Tóth Csaba

Olyannak szeretlek, amilyen vagy

E mondat, hogy olyannak szeretlek, amilyen vagy, az Isten legtisztább, pártatlan, feltétel nélküli szeretetének kifejezése. Mégis sokan félreértelmezik, különösen, ha emberek közötti viszonyokról van szó, sőt még hazugsággal is vádolják azt, aki e kijelentést teszi.

Ha azt mondod: „Olyannak szeretlek, amilyen vagy.” – nem mondasz igazat, nem szeretsz igazán. Pedig ez nincs így. Ellenkezőleg. Nem azért mutatjuk magunkat másnak, mint amilyenek vagyunk, mert a másik nem szeret bennünket, hanem, mert azt gondoljuk, hogy, ha olyannak mutatjuk magunkat, amilyenek vagyunk, akkor nem szeretnek bennünket. Így aztán igyekszünk szebbnek, jobbnak mutatni magunkat mások előtt, mint amilyenek valójában vagyunk.

Álarcot veszünk fel már az első találkozáskor, még mielőtt a másik embert megismerhetnénk, vagy mielőtt ő megismerhetne bennünket. Szeretnénk elrejteni a hibáinkat, hogy kidomboríthassuk erényeinket, így nyerve el embertársunk szimpátiáját, bizalmát. Vagyis, még el sem kezdődött semmi, nem alakult ki közöttünk semmiféle kapcsolat, máris hazugsággal indítottunk. Így indulunk neki a társkeresésnek, álláskeresésnek, üzleti tárgyalásnak stb., és ennek nincs más oka, mint a saját egónk, kishitűségünk, hiúságunk, gőgünk. Márpedig, egy valamire való kapcsolatot nem lehet hazugságra építeni.

Egy hazugság így vagy úgy, de előbb-utóbb kiderül és aláássa a kapcsolatot, a bizalmat. Hogy lehet bizalmat kiérdemelni, ha már eleve hazugsággal indulunk? Amikor azt mondjuk valakinek, hogy: „olyannak szeretlek, amilyen vagy”, de már a következő mondatunk az, hogy: „ne légy már ilyen”, akkor az előző mondatunk sem volt igaz. Nem volt igaz, hogy olyannak szeretlek, amilyen vagy.

Nem, mert van egy elképzelésem rólad, és én azt szeretném, ha te olyan lennél! Tehát, nem abba az emberbe lettem szerelmes, aki előttem áll, hanem egy ideálba, akivé az előttem állót formálni szeretném, vagyis meg akarom változtatni, a magam ízlése szerint akarom alakítani a személyiségét. Magyarul, nem társat, partnert keresek magam mellé, hanem olyan valakit, akin kedvem szerint uralkodhatok. Önző vágyaim megvalósításához keresek áldozatot.

Létezik azonban az a szeretet, amely, ha azt mondja: „Olyannak szeretlek, amilyen vagy.”, azt úgy is gondolja. Isten szeretete ilyen. Ez valójában annyit jelent, hogy bármilyen vagy, bármit teszel, az én szeretetem nem változik, mindig ugyanaz marad irántad. Az Én szeretetem feltétel nélküli, és nem függ attól, hogy te milyen vagy, mit teszel. Besároztad magad? Bűnt követtél el? Én akkor is szeretlek, ha sáros és bűnös vagy, bár fáj, hogy te nem szereted magadat, mert ha szeretnéd, akkor ügyelnél arra, hogy ne sározd be magad, ne kövess el bűnt, mert azzal csak magadnak ártasz.

Mégis, elsősorban ne arra tedd a hangsúlyt, hogy milyen vagy, hanem arra, hogy kié vagy. Ha elhiszed, hogy Isten szeret téged, ha elhiszed, hogy Jézusé vagy, és ezért hálát tudsz adni, akkor minden rossz magától lehullik rólad. Ne foglalkozz azzal, hogy milyen vagy, ne foglalkozz magaddal, ne magadat mustrálgasd, hanem fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy! Szeresd magadat olyannak, amilyen vagy, örülj annak, hogy Isten téged is magának akar, hogy az ő örömében osztozz! Ezért Istennel foglalkozz, és a többit majd Ő elrendezi benned. Engedd, hogy Ő foglalkozzon veled! Ezt úgy tudod megtenni, ha te is Istennel foglalkozol, vagyis az Evangéliumok tanítása révén megérted, hogy mennyire szeret téged az Isten. Majd ő veled együtt dolgozik rajtad úgy, ahogy kell. Formál, alakít, miközben te is az Ő munkatársa, partnere leszel.

Ne foglalkozz azzal, hogy te milyen vagy, és azzal sem, hogy mások milyenek! A magad változása az által történik, hogy Istennel foglalkozol, másokat megváltoztatni pedig nem tudsz, nem is a te dolgod! Azáltal, hogy megismered Jézusnak az Evangéliumokban elhangzott tanítását, és befogadod; megtisztulsz.

