Tóth Csaba:

Az LMBTQ, mint az elembertelenedés útja

Az LMBTQ embertelenségéről eddigi cikkeimben elsősorban a jog és az erkölcs viszonylatában írtam meg gondolataimat. E két igen fontos tényező most sem kerülhető meg, azonban jelen írásomban inkább szellemi-lelki és emberi minőségére szeretném a hangsúlyt tenni, mert végül is ez határoz meg mindent, így az ember erkölcsi, jogi magatartását is.

 
Ezért mindenekelőtt nyilvánvalóvá kell tennem, hogy egy embert nem csupán a teste határoz meg, hanem az a szellemi-lélek is, amely a testet élteti. Ennek megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy ember önmagát minden szempontból valóban embernek tekinthesse.

Biológiai értelemben az embert az különbözteti meg más emberalatti létezőtől (állatok, növények, ásványok), hogy képes gondolkodni. Erkölcsi értelemben viszont az határozza meg az ember emberi minőségét, hogy hogyan gondolkodik. Emberi szempontból ez utóbbi sokkal lényegesebb, mert ez az, ami a biológiai megjelenésén túl egy embert az emberi társadalomban leginkább jellemez.

Nincs ember a földön, aki elvonatkoztathatna ettől. Senki nem áll a törvények felett, akár tetszik neki, akár nem. E törvényszerűség megmutatkozik az ember természetében, egészségi állapotában, erkölcsi magatartásában, így a nemi-, szexuális életében is.
 
A test egy olyan eszköz az ember számára, ami a földi körülmények közötti létezését, ténykedését támogatja vagy gátolja attól függően, hogy hogyan tekint rá, hogyan bánik vele. Ezt a fizikai testet a szellemi-lélek hozza létre a maga szükségszerű szempontjai alapján. Ezért annak biológiai lényege, formája, külseje, szervi működése, szellemi és fizikai képességei, adottságai, korlátai nagyban függenek a szellemi-lélek döntésétől, amit még a fizikai világba történő megtestesülése előtt hoz meg.
 
Így a szellemi-lélek döntése az is, hogy jövendőbeli földi életében férfiként vagy nőként kíván-e létezni. Tehát egy ember nemisége már a fogantatás előtt véglegesen eldől. Magának a szellemi-léleknek nincs nemisége, de a földi élet körülményei megkövetelik a nemiséget, és így a szexuális élet helyes irányultságát ahhoz, hogy egy ember helyesen élje meg emberi minőségét. Mivel a nemiség már a fogantatás pillanatában eldől, ezért ezen menetközben, az élet folyamán változtatni nem lehet. Vagyis a nemi identitás és szexuális beállítottság kérdése a földi körülményeket figyelembevéve, utólag már nem lehet kívánság tárgya.
 
Mindenekelőtt mindenkinek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a szellemi-lélek, amely a fizikai testet felépíti maga számára, élteti, formálja és használja egész élete folyamán, nem a fizikai világ része, hanem a fizikai világ felett álló, magasabb rendű, örök létminőség tudatos teremtménye, vagyis a fizikai világnak nevezett anyagvilág létezésétől függetlenül is képes létezni, tevékenykedni, erkölcsi döntéseket hozni a maga természetes szellemi közegében.
 
Mivel egy szellemi-lélek inkarnálódása a fizikai világba elsősorban a szellemi-lélek fejlődését, megtérését, újjászületését kell, hogy szolgálja, ezért a fizikai világban is szükségszerű a szabad akarat működése az emberben; hiszen felelős erkölcsi döntés csak a szabad akarat által hozható meg.
 
Nincs más eleve elrendelés az ember számára azonkívül, hogy mindenki Isten szeretetére és boldogságára van teremtve. Azt a sorsvonalat pedig, amit egy-egy életen át az egyes embernek végig kell járnia, még a szellemvilágban a fogantatása előtt maga választotta meg. Ezért, bár az erkölcsi törvény mind a szellemiségben, mind a fizikai világban ugyanaz, és abban soha, semmilyen változás nem történhet, a sorsvonal a maga természetéből adódóan mindenkinél más és más.
 
