Tóth Csaba:

Migráció: Európa Trójai Falova

A Trójai Faló (Törökország, Trója)

A Trójai Faló története bizonyára mindenkinek ismerős Homérosz: Iliász ill. Odüsszeia című eposzából iskolai tanulmányai alapján. A cselekmény a görög-trójai háború körül forog, melyet éveken át vívtak egymással a felek eredmény nélkül. A görögök hiába ostromolták a falakat, a várost nem tudták bevenni.
 
Végül a görögök vezére Odüsszeusz, Ithaka királya ravasz cselhez folyamodott. Hajóikat elrejtették, mintha dolguk végezetlenül eltávoztak volna, majd az éj leple alatt egy hatalmas, kerekeken guruló falovat állítottak a város fala elé, belsejében pedig csendben megbújva várakoztak a görög katonák a megfelelő pillanatra.
 
A trójaiak eleinte bizalmatlanul méregették a hatalmas szerkezetet, végül megfeledkezve minden óvatosságról, a falovat bevezették a városkapun. Mivel a görögöknek semmi nyomát nem látták, ezért szentül meg voltak győződve arról, hogy megnyerték a háborút, és önfeledt ünneplésbe fogtak. Az italtól megrészegedett, kábult emberek könnyű célponttá váltak, és a görög katonák előbújva a faló belsejéből egész Tróját elpusztították.
  
Talán különösnek tűnik a hasonlat a mai európai helyzethez, de a példa mégiscsak megállja a helyét, habár az Európai Unióhoz tartozó országoknak a II. világháború óta nem kellett szembenéznie olyan kihívásokkal, mint manapság. Azonban annak alapján, hogy az Európai Unió milyen útra tévedt, várható volt, hogy mindezek előbb-utóbb bekövetkeznek. Naivitásának, erkölcsi romlottságának köszönhetően védtelenné tette magát az erőszakos betolakodókkal szemben.
 
Az Európai Unió évtizedeken át hamis illúzióban ringatta magát, s mivel a II. világháború óta nem érte külső fegyveres támadás, nem álltak határainál hatalmas hadseregek, melyek veszélyt jelentettek volna békéjére, biztonságára, még a legalapvetőbb óvatosságról is megfeledkezve élte életét. Pedig a jó gazda őrzi házát a betolakodóktól. Bizony, tolvaj és gyilkos mind, ki a gazda beleegyezése nélkül lép a gazda házába.
 
Az EU azonban nemcsak nem jó gazda, de máig hűtlen béres módjára viselkedik. Erénynek, értéknek nevezi azt, hogy bárki akkor lép házába (területére), amikor csak akar, büszke arra, hogy háza éjjel-nappal tárva van mindenki előtt, és nem számít, hogy ki milyen szándékkal közelít. Csak, amikor már megtörtént a baj, akkor hápog, de még akkor sem hajlandó beismerni bűnét. Mert az ő bűne az, hogy a házába kéretlenül belépő azt csinálhat a tulajdonával, amit csak akar, sőt, még azt is elvárja, hogy a háznép örvendjen a betolakodónak, legyen toleráns, mert annak a másiknak más az értékrendje, segítségre van szüksége. Mi pedig jó keresztény módjára ne csak házunk ajtaját tárjuk ki, hanem a falakat is bontsuk le, hogy minél többen jöhessenek hozzánk.
 
Jó keresztény módjára! Botrányosan, képmutatón hangzik ez a mondat azok ajkáról, akik tajtékozva, habzó szájjal tiltakoztak az ellen, hogy a keresztény értékrend, a keresztény gyökerekre való hivatkozás bekerüljön az EU alapokmányába, mert az ún. szabadságukat féltették tőle. De nem csak a keresztény értékekről mondtak le, hanem minden értékről, ami erkölcsileg egy embert meghatároz. Ugyan, állandóan hivatkoznak valamilyen homályos európai értékre, alapjában véve nem tudnak felmutatni egyetlen egyet sem, mert, amit az EU értéknek nevez, sok mindennek nevezhető, csak értéknek nem.
 
Hogy tudna bármilyen értéket is felmutatni, amikor éppen a legfőbb értéket tagadta meg, lerombolva ezzel minden eszközt, amivel erőssé tehette volna magát. Kiforgatott, aberrált szabadságjogok, emberi jogok törvényei mögé bújik, üldöz mindent és mindenkit, ami vagy aki az ő önző hatalmi törekvéseit veszélyezteti. Semmi és senki nem számít, sem az, hogy hány ezer vagy millió ember esik áldozatul mérhetetlen kapzsiságának. Az a bal- és liberálfasiszta diktatúra, ami oly szövevényes módon behálózza egész Európát, emberileg és erkölcsileg elfogadhatatlan minden józan eszét használó ember számára. De mindaz, ami most Európában, ill. az Európai Unióban migráció terén folyik, nem most kezdődött. Ez már annak a felelőtlen és önző politikának a mai rossz gyümölcse, amit az Európai Unió az évek során magából kitermelt.
 
A jó fa csak jó gyümölcsöt, a rossz fa csak rossz gyümölcsöt teremhet, és mindegyiknek megvan a maga következménye.
 
