkét tanítvány visszatérése

 

A hetvenkét tanítvány visszatért küldetéséből Jézushoz, és lelkesen számoltak be neki a tapasztalataikról, sikereikről. „Nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk” mondták. A tapasztalat, hogy micsoda erő rejlik Jézus nevében, egészen eufórikus állapotba hozta őket. Sosem gondolták volna, hogy mi mindenre lehetnek képesek egy isteni hatalom birtokában. Prédikálni, gyógyítani, ördögöt űzni, csodákat tenni. Mindezek megtételéhez kevés egy ember ereje. Ezek megvalósításához olyan erő kell, mellyel eddig csak Jézus rendelkezett, és most az Ő révén nekik is megadatott.
 
Eddig ők is csak kívülről látták, hallották Jézus tanításait, csodáit, mint bárki más az emberek közül. Csupán az különböztette meg őket a többi embertől, hogy őket Jézus külön tanította, és éjjel-nappal vele voltak. Csak most élhették meg először, milyen csodákra képes Isten az emberben.

A mai világban is lázba hozza az embert egy ilyen csodálatos, rendkívüli élmény. Mi magunk is hangosan hálálkodunk, örvendezünk Istennek, amikor valamilyen siker ér, melyet Isten Szent lelke visz véghez bennünk, vagy általunk. Ez természetes reakció; hiszen az örömünket fejezzük ki, mint ahogy a tanítványok is az örömüket fejezték ki Jézusnak.

Jézus pedig azt felelte: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi.” (Lk. 10: 18-19)

Aki hisz Jézusban, az mindenre képes. A gonosz, a sötétség menekül onnan, ahol terjed a világosság. A mennyek országában sem tudott megmaradni az, ami elromlott, ami, vagy aki ellene mondott Istennek. Így, a földön lépten-nyomon nyilvánvalóvá válik külső körülményeink eseményeiben. Ám, Isten ereje a földön sem kisebb azokban, akik benne hisznek. Így, Szentlelke által képesek kiűzni a gonoszt bárhonnan. Istennel együtt erősebbek minden ártó erőnél, így azok nem tudnak ártani.

Azért, ezzel nem árt óvatosnak lenni, mert, az is meg van írva, hogy: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt. 4: 7) Vagyis, arra hivatkozva, hogy annak, aki Istenben hisz, semmi sem árthat; mégis szánt szándékkal kihívja önmaga ellen a sorsot, könnyen ráfizethet az ember. Jézus fenti kijelentése csak akkor érvényes, ha a Benne bízó ember Isten szándékával összhangban cselekszik.

Ilyen volt például Pál apostol is, akit Máltán rőzsegyűjtés közben a tábortűznél vipera mart meg, és a halálos méreg ellenére semmi baja nem lett. De, ha szándékosan, dicsekvésből bizonygatni akarta volna az emberek előtt, Istentől nyert kiválasztottságát, bizonyára nem élte volna túl a vipera támadását, mert nem az alázat, hanem a gőg vezette volna cselekedetét.

Azonban, Jézus kijelentése átvitt értelemben is értendő. Ugyanis, aki minden erejével azon fáradozik, hogy gondolataival, szavaival és tetteivel összhangban legyen Isten akaratával, és bízik Isten gondviselő szeretetében, annak nincs mitől félnie, mert bármi is történik vele, még, ha meghal is élni fog. Tehát, a gonosz, a sátán nem tud ártani neki, és élete lesz a Mennyek országában.

Ezért hát, nem az a fontos, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek a bennünk működő isteni akaratnak, hanem, hogy a nevünk be van írva a mennyben.