 „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”

(János 15, 3)

Mondja Jézus a tanítványainak, és ugyanezt mondhatja minden embernek, aki megnyitja szívét-lelkét, és engedi Neki, hogy azt tehesse, amit akar. Jézus képes tisztára mosni az embert a tanítása által, persze csak akkor, ha erre az ember lehetőséget ad számára. De a változás nem automatikus, és nemcsak elméleti. Aki komolyan foglalkozik Istennel, és minden erejével azon van, hogy magáévá tegye Igéjét, az a gyakorlatban törekszik annak megvalósítására, mert Isten természetéből fakadó megnyilatkozása benne, cselekvésre készteti őt.

Ez természetesen, nem spontán, ösztönös cselekedet, hanem az Isten természetével összhangban levő, tudatos jót akarással felruházott cselekedet. A szeretet másik neve: jót akarás. De még a jót is meg kell tanulni jól akarni! Akkor akarod jól, ha azt akarod embertársadnak, amit Isten lát jónak. Az Evangéliumok helyes megismerése révén megtanulhatod azt a gondolkodást, ahogy Isten gondolkodik, ahogy Isten lát téged és a világot a maga szemszögéből. Az örökkévalóság szemüvegén keresztül láss, ahhoz viszonyíts mindent, akkor fogod csak igazán megérteni, hogy minden gondolatodnak, kimondott szavadnak, tettednek milyen hatalmas súlya van, és milyen messze ható következményei nemcsak fizikai életedre, hanem lelki-szellemi életedre vonatkozóan is.

Jézus nem véletlenül mondja:

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”

(János 13, 34)

Tanuld meg elválasztani az embert a cselekedeteitől, a bűnöst a bűntől! A bűnöst szeresd, a bűnt ítéld el! Az embert szeresd, és a cselekedeteit ítéld meg! Ha valódi szeretet van benned, akkor embertársad iránti szereteted nem függhet attól, hogy a másik ember milyen, vagy, hogy mit tett. Olyannak kell szeretned, amilyen, akkor is, ha embertelen önmagával szemben! Mert minden ember, aki szeretetlen másokkal, elsősorban önmagával szemben szeretetlen, embertelen, még ha másoknak okoz is szenvedést. Neked akkor is jót kell akarnod neki! Ne bánts vissza, ne állj bosszút, ne akarj ártani neki semmi módon, mert, ha felveszed a kesztyűt, akkor te sem vagy különb nála!

Ha azt szeretnéd, hogy valóban élő, téged boldogító szeretet legyen benned, akkor nem szabhatsz feltételt a szeretetednek! Isten szeretete is feltétel nélküli irányodban. Képzeld el, hogy mi lenne veled, ha Isten is, csak akkor szeretne téged, amikor jó vagy? Isten nem azért szeret téged, mert te jó vagy, hanem, mert Ő jó. Neked sem azért kell szeretned a másik embert, mert ő jó, vagy szép, hanem, mert csak, ha jót akarsz, vagyis úgy szeretsz, amint az Isten szeret; lesz benned béke. Ez nem zárja ki, hogy, ha valaki rosszat tesz, az neked ne fájhatna, de nem lehetsz bűnrészes a szeretetre hivatkozva! Ezért minden embernek meg kell tanulnia helyesen szeretni, hogy az ember is ugyanazt értse szereteten, amit az Isten ért rajta! Ugyanis ez nem érzelmi, hanem erkölcsi kérdés, erkölcsi felelősség, amit mindenkinek vállalnia kell, akár tetszik, akár nem!

Szeresd felebarátodat olyannak, amilyen, a többit pedig bízd rá Istenre! Az a szeretet, amely benned él, téged gazdagít és nem azt, akit szeretsz. Ezért ne a másik ember miatt legyen benned szeretet a másik ember iránt, hanem önmagad miatt! De csak akkor mondd ki, hogy: „Olyannak szeretlek, amilyen vagy”, ha valóban így is gondolod. Szavaid és tetteid úgyis lelepleznek. Ezért sokkal fontosabb, és értékesebb a törekvésed ennek megvalósítására, mint a nagy szavak.

Az embernek a szeretetet egy egész örökkévalóságig tanulnia kell, mert embernek lenni olyan nehéz, hogy eddig csak Istennek sikerült. Ezért az embernek is csak Istennel együtt sikerülhet, mert minden ember az Isten boldogságára, szeretetére teremtetett. Szeress tehát minden embert olyannak, amilyen, de előbb magadat tanuld meg elfogadni és szeretni olyannak, amilyen vagy, mert minden békét teremtő, és boldogító változás belülről kifelé haladva termi meg a maga jó gyümölcsét!