A lemondás jutalma

A három evangéliumi igerész, leírásában nagyon hasonlít, ám mégis vannak apró eltérések. Márk és Lukács, Péter felszólalását szinte szóról-szóra egyformán jegyzi. Máté azonban egy kérdéssel is kiegészíti: „Mi lesz hát a jutalmunk?” Ez lényeges momentum, hiszen e kérdés hitelesíti leginkább nem csak Péter, de általában az emberi természetet, hogy a lemondásért mit kap cserébe. Vagyis van egyfajta elvárás, ami indokolt is, hiszen e lemondás nagymértékben befolyásolja az ember további életét.

Jézus választ ad Péter megjegyzésére és kérdésére, de mindhárom evangélium némiképp eltérően fogalmazza meg. Úgy fest, mintha Jézus háromféleképpen beszélt volna, noha erről szó sincs, csupán az evangélisták alkalmazkodtak ahhoz a környezethez, akiknek a tanításokat leírták. Máté leírása a zsidó felfogást tükrözi, talán még az a kiválasztottsági felsőbbrendűség is érzékelhető, mely a többi ember fölé emeli az apostolokat. Királyi, bírói jogokat ad nekik: „amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.” Ez egy választottság-tudatban élő zsidó számára a vágyak netovábbja, és sokkal inkább tükrözi Máté gondolkodását, mint Jézusét. Valószínűleg csak arról van szó, hogy Jézus válasza Máté tudatában így jelent meg, és fordítódott le. Ugyanakkor az ítélkezés Izrael tizenkét törzse fölött is jelenthet valami mást, mint ami Máté tudatában tükröződött; hiszen a tanítványok gyakran nem értették meg Jézus példabeszédeit. Ugyanis, ha maga az Isten nem ítél el senkit, akkor hogyan adhatna ilyen hatalmat az apostoloknak. Tehát, az ítélkezés is minden bizonnyal mást jelent Jézus megfogalmazásában, mint Máté esetében. Van még egy érdekesség, ami szintén csak Máté evangéliumában fordul elő, „a megújuláskor”. Jézus legtöbbször a „feltámadás”-t használja. Mit takar a megújulás kifejezés? Lehet, hogy nincs lényegi különbség a feltámadás és megújulás között, csak az biztos, hogy szellemi átalakulásról, változásról van szó.

Jézus válaszának többi része már némiképpen hasonlít a másik kettőhöz, sőt, Lukács leírásában indokolttá teszi Péter felvetését a jutalomról, és Jézus meg is mondja ezt. Senki nem hagyja el otthonát, házastársát stb úgy, hogy ne kapna érte többet az Istentől. Sőt, az, hogy valaki vállalja Jézus követését, nem jelenti azt, hogy a túlvilági boldogság érdekében neki bármiben is szűkölködnie kellene ezen a világon. Éppen ellenkezőleg. Aki mindenéről lemond, hogy Istennek szolgáljon, mindazokat, amelyekről lemondott, százszorosan kapja meg Istentől, és örök életet a másvilágon.

Márk azonban még egy sorral kiegészíti ezt az igerészt. „Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” Akik mindenükről lemondanak, azok ezen a világon utolsók lesznek, de elsők az Isten országában, és akik ragaszkodnak földi dolgaikhoz, lehetnek ugyan, elsők ezen a világon, de éppen megkötözöttségük gátolja meg majd őket abban, hogy utolsó helyükről előbbre jussanak a másvilágon.