A szamáriaiak nem fogadják be Jézust
Jézus Galileából Jeruzsálem felé tartott a húsvéti ünnepekre. Ahhoz, hogy eljusson Júdeába át kellett haladnia Szamárián is. Az út elég hosszú lehetett Jeruzsálemig így az egyik szamáriai faluban kerestek szállást Jézus és tanítványai számára. A szamáriaiak nem fogadták be őket a zsidók iránti gyűlöletük miatt. A szamáriaiak és a zsidók ellenségeskedése évezredekre vezethető vissza.
Szamária asszír meghódítása után az eredeti lakosságot elhurcolták, és a szamáriai városokat asszír telepesekkel népesítették be. Így a telepesekből és az el nem hurcolt maradék őslakosokból egy vegyes, kevert nép jött létre.
A telepesek bizalmatlanok voltak az őslakosság jahvizmusával szemben, ezért az asszír király az egyik elhurcolt papot visszaküldte Szamáriába, hogy a betelepülteket ismertesse meg az ország Istenével. Kr e. 538 után a szamáriaiaknak az volt a szándékuk, hogy csatlakoznak a fogságból hazatértekhez, de Zerubbábel és Nehemiás elutasította őket. Ezdrás valláspolitikai intézkedései a szamáriaiak számára elfogadhatatlanok voltak.
Az elidegenedés végül ellenségeskedéssé fajult, sőt elkeseredett harcba csapott át: a Templomnak és Jeruzsálem falainak újjáépítését is igyekeztek megnehezíteni. Nehemiás idejében pedig Jojada főpap fia, Menassze vezetésével saját templomot építettek a Gerizim hegyén. E templomot később I. Johannesz Hürkánosz lerombolta, bosszúból azért, mert a szamáriaiak megtámadták a Szeleukidák pártját. A Gerizim azonban továbbra is kultikus hely maradt a szamaritánusok számára.
A szamáriaiak és a zsidók közt az ellenségeskedés kölcsönös volt, és az idők folyamán csak fokozódott. A zsidók nem érintkeztek a szamaritánusokkal, ők viszont szidalmazták a Jeruzsálembe zarándokoló zsidókat.
Mind a szamáriaiak, mind a zsidók magukat tartják Izrael igazi népének. A szamaritánusok a zsidó szent szövegek közül csak Mózes öt könyvét, a Tórát ismerik el, és ebből is saját szövegváltozatuk van. Az eltérések nagy része a szöveg értelmét nem befolyásolja, de például a Gerizim-hegy szentségét taglaló mondatok a zsidó Tórában nem szerepelnek.
A fentiek ismeretében érthető a szamaritánusok zsidókkal szembeni ellenszenve, és hogy miért nem voltak hajlandók befogadni a zsidókat, és szállást adni nekik. Bizonyára ismerték Jézust is, hallottak róla, mégis elsősorban zsidó származását vették figyelembe, amikor elutasították. Pedig Jézus többször is járt már Szamária földjén, amikor is szívesen fogadták őt. Ennek az elutasító magatartásnak az is oka lehetett, hogy húsvét előtt tömegesen zarándokoltak a zsidók Jeruzsálembe Szamárián keresztül, és ez mindig a zsidók és a szamaritánusok közti évezredes viszályra emlékeztette a szamaritánusokat.
Jézus nem foglalkozik a szamaritánusok elutasító magatartásával, és más, kerülőutat választ, de a tanítványok felháborodnak, és a szemet szemért elv alapján akarnak bosszút állni, Isten nevét is segítségül hívva, hogy égi tűz pusztítsa el a szamáriai falut. A tanítványok magatartásában nem csak a zsidók és a szamaritánusok közti ellenségeskedés játszott közre, hanem az is, hogy szerintük Jézusnak, a messiásnak a befogadását tagadták meg a szamáriaiak. Hogy meri bárki megtagadni a körükben levő messiástól a szállást, és akadályozni őt abban, hogy eljusson Jeruzsálembe?! A tanítványok ugyanis szentül meg voltak győződve arról, hogy Jézus bevonul Jeruzsálembe, átveszi a hatalmat, és végre elkezdődik a várva várt messiási királyság.
Jézus azonban elvet mindenfajta erőszakot, mely mások ellen irányul, ezért nemcsak másfelé veszi az irányt, hogy eljusson Jeruzsálembe, hanem tanítványaira is rápirít. Egyes fordításokban, a Lukács 9:55-ben még azt is mondja nekik, hogy: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek.” Az ember állapotszerűen ki van téve különféle hatásoknak, melyek hol építő, jobbító szándékkal segítik az ember lelkének fejlődését, hol pedig romboló hatást fejtenek ki, attól függően, milyen az a lélek, amely hatni próbál rá.
Ezért nagyon fontos, hogy minden ember kifejlessze, tökéletesítse magában a lelkek megkülönböztetésének képességét. Objektíve minden lélek Istenből merít, így a Sátán is; hiszen lelket teremteni csak Isten képes, de szubjektíve az dönti el, hogy valaki Istenből, vagy máshonnan merít-e, hogy Isten szeretetét kívánja továbbnövelni önmagában, vagy egy romboló, pusztító erőnek, a Sátánnak teszi lehetővé, hogy hatni tudjon rá.
Objektíve a tanítványok is Istenből merítettek, Isten erejét kérték a maguk számára, amikor a szamáriai falut akarták büntetni, szubjektíve azonban nem Isten volt az, aki ekkor hatni tudott rájuk, hanem olyan erő, amely a pusztítást ösztönözte bennük, és ami semmiképpen nem származhat Istentől.
Tehát, az, hogy milyen döntést hoz, miként cselekszik, mennyiben van összhangban Istennel, egyedül az emberen múlik, de Jézus egyértelművé tette tanítványai számára, hogy mindenfajta rombolás, pusztítás ellentétes Isten természetével, és, hogy ő nem azért jött, hogy elvegye az emberek életét, hanem, hogy megmentse. Így hát, Jézus tudomásul vette a szamáriaiak elutasító magatartását, és más útvonalon ment tovább Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre.