Tóth Csaba:

Törvényekkel feloldható-e a gyónási titok?

A gyónási titok kérdése nagyon kényes téma. Az, hogy ez a kérdés felmerült, az az oka, hogy vannak olyan törekvések, melyek a gyónási titok mibenlétét világi törvényekkel akarják szabályozni. Ez a szándék érdekes módon olyan személyektől származik, akik egyébként nyíltan támogatnak olyan szervezeteket, megmozdulásokat, amelyek törekvéseikkel éppen a pedofília erősödését, terjedését segítik elő. Tehát le is zárhatnánk a témát azzal, hogy amit e politikai szereplők követelnek, merő képmutatás.
 
Mit követelnek, mit szeretnének elérni? Hogy például ne legyen érvényes a gyónási titok olyan esetekre, ahol a gyónó megbánva tettét, magatartását, Isten színe előtt megvallja a papnak pedofil cselekedetét.

Erre szokták mondani, hogy értem én a viccet, csak nem szeretem. Értem, hiszen mélyen felháborítja az embert, ha valaki szexuálisan zaklat, bántalmaz egy gyermeket. Derüljenek ki az ilyen tettek, és a bűnös nyerje el méltó büntetését.

Csak mennyiben hiteles ez a fajta követelés egy olyan embertől, aki nyíltan támogatja az LMBTQ-t, amely melegágya a pedofília terjedésének, hiszen ezen mozgalmak eltökélt szándéka éppen a gyermekek elérése, akik nem tudják megvédeni magukat az efféle manipulációtól.

Gyónni általában a hívő emberek szoktak, akik többnyire egyházuk törvénye, előírásai ellen elkövetett „bűneiket” vallják meg papjuknak. De megvallják azokat a bűneiket is, amelyek a világi törvények ellen vétenek. Ezek közül azonban csak azokat kell meggyónniuk, melyek az isteni erkölcsi rendben is bűnnek számítanak. Tehát nem kell meggyónni olyan cselekedetet, ami bár a világi rendben bűnnek számít, de az örökérvényű erkölcsi rendben nem az. Nyilván a pedofília mindkét esetben bűn, habár vannak olyan törekvések, melyek szerint a pedofília ne számítson bűnnek.

Ez a világi törvénykezés jogrendjében szabályozható ugyan, de semmilyen jogi törvény nem képes felülírni az isteni erkölcsi törvényt.

Ha például valaki ragaszkodik ahhoz, hogy csak két nem van, és hogy az apa férfi, az anya nő, akkor ez a világi rendben az ideológiai gondolkodás szerint lehet ugyan bűn, de Isten előtt semmiképpen, mert az egyetemes erkölcsi rendben ez a normális, nem pedig az ideológia vezérelt világnézet. Ezt tehát felesleges meggyónni, mert nem bűn.

Ahhoz, hogy egy ember megfelelően élje meg az erkölcsi életét, jól kell ismernie Istent, amihez jelenleg a Biblia négy evangéliuma nyújt legjobb segítséget. Még így is megesik, hogy hibát, esetleg bűnt követ el, amit egyrészt meggyón Istennek egy pap segítségével, másrészt felelősséget vállal tettéért úgy is, hogy börtönbe megy.

A gyónás mindenkor bensőséges, bizalmi kapcsolat Isten és a gyónó között, amelyben közvetítőként a gyónásban segédkező pap is jelen van. Bizalmi jellege miatt a pap semmilyen körülmények között nem adhatja ki sem a gyónó személyét, sem annak gyónási titkát még legfőbb bizalmasának sem, nemhogy világi hatóságoknak. A pap maximum arra kérheti a gyónót, hogy adja fel magát a hatóságoknak, és vállalja tettéért a büntetőjogi következményeket.

Csak az az ember vehető komolyan tehát, aki nemcsak meggyónja a bűnét, hanem erkölcsi felelősséget is vállal azért. De a pap nem adhatja fel őt a hatóságoknál, akármilyen súlyos bűnt követett is el. A bűn felderítése és az igazságszolgáltatás a hatóságok dolga, nem az egyházé, nem a gyóntatóé. Ez nem a bűn eltussolása.

Vannak, akik visszaélve a helyzettel, úgy tesznek, mintha megbánták volna a bűnüket, meggyónják a papnak, és azt hiszik, hogy ezzel le van tudva részükről a feloldozás. Bár a gyónási titok a papokat ilyen esetben is kötelezi, a gyónó feloldozásban nem részesül, hiszen csak a szívből jövő bűnbánat nyerhet bocsánatot Istentől. Képmutatással egy papot ugyan át lehet verni, de Istent nem.

Ezért minden bűnnek megvan a szellemi következménye, amelynek mértéke nem csak a bűn súlyosságától függ, hanem attól is, hogy azt az illető valóban szívből megbánta-e vagy sem. Isten részéről a megbocsátás nem feltétlenül jelenti a bűn eltörlését, de jelenti azt, hogy irgalma mindenképpen az illetővel van bűnének következményeinek elviselésében, akár a börtönben is, amennyiben Isten szeretetére bízza magát.

Egy teljes szívből meg nem bánt bűnnek szellemi szinten sokkal fájdalmasabb és súlyosabb következménye lehet az ember számára, mint a börtön, amit mindenáron el akar kerülni azzal, hogy tettéért nem vállalja az erkölcsi felelősséget. A képmutató magatartás semmiképpen nem kifizetődő.

A gyónás azonban nemcsak a bűn megvallására való, miáltal a gyónó feloldozást nyerhet, hanem útmutatást is ad annak, aki ezáltal kér segítséget Istentől egy nagyon fontos, életét meghatározó döntéshez. Ezért a gyónásnak csak akkor van értelme, ha az valóban szívből jövő, őszinte.

A gyónásnak a segítségnyújtás a feladata, nem pedig az ítélkezés vagy az abban való segédkezés. Semmi köze a világi törvényekhez, ezért világi törvényekkel nem szabályozható! Ma a pedofília, holnap a gyilkosság, aztán a házasságtörés, majd a nemi erőszak. Mindig van valami, ami igazság után kiált. Szüntessük meg a gyónási titok lehetőségét? Ki fog akkor elmenni gyónni bárkihez is?

A gyónás mibenlétének félremagyarázása azok részéről, akik számára Isten nem létezik, abszurd.

Ahol Isten nincs, ott erkölcs sincs, s ahol erkölcs nincs, ott ember sincs.

A gyónás lehetősége az irgalom szolgálata és a lélek gyógyítása Isten szeretetének eszközeivel, nem pedig az igaságszolgáltatás. Ez ezért csak annak az embernek nyújt segítséget, aki Isten felé fordulva, gyógyulni akar, és úgy akar ember maradni, ahogy Isten látja jónak.

Aki pedig arra használja a gyónás szentségét, hogy önmagát mosdassa általa, önmagát csapja be, mert Istent nem tudja.

Sajnos, mindezeket csak az érti meg, aki Isten megismerésén és megértésén munkálkodik, hogy ezáltal helyes önismeretre jutva jobb emberré váljon. Aki viszont továbbra is a világ igazságrendje szerint gondolkodik és várja élete megoldását, nem hallja meg Isten szeretetének Igéit, s válasz nélkül marad mindaddig, míg meg nem találja az Utat hozzá, amit egyedül Jézus mutathat meg neki.