Azonban az is nyilvánvaló, hogy erkölcsi téren csak egy helyes út van. Ennek felimerésének lehetősége mindenki számára fennáll itt a földön is, de az, hogy ki él vele és ki nem, az egyéntől függ. Ezt nagyban befolyásolja az a szándék is, aminek irányát a szellemi-lélek a szellemi világban hozott döntésével meghatározta, s, hogy e döntésében mennyiben befolyásolta szellemi tisztánlátása, mennyire hallgatott szellemi segítői tanácsára, és Isten mellett vagy ellenében hozta meg döntését.
 
Ezek ugyanis mindenképpen hatással vannak minden ember földi életére, a nemi-, szexuális életére, kapcsolataira is. Egy ember testi-lelki állapotát nagymértékben befolyásolja szellemi lényének állapota, illetve, hogy hogyan működött együtt Isten irgalmával. Minden ember elsősorban azért kénytelen az anyagvilágba, például a Földre leszületni, mert szellemi lényében elrontotta Isten beléje teremtett szeretettermészetét. Ennélfogva Isten fénye nem ragyoghat benne a maga teljességében, aminek az lett a következménye, hogy az eredendően Isten képére tökéletesnek teremtett ember természete a saját önzése folytán sérült.
 
Így alakulnak ki aztán az emberi természet torzulásai, mint például a gőg, hatalomvágy, önzés, irigység, hiúság, sértődékenység, nárcisztikusság, féltékenység, gonoszság, kapzsiság, idegrendszeri károsodások, szervi-, testi betegségek, testi-lelki torzulások, identitás-problémák stb. Nagyon hosszú lenne a sora mindannak, amit az ember magának okoz egy-egy rossz döntés következtében. Idetartozik a nemi- és szexuális identitás is.
 
Viszont azt mindenképpen ki kell emelni, hogy másképpen viszonyulnak a helyzetükhöz azok, akik megbánták helytelen döntésüket, és gyógyulni szeretnének, és megint másképpen azok, akik csupán ki akarják használni természetellenes állapotukat, és úgy viselkednek, mintha az lenne a normális. Elég ijesztően hangzik.
 
Sok mindenre ki lehetne hegyezni e gondolatot, de most maradjunk csak a nemi-, és szexuális elfajulás kérdésénél, így is elég mellbevágó lesz a végeredmény. Bármennyire is meglepőnek tűnik, de ez az a kategória, amiben az ember emberi minősége, embersége vagy embertelensége a legjobban megmutatkozik. Emiatt ruházta rá Isten az emberre a nemiség és szexualitás kérdését érintő szabad döntés lehetőségét.
 
De mi történik valójában, amikor a szellemi-lélek eldönti, hogy fiúnak vagy lánynak akar születni a földre? Mielőtt a szellemi-lélek ezt a fontos döntést meghozná, azt kell először eldöntenie, hogy mi a majdani leszületésének a célja, ugyanis e belső szempont köré építi fel leendő földi életének energiáit, sorsvonalát a fizikai világban történő fogantatástól a születésen át a halálig.
 
Nagyon nagy jelentősége van annak, ha egy szellemi-lélek úgy dönt, hogy emberként meg akar születni, mert megtestesülési szándékának kifejeződése után saját szuverén döntése, hogy fiúnak vagy lánynak akar megszületni, hiszen ezeknek megfelelően hozza össze azokat az isteni teremtő energiákat, melyek ennek megvalósulását elősegítik számára.
 
Ez azért nagyon fontos, mert bár minőségében azonos, mégis más energia összetétel szükséges, ha lányként akar megszületni, és megint más, ha fiúként. Ugyanis, ahogy emberként más a szerepe egy lánynak/nőnek, mint egy fiúnak/férfinak, így a szellemi energiáik is másképpen támogatják a szellemi-lélek döntését, tevékenységét a földi életben.
 
Ha ez a megtestesülési folyamat a fizikai síkon is megtörtént, akkor már nincs visszaút, menetközben már nem lehet ezen változtatni. Ez nem kívánságműsor, hogy ma fiú vagyok, holnap meg lány. Ilyen változás csak a földi halál után, egy új földi élet megtervezésénél lehetséges, de egyazon földi életen belül semmiképpen. Ám természetes módon a biológiai-, és társadalmi nemnek mindenkor azonosnak kell lennie, normális esetben semmiféleképpen sem lehet eltérő.
 
