Tóth Csaba:

Rendszerszíntű pedofília

A pedofília görög eredetű kifejezés, a παιδί [e: paidi] (gyermek) és a φιλία [e: fília] (szeretet) szavak összetételéből áll. A szó tehát gyermekszeretetet jelent. De nem abban az értelemben, amelyben a felnőtt felelősségteljes, a gyermeket óvó, arról gondoskodó szeretete nyilvánul meg, hanem egy védekezésre képtelen, szexuálisan még éretlen személy, gyermek iránti szexuális vonzalmát jelenti.
 
Egy gyermek, kamasz nemi és szexuális identitástudata még fejlődésben van, ezért alkalmatlan arra, hogy ilyen formán ki tudja fejezni a vonzalmát mások iránt. Nem képes felmérni ebbéli tettének testi, lelki következményeit azon az erkölcsi szinten, amivel egy felnőttnek már rendelkeznie kell.

Ezért az a felnőtt, aki szexuálisan vonzódik egy éretlen fiatalhoz, gyermekhez, szexuális erőszakot követ el akkor is, ha ebbe a gyermek beleegyezik, hiszen a gyermek sok esetben felfogni sem képes, hogy mi történik vele.

Pedofília tehát az, amikor egy felnőtt ember a hatalmával és erejével visszaélve, szexuálisan megerőszakol, bántalmaz egy védekezésre képtelen, szexuálisan még éretlen gyermekkorú személyt.

Ez bűncselekmény. Ezeket általában egyedi esetekként tartjuk számon, hiszen többnyire egy személy követi el őket egy vagy két gyermek ellen, bár előfordul, hogy több felnőtt is megerőszakolja ugyanazt a kiskorú gyermeket. Ekkor beszélünk bűnszervezetben vagy csoportosan elkövetett erőszakos szexuális bűncselekményről.

Mivel kiskorú személy sérelmére elkövetett bűncselekményről van szó, ezért ezek még az átlagnál is súlyosabb erkölcsi és jogi megítélés alá tartoznak. Az ilyen bűnök elkövetőit még a börtönökben élő elítéltek is megvetik, súlyosan megalázzák, annyira gyűlölik.

De miképpen lesz egy egyedi bűnből rendszerszíntű bűntett? Természetesen nem attól, hogy sokan vagy kevesen követik el, hanem attól, hogy létezik egy hatalom, ami támogatólag mögötte áll. Nemcsak pártolja ezt a fajta bűnös magatartást, hanem ösztönzi is.

Különösen vérlázító és gyalázatos ez a bűncselekmény, ha ennek a hatalomnak a képviselői, támogatói olyan intézményekben: bölcsődékben, óvodákban, iskolákban dolgoznak, ahol ezek a felnőttek, pedagógusként felelősséggel tartoznak a rájuk bízott gyermek, fiatal testi, lelki, erkölcsi, mentális egészségének megóvásáért. Semmi joguk nincs ahhoz, hogy önhatalmúlag meghatározzák egy gyermek vagy bárki más szexuális és nemi identitását.

A gyermek nemi és szexuális felvilágosítása, identitástudatának formálása, a helyes úton való fejlődésének támogatása kizárólag a szülőre tartozik. Ebbe semmilyen ideológiának nincs és nem is lehet beleszólása.

Az a nevelő, oktató, aki olyan szexuális, nemi identitástudatot igyekszik a gyermekek tudatába beépíteni, ami az erkölcsi törvényekkel összeegyeztethetetlen, a pedofília bűnét követi el. A pedofília ugyanis a gyermek testi, lelki szándékos megrontása. Ez megátalkodottság, ezért erre nincs bocsánat sem égen, sem földön. A megátalkodottság nem maga a bűn elkövetése, hanem a bűn állapotának tudatos fenntartása.

Ezt egy nevelő, tanár akkor tudja megvalósítani, ha valamilyen szervezet áll mögötte. Lehet ez az intézmény vezetője, egy érdekszervezet, párt vagy kormányzó hatalom, amely ezt a természetellenes magatartást támogatja. A pedofília ezért nem csak fizikailag, hanem verbálisan is megvalósulhat.

Minden oktatóintézményben, ahol a nevelők a nekik kiszolgáltatott fiataloknak, gyermekeknek a természetellenes nemi és szexuális identitást normálisnak tanítják, verbális erőszakot, verbális pedofíliát követnek el, hiszen szeretetnek álcáznak egy erkölcsileg bűnös magatartást. Valójában testi, lelki mivoltukban rontják meg a nevelésükre bízott gyermekeket, fiatalokat.

