2010.11.01-02

Beszélgetés Jézussal

- A kenyértörés ember és ember, Isten és ember kapcsolatában –

Uram, hallgatlak!

Drága Tanítványom!

Mai témánk a kenyértörés.

Sokszor hallottátok már, hogy: „Kenyértörésre viszi a dolgot”. De mit is jelent ez valójában?

A ti értelmezésetekben azt a helyzetet nevezik kenyértörésnek, amikor valakik között visszavonhatatlan szakítás következik be, vagyis egy valamilyen cél érdekében létrehozott szövetség – legyen az bármilyen – egysége felbomlik. Ilyen tipikus példa az Ószövetségben Isbaal és Abner esete. (2Sám 3, 6-11) De bármilyen példát hozhatnék; hiszen az életetek tele van ilyen és hasonló esetekkel.

Mielőtt részletekbe merülnénk, nézzük meg ezt a kifejezést az Evangéliumok fényében is! Az evangéliumokban két konkrét esemény kapcsolható a kenyértörés fogalmához. Az egyik a kenyérszaporítás, amikor két külön alakalommal, négyezer és ötezer embernek adtam enni. Mindkét esetben hálát adtam Atyámnak, majd megtörtem a kenyeret, csak ezután osztattam szét tanítványaimmal a nép között. A másik nevezetes kenyértörés pedig az Utolsó Vacsorán, az Oltári Szentség megalapításakor történt.

A fenti példák alapján láthatjátok, hogy micsoda különbség van az Általam véghezvitt kenyértörés, és a 2Sám 3, 6-11 igerészben leírtak között. Az Ószövetségi példa híven tükrözi azt a szemléletet, ahogy a világ viszonyul a kenyértörés fogalmához. A világ fejedelme mindig mindenben megpróbálta utánozni, lemásolni Isten tetteit. Ezért nevezik Isten majmának is. De az ő tettét nem Isten iránti hűség és szeretet motiválja. Az ő célja az, hogy az ember őt, az e Világ fejedelmét tekintse istenének, s minél távolabb kerüljön Teremtőjétől. Minden erejével és hatalmával azon van, hogy megtévessze az embert.

A világ számára a kenyértörés fogalma az ellenszegülést, a viszályt, a szakítást, sok esetben a háborút jelenti a felek között. Szó szoros és átvitt értelmében egyaránt: egy valamikor létrejött egység, szövetség felbomlását jelenti.

Isten is képes kenyértörésre vinni dolgokat, de ez számára egészen mást jelent, mert Isten nem fordul el senkitől. Képtelen rá. Isten természete az, hogy mindenét megosztja azzal, aki Őt elfogadja, befogadja. Mi több, a nap süt jókra és gonoszokra egyaránt. Tehát, Isten részéről e téren semmilyen megkülönböztetés nincs. Irgalommal és szeretettel van minden teremtménye iránt, függetlenül attól, hogy azok jók, vagy gonoszak. Csak a szellemi teremtmények képesek oly módon kenyértörésre vinni Istennel való kapcsolatukat, mint az emberrel való kapcsolatukat. Ilyenkor kizárják Istent az életükből, alkalmatlanná téve magukat Isten irgalmának és mindenfajta ajándékának befogadására, mert a maguk módján kívánnak boldogulni.

Isten csak egy fajta kenyértörést ismer, az Önmaga osztását, amikor ajándékában, kegyelmében részesíti teremtményeit. Megtöri a kenyerét, és odaadja övéinek: ugyanúgy, ahogy Én is adtam Magamat nektek az Oltári Szentségben. Ezzel gyakorlatilag egy új szövetséget, egy új közösséget hoztam létre. Tehát, az Isten részéről történt kenyértörés által, egy egység jött létre Isten és ember között. Ezt az egységet Isten soha nem mondja fel, nem bontja fel. Ezt egyedül az ember képes megtörni, mint ahogy rendre meg is teszi. Ám, ha észre tér, és tettét megbánva újra keresi Istent, akkor ez az egység újra létrejön, igaz, sokkal több nehézség árán, mint előtte.

Azért ezeket a példákat hoztam elétek, mert ezekkel lehet számotokra leginkább szemléltetni, hogy mit is jelent valójában Isten részéről a kenyértörés fogalma. Isten tehát, mindig készen áll, és soha sem mond le erről a közösségről az emberrel, de az emberen múlik, hogy ez mennyire válhat valósággá. Minél közelebb kerül az ember Isten megismeréséhez, megértéséhez, és minél jobban képessé válik arra, hogy belső világát, látását, gondolkodását Isten szeretetéhez igazítsa, annál szabadabb, és bensőségesebb lesz a kapcsolata Istennel.

Ezt a fajta kenyértörést kell megvalósítania az embernek embertársaival kapcsolatban is. Azért hoztam el számotokra az Igét az Evangéliumok formájában, majd kétezer év múltán a Hangban, hogy azt a szemléletet váltsátok életre, mellyel Én a megtestesült Isten egy vagyok, és megtanuljátok helyesen értékelni, és megélni Istennel és a Világgal való kapcsolatotokat. A ti érdeketek az, hogy a fogalmaknak, kifejezéseknek lelketek épülésére visszaadjátok azokat a tartalmakat és jelentéseket, melyeket Isten azokról kinyilatkoztatott. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy úgy tudjatok gondolkodni, ahogy Isten. Vagyis egy fogalmon ugyanazt kell nektek is értenetek, amit Isten ért.

A különbözőségek dinamikus harmóniája nem azt jelenti, hogy egymással szöges ellentétben lévő különbözőségek kerülnek szinkronba egymással, hanem, hogy az egymást kiegészítő különbözőségek végül egy egészet alkotnak. Ahol a különbözőségek e dinamikus harmóniája a Nevemben létrejön, ott Én, Jézus, mint az Élet Kenyere jelen vagyok, mert Én vagyok a Mennyből Alászállott Kenyér. Tehát, aki Engem eszik, az megelégíttetik, mert Én benne élek, ő pedig Énbennem, és soha meg nem éhezik.