Hazudik és becsapja önmagát és másokat is az az ember, aki elhiteti magával vagy másokkal, hogy a nemi identitás és a szexuális beállítottság megváltoztatásának kérdése egy egyszerű tollvonással vagy műtéttel megoldható. Ugyanis a fizikai világban megtestesülő ember nemcsak testében, biológiai értelemben nő vagy férfi, hanem maga a szellemi lénye is, aki e földi testet megalkotta a maga számára, hordozza magában azokat az energiákat, melyek őt, mint embert ebben az életében nőként vagy férfiként meghatározzák.
 
Ezért egy olyan erőszakos változás, amit egy férfiből nővé, vagy nőből férfivá történő műtét jelent, nem múlhat el súlyos, káros következmények nélkül egy ember számára. Hiába operáltatja át magát nőből férfivá, külsőleg lehet, hogy úgy fog kinézni, mint egy férfi, de belső lelkiségét tekintve sohasem lesz férfi, mindig is nő marad. Ugyanígy egy férfi hiába operáltatja át magát nővé, lényegét tekintve sohasem válik nővé, mindig is férfi marad.
 
Ráadásul, a nemi- és szexuális aberrációnak köszönhetően az életét eddig is jellemző pszichés problémaként megnyilvánuló önképzavar még inkább kezelhetetlenné válik számára. Nem találja helyét a valódi társadalomban, úgy érzi, mindenhonnan kirekesztik, ezért olyan hozzá hasonló, eltorzult lelkületű emberek társaságát keresi, akik segítség helyett valójában tovább súlyosbítják a helyzetét, mélyítik lelki válságát; hiszen nemhogy rajta, de önmagukon sem tudnak segíteni, miáltal egyre reménytelenebbnek látja saját életét.
 
Minden olyan ember, aki nem tud azonosulni fogantatásától fogva reá jellemző biológiai nemiségével, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is nagyon komoly pszichés gonddal küzd, mert minden testi betegség, torzulás lelki eredetű. Ezért egyáltalán nem lehet megoldás a problémára az, ha valaki úgy tesz, mintha egy alapvetően természetellenes állapot normális lenne, mert nem az. Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az nemcsak önmagának árt, hanem azoknak is, akik reá hallgatnak.
 
A nemiségnek és a szexualitásnak fontos szerepe van az ember életében, ami csak akkor képes betölteni helyesen a feladatát, ha annak mibenléte biológiai, társadalmi és lelki értelemben egyaránt a helyén van. Ezzel nem lehet felelőtlenül játszadozni, mert nagyon nagy árat fizethet érte az, aki nem veszi komolyan.
 
Azokat az energiákat, melyeket itt a földön női, illetve férfi energiáknak nevezünk, mivel a szellemi létben nincs a nemiségnek semmilyen szerepe, a szellemiségben csupán sajátos tulajdonságuk révén tudjuk őket megkülönböztetni. Minden egyes energiának megvan a maga természetes szerepe az örökkévalóságban.
 
Ezek az energiák nemcsak úgy vannak, hanem általuk jön létre mindaz, aminek a szellemi- és anyagi teremtésben Isten akaratából meg kell valósulnia, és amelyeket a szellemi teremtmények a saját céljaik érdekében felhasználhatnak.
 
Nincs tehát rossz és jó energia, mert minden szellemi teremtmény, akár rossz, akár jó dolgot hoz létre, ugyanazt az isteni energiát használja fel. Így van ez akkor is, amikor egy szellemi lélek megtervezi az anyagvilágbeli, például a földre történő leszületését. Ennek folytán bárki, bármilyen testi- vagy lelki torzulással jön a világra, az az ő személyes döntése volt a születése előtt, ezért az ebből adódó következményekért senki mást nem okolhat önmagán kívül.
 
