Tóth Csaba:

Vajh, kit érdekel?

Kit érdekel ma egy óvó prófétai szó,
Ha a világ vak csillogása, ily kápráztató?
Nem hallja senki, hiába kiált,
Elnyomja hangját, a zsibongó világ.
Fülük süket, és a szemük vak marad,
Ajkuk mással van elfoglalva,
Nem jut el szívükig a próféta szava.

A „Lélek, vigyázz”, lám hiába kiált,
Hangja elvész, senki nem figyel rá.
Hiába könyörög, hiába rimánkodik,
Kétségbe esetten, Atyjához imádkozik.

Jaj, Uram, kérlek, ne engedd,
Hogy bárányok helyett, mind kosok legyenek,
S makacsul csak azért is, a falnak menjenek!
Sötét herceg foglya mind, fogja őket vasmarokkal,
Sírhatnak majd, és jajgathatnak hangosan,
Könyörgésük gonosz lelket meg nem hat,
Megvetően rájuk legyint, s kárörvendőn felkacag.

Ó, Uram, hát nincsen remény?
Nincs lélek, kit megmenthetnénk?
Adj Uram, egy új esélyt,
Adj új hangot, dübörgőst, és hangosat,
Hátha most meghallják hangomat!
S, ha mégsem, akkor szépen elmegyek,
Akarata ellenére, senkit meg nem menthetek.

Budapest, 2012. február 10.