Minden olyan szervezet, amely támogatja, ösztönzi a nemi aberrációt, és ezzel a gyermekek szexuális átnevelését akarja a maga érdekei szerint elérni, verbálisan pedofíliát követ el, aminek fizikai megvalósulásában szintén cinkos és bűnrészes.

E célt szolgálják az időszakosan, tömeges megbotránkozást okozó Pride-ok is, melyek szervezeti, hatalmi támogatás nélkül nem valósulhatnának meg, s amelyek éppen a legfogékonyabb és legsérülékenyebb réteget, a gyermekeket célozzák meg.

A Pride-ok, melyek elvben az ún. LMBTQ-jogokról szólnak, nagyon is alkalmasak a pedofília terjesztésére, hiszen ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött emberek, ugyanazokat a jogokat követelik maguknak, mint, ami a heteroszexuálisoknak jár. A feltételek azonban korántsem azonosak. Azonos jogok mellé azonos kötelességek társulnak, aminek egyetlen, magát LMBTQ-embernek tartó személy sem felel meg. Erkölcsileg végképp nem.

Vajon milyen erkölcsi példát tud mutatni az az ember, aki magából kivetkőzve vonul végig a nyílt utcán, emberek millióit megbotránkoztatva? A nemi és szexuális identitás nem jog. Az ember nemisége már az anyaméhben, a születése előtt megállapítható, ami nem változtatható meg még hormonkezeléssel, nem-átalakító műtéttel sem.

Az ember nemiségét nemcsak a nemi szervek jelenléte mutatja, hanem az az energiaminőség is, amit már a születése előtt magára vett, hogy őt a születése után, mint embert testi, lelki értelemben megjelenítse. Ezért egy nem-átalakító műtét nemhogy nem segít, hanem súlyosan roncsolja, rombolja az ember személyiségét, mint ahogy az is, ha egy ember nem annak a természetes, erkölcsi lénynek tartja magát, akinek lennie kellene.

Ha egy ilyen felnőtt lehetőséget kapna a gyermeknevelésre, erkölcsileg, személyiségében megrontaná a rábízott gyermeket, hiszen saját természetellenes gondolkodása miatt nem tud egészséges erkölcsi tartalmat átadni neki.

Minden ember maga tartja fenn azt a szervezetet, pártot, kormányt, rendszert, melynek értékrendjét magára nézve érvényesnek fogadja el. Tehát rendszer, szervezetek, pártok ide vagy oda, minden ember személyes erkölcsi felelőssége, hogy mely értékrend mellé áll.

Erkölcsben nem a többség dönt. Erkölcsben csak egyetlen igazság létezik, ami igazság akkor is, ha százból egy ember képviseli azt, kilencvenkilenc ellenében. Hasonló, hasonlót vonz. Ha pedig az emberek bizonyos része hasonló értékrendet képvisel, létrehoznak egy olyan szervezetet, vagy kapcsolódnak olyan szervezethez, amelyik az ő elképzeléseiknek megfelel, vagy az ő ügyük mellé áll.

Ezek a szervezetek érvényesítve az akaratukat, rendszerszintre tudják emelni a nézeteiket, az ideológiájukat, akár a regnáló szuverénnek tűnő hatalommal szemben is. Vagyis szervezetten, tömegeket is magukba fogadva képesek a normalitástól eltérő érdekeket képviselni akár a szexualitás terén is.

Ma pedig már ott tartunk, hogy európai szintre akarják emelni az aberrációt, mindenki számára kötelező európai értéknek nyilvánítva. Maholnap pedig az egész világra kiterjesztve azt.

Csakhogy, ami az erkölcs terén nem a normalitás része, soha nem válik normálissá akkor sem, ha az egész világ a feje tetejére áll is. Sem égen, sem földön nincs senki, aki képes volna az erkölcsi törvényt megváltoztatni. Ugyanis annak az ember nem az alkotója, hanem hordozója.

Hiába a Pride, az LMBTQ-duma, az érdekszervezetek és világhatalom. Hiába minden jogi törvény az erkölcsi törvények megváltoztatására. Számvetéskor minden ember az isteni törvény szerint mérettetik meg.

Rendszerszinten pokoli szenvedést hoz minden ember számára az elfajzott nemi és szexuális ideológia, melynek elsőszámú elszenvedői maguk a gyermekek, de mindezek legnagyobb elszenvedői végül azok lesznek, akik az efféle aberrált nézetek, ideológiák mögé bújnak, mert saját bőrükön fogják megtapasztalni, hogy rájuk is ugyanaz az erkölcsi törvény érvényes, mint másokra.

A valódi pokol tehát azokra vár, akik ezt az embertelen és erkölcstelen, s így istentelen rendszert szolgálják. Mert Isten törvényével szemben senki nem marad talpon, aki ellene szegül.