A földi leszületéshez szükséges energiák összetételének előkészítése és felhasználása ugyanis kizárólag a szellemi-lélek személyes döntésétől, hozzáállásától, cselekedetétől függ, amit határozottan befolyásol az is, hogyan viszonyul az örökkévaló erkölcsi igazsághoz a maga lelki-, szellemi életében. Ez a hozzáállás feltétlenül megnyilvánul az ember földi életében is. Ahogy fent, úgy lent.
 
Az ember nemi identitása és szexuális élete nem játékszer, nem lehet büntetlenül visszaélni vele. Nem véletlenül születik lánynak vagy fiúnak a földön, mert ennek megfelelően kell megélnie nemcsak nemi és szexuális életét, hanem természetes emberi mivoltát is.
 
Egy ember biológiai és társadalmi neme nem térhet el egymástól. Egy kislánynak született gyermek biológiai és társadalmi neme is kislány, felnőttként pedig nő. Házasságban pedig feleség, családban anya. Egy kisfiúnak született gyermek biológiai és társadalmi neme fiú, felnőttként pedig férfi. Házasságban férj, családban apa.
 
Minden más összeegyeztethetetlen az erkölcsi törvénnyel. Nincs harmadik, tizedik vagy százötvenedik biológiai- vagy társadalmi nem. A nemiség és szexualitás kérdése nem a jog, hanem kizárólag a biológia és az erkölcs kategóriájába tartozik.
 
Lényegét tekintve a biológiai nemiségből indul, a magatartást illetően viszont már erkölcsi tartalmat hordoz, ami csak akkor tekinthető normálisnak és elfogadhatónak, ha összhangban van Isten szeretet-törvényével, erkölcsi igazságával. Ami ettől eltér, az betegség, aberráció, ha pedig az illető magatartása révén erkölcsi tartalmat is kap, akkor már bűn. Teljesen mindegy, hogy az egyes ember mit gondol erről, mindenkire ugyanaz az erkölcsi törvény, erkölcsi igazság érvényes, nincs kivétel.
 
Lehet ugyan háborogni, meg homofóbnak, antiszemitának, rasszistának nevezni azokat, akik nem fogadják el az efféle aberrációkat, nem ismerik el a jogi köntösbe bújtatott természetellenességet normálisnak, erkölcsben akkor is csak egy igazság létezik, az pedig Istentől van bennünk.
 
Aki az Isten igazsága szerint akar élni, nem hazudhatja szeretetnek a nemi- és szexuális aberrációt, és nem nevezheti, nem fogadhatja el aberrációnak, hazugságnak a szeretetet, az igazságot. Nem nevezhető szeretetnek az, ha valaki bárminemű megfontolásból cinkosságot, bűnrészességet vállal egy természetellenes állapot fenntartásban.
 
Alapjaiban az ember magában hordozza mindkét nemi jelleget, de mindig annak kell a dominánsnak lennie, amelyik a fogantatás pillanatától fogva meghatározza őt. A biológiai nemtől eltérő másik nemi jelleg sem passzív. Tehát egy biológiai nőben is aktívan működik a férfi nemi jelleg, ahogy a biológiai férfiban is aktív a női nemi jelleg, ám a biológiai nemi jelleghez képest más szerepet tölt be.
 
A női és a férfi nemi jelleg közül a női jelleg a magasabb rendű. Finomabb, lágyabb, könnyedebb a férfi jelleg energiájánál. Mind a nők, mind a férfiak esetében a női jelleg energiája az, ami képes lelkileg, szellemileg felfelé emelni az embert. A férfi jelleg energiája önmagában lefelé húz, ezért a női erő nélkül egyszerűen elsüllyedne, nem lenne képes betölteni a feladatát. Ennélfogva szüksége van a női erőre ahhoz, hogy lelkileg, szellemileg emelkedni tudjon.
 
Hasonlóképpen a női lélek a férfi jelleg nélkül ellebegne a magaslatokban, mint egy héliumos léggömb, ezért szintén nem tudná betölteni a feladatát. A nőnek is szüksége van a férfiúi energiára, amely stabilitást, horgonyt biztosít számára ahhoz, hogy mint nő a vállalt feladatát a fizikai világban maradéktalanul beteljesíthesse.
 
A nőt a férfi tartja egyensúlyban, segíti feladatában, a férfit pedig a női erő emeli fel oda, ahol tevékenykednie kell. Istenkapcsolatunkban, hitünkben is a női jelleg segít minden embert. Nem véletlen, hogy a nő kapta azt a szerepet, hogy burkot adjon a világra születni akaró lelkeknek, a férfi pedig a nemzésben töltse be magasztos szerepét. A férfi-nő közti szexuális életnek ez a feladata.
 
Ezért, ahogy egy nőben támogatólag kell jelen lennie a férfiúi jellegnek, és a férfiban pedig a női jellegnek, ugyanígy nem lehet más társa egy nőnek a külső kapcsolatokban a házasság és szexuális élet terén, csak férfi, mint ahogy egy férfinak sem lehet más társa a külső kapcsolatokban a házasság és szexuális élet terén, csak nő. Ezért az az ember, aki továbbra is a jog köntöse mögé bújva akarja megélni a maga nemi- és szexuális aberrációját, bűnt követ el.
 
Az Isten által belénk teremtett erkölcsi törvény, erkölcsi igazság nemcsak örök érvényű, hanem felette áll minden jognak, ezért minden más törvénnyel szemben elsőbbséget élvez, erősebb. Nincs emberi törvény, és nem is lesz soha, amely ezt az igazságot képes lenne felülírni. Hiába hoznak a világ kormányai, parlamentjei, bíróságai, egyházai akár tízezer ezzel ellentétes törvényt, mindenki kivétel nélkül Isten igazságának fényével lesz átvilágítva. Isten előtt hiába hivatkozik bárki is egyenlőségre, demokráciára, emberi törvényekre, azok olyanok lesznek Isten előtt, mint a fuvallat, és semmivé lesznek egyetlen pillanat alatt.
 
Az, hogy valaki hogyan éli meg saját nemi identitását önmaga irányában, magánügy. De ha abba már másokat is belevon, nemcsak erkölcsi vonzata van, hanem társadalmi vonatkozásban is hatást fejt ki. Az is bűn, ha egy természetellenes kapcsolat két felnőtt ember között jön létre, de ha ez egy még szexuálisan éretlen, nemi- és szexuális életére vonatkozóan felelős erkölcsi döntést hozni képtelen embert, esetleg gyermeket is érint, akkor különösen nagyon súlyos bűn, és egyáltalán nem számít, hogy a jogi törvények ezzel kapcsolatban mit engednek meg, és mit nem.
 
Egy gyermeket olyan tartalmú mesékkel, tanításokkal traktálni, amelyek ellentétesek az alapvető erkölcsi igazsággal, normalitással, kimeríti a gyermek elleni erőszak, fajtalankodás, pedofília, megrontás bűnét. Ez ellen egy gyermek nem tud védekezni. Aki ilyet tesz, nagyon is tisztában van ezzel. Mivel hiányzik belőle a szívből jövő, őszinte megbánás, és esze ágában sincs kilépni a bűn állapotából, ezért Isten és ember előtt megátalkodott, nem nyerhet bocsánatot sem égen, sem földön.
 
Egy ember, aki tisztában van természetellenes nemi- és szexuális identitásával, de nem él vissza vele, hanem visszafogott életet él e téren, betegnek tudhatja magát, erkölcsi téren e tekintetben azonban egészségesnek, normálisnak fogható fel. Tehát nem terheli erkölcsi felelősség nemi- és szexuális életét érintő magatartását. Nem emberteleníti el magát.
 
Aki azonban ismerve saját természetellenes állapotát, magatartásával mégis kihasználja azt, nemcsak saját betegségéről nem vesz tudomást, de el is emberteleníti magát; hiszen úgy állítja be saját természetellenes állapotát, mintha az normális lenne, és a jog mögé bújva ugyanolyan jogokat követel magának, mint a normális nemi- és szexuális identitással rendelkező emberek.
 
Csakhogy a jogok mellé kötelesség is társul, mégpedig ugyanaz. Ha ugyanazokat a jogokat akarja valaki magának, amelyek csak az e téren egészségeseket illetnek meg, akkor vállalnia kell a velük járó kötelességeket, felelősséget is, és nemcsak erkölcsi téren, hanem jogilag is ugyanúgy számom kérhető, mint e téren egészséges társa akkor is, ha e kötelesség teljesítése a dolog természetéből adódóan teljes mértékben lehetetlen! Nincs kibúvó! „Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.” (Jn 9; 41). Ez igaz a nemi- és szexuális magatartásra is.
 
Mégis fontosabb, hogy az egyes ember úgy tekintsen ezekre a nemi- és szexuális identitászavarral küzdő emberekre, mint betegekre, nem pedig, mint potenciális szexuális bűnelkövetőkre, mert csak a megértésük révén képes segíteni nekik abban, hogy helyesen tudják magukat emberként szeretni.
 
Bárhogyan is viszonyul valaki az LMBTQ szellemiségéhez, azoknak, akik Isten tanítása szerint kívánnak élni a földön, még ha nehezükre esik is, bizony, meg kell tanulniuk helyesen szeretni ezeket az embereket is. Akkor is így kell tenniük, ha ezek a nemi identitásukban és szexuális életükben elfajzott emberek, elembertelenedésükben képtelenek magukat és embertársaikat helyesen szeretni. Szeretni azonban annak kell őket, aminek Isten teremtette őket, és nem annak, aminek magukat képzelik.
 
Ha egy férfi nőnek képzeli magát, őt akkor is férfinak kell szeretni, tisztelni, és ha egy nő önmagát férfinak éli meg, őt akkor is nőként kell szeretni, tisztelni, és ha egy ember önmagát teliholdnak, vagy kerekes kútnak képzeli, nekünk akkor is emberként kell tekintenünk rá. Nem lehetünk bűnrészesek a szeretetre hivatkozva egy természetellenes állapot fenntartásában, de szeretnünk kell őket akkor is, ha olyanok, amilyenek! Szeretni azonban azt jelenti, hogy jót akarni! Azt a jót, amit Isten lát jónak, nem pedig azt, amit mi vagy ők.
 
Manapság olyan időket élünk, amelyekben az ember emberi mivolta, erkölcsi tartása, igaz szeretete állapotszerűen megpróbáltatik. Csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e megőrizni vagy megújítani Istentől nyert emberségünket, vagy odadobjuk áldozatul a világnak! Az eltévedteket ne támogassuk tovább az eltévelyedés útján, hanem segítsük őket visszatalálni az emberré válás keskeny ösvényére.
 
Ebben legyünk példaadók akkor is, ha ezért bántanak, üldöznek bennünket, és minden rosszat mondanak ránk. Csak egy helyes út van mindenki számára a boldogsághoz, még a szexualitásban is. Az, amit Isten erkölcsi Igazságként belénk oltott. Ez az egyetlen igazság válaszol minden kérdésünkre, ami életünket és emberi létünket érinti, így vagyunk teremtve, erre az igazságra épül egész lényünk.
 
Bizony nagyon sok ember gyógyulhatna meg nemi- és szexuális aberrációjából, ha megfelelő segítő kezet kapna, mert bár beteg, nem ért egyet azzal a lelket romboló, pusztító propagandával, ami hasonló sorsú társaitól árad mindenfelé a világban. Az ilyen ember nem vesz részt a különféle Pride-nak nevezett lélekromboló fesztiválokon, de tehetetlensége folytán csak szégyenkezni tud sorstársai embertelen magatartása miatt.
 
A megoldás kulcsa az ő esetükben is Istennél van, ahogy mindenki másnak, de ennek az útnak a megtalálásához segítségre van szükségük. Ebben azok tanúbizonysága tud útmutatást adni, akik nemcsak megtalálták ezt az utat, hanem tapasztalják is ennek az útnak az igazságát, és Isten az életük központja.
 
Ha e nemi- és szexuális identitászavarban élők, megtalálják életük valódi értelmét Istenben, ők lehetnek Isten leghitelesebb tanúságtevői a hasonló gonddal küzdő sorstársaik számára. Minden ember boldogságra teremtetett, Isten boldogságára, és nem egymáséra. Mindenki csak úgy lehet boldog, ahogy Isten is boldog, mert minden, ami szép és jó bennünk, Istentől van bennünk!