Az Európai Unió az erkölcsi értékek lerombolásával oly mértékben legyengítette és védtelenné tette önmagát, hogy bevételéhez nem volt szüksége milliós fegyveres hadseregre az ellenségnek; hiszen éppen az EU tette lehetővé saját területének megszállását, mégpedig önként és dalolva.
 
Ne gondolja senki sem, hogy a nagy menekült tömeg befogadása mögött bármiféle együttérzés vagy humanitárius segítőszándék áll, s főleg nem keresztényi, hanem kőkemény hatalmi törekvések húzódnak meg. Nem meglepő, hogy az az EU, amely saját szövetségi kötelékében nem tűri meg a keresztény értékrendet, most a migráció terén elvárja a tagállamaitól a keresztényi magatartást?
 
A keresztény ember nem attól keresztény, hogy meg van keresztelve. Ő állhatatosan képviseli azt az értékrendet, ami a kereszténység fogalmával összhangban van, és mindegy, hogy tél van vagy nyár, vagy, hogy demokrácia van vagy bármiféle más diktatúra. A lényeg az, hogy a keresztény ember nem félnótás, nem értelmi fogyatékos, akit bármilyen célból fel- vagy ki lehet használni, hanem a hittől átjárt józan eszét használó tudatos és öntudatos Istenszerető ember.
 
A keresztény ember megtanulta Jézustól, hogy a rászorulón segíteni kell. Ezt sokszor hallották azok is, akiknek vajmi kevés közük van Istenhez vagy a kereszténységhez. Ők azok, akik a keresztény értékekre hivatkozva provokálják, zsarolják a keresztény világot, hogy bűntudatot ébresszenek a hívekben, így sarkallva őket gondolkodás nélküli szolgálatra. Valójában céljuk az – és mindent meg is tesznek azért –, hogy a keresztény értékek utolsó írmagját is eltöröljék a föld színéről, és ennek érdekében nem átallanak a legocsmányabb trükköket is bevetni.
 
Sokaknak áll érdekében, hogy a kereszténység teljesen és véglegesen eltűnjön a világ vallásai köréből. Egyvalakinek pedig különösen: a Sátánnak. Miért? Azt a tanítást, amelynek gyökeréből végül a kereszténység kialakult, Jézus személyében maga Isten hozta el az emberiségnek. Ez egyetlen más vallásról sem mondható el. Ezért jelent egyesek szerint olyan nagy veszélyt a világra, ezért akarják minden áron elpusztítani. A világ ugyanis a Sátáné. A Sátán pedig gyilkos volt kezdettől fogva. Nem fér meg két isten egyazon helyen, márpedig a Sátán istennek kiáltotta ki magát a világban. Uralma a végéhez közeleg, és ezt ő is tudja, ezért acsarkodik és fondorlatoskodik oly dühödten.
 
Sem a világi, sem a vallási hatalom nem tűri, hogy „alattvalói” gondolkodjanak. Számukra csak egy megoldás fogadható el, mégpedig az, hogy parancsaikat feltétel nélküli engedelmességgel teljesítsék. Mindkettő emberi tekintélyelvre épülő hatalom, és nem tűr meg más véleményt a sajátján kívül.
 
Az Európai Unió, amely minduntalan számon kéri a demokratikus értékeket a vele szemben renitenskedőktől, az európai demokratikus értékekre hivatkozva követeli meg az engedelmességet, és nem tűri meg a hatalmi érdekeitől eltérő véleményt, így nem a közös érdek és értelem vezérli vezetőinek döntését és cselekedeteit, hanem az egyéni, nagyhatalmi, önző birodalomépítési szándék, akár több száz millió ember élete árán is.
 
A ma általánosságban ismert kereszténység sajnos, alapjában véve nem kereszténység, hanem olyan vallásosság, amelyben feltétlen engedelmességet megkövetelő, emberi tekintélyre épülő útmutatások révén határozzák meg a hivatalos hittételeket.
 
Az igazi kereszténység ennél lényegesen több. Nem emberi tekintélyre épül, és nem követel meg semmiféle engedelmességet. Isten természetétől távol áll mindenfajta engedelmeskedtetés. Jézus sem követelt meg semmiféle engedelmességet sem tanítványaitól, sem követőitől, csupán annyit kért, hogy hallgassanak rá, ahogyan Ő is hallgatott mindig az Atyára, de soha nem engedelmeskedett neki szolgalelkűen. Mint ahogy egy okos ember is a lelkiismerete szerint hallgat egy nála bölcsebb ember tanácsaira. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy jobbá váljon, de előbb-utóbb minden ember rájön arra, hogy rossznak lenni rossz, jónak lenni jó.
 
Mindenkinek el kell számolnia egyszer a lelkiismeretével. Nem lehet minden tükröt összetörni, mert van olyan tükör, amivel ha tetszik, ha nem, mindenki kénytelen szembesülni. A saját lelkiismeretétől senki nem szabadulhat. Ideig-óráig elhallgattathatja, de Isten olyan tükröt állít eléje, amely csak az embertől függ, hogy nyomasztani fogja-e a lelkét vagy boldogítani. Azt, hogy mit jelent jónak lenni, kereszténynek lenni, vagy, mit jelent a „hittől átjárt józan ész”, és az, „úgy szeretni embertársainkat, amint Isten szeret bennünket” fogalma, csak Jézustól, az Evangéliumok fényében lehet helyesen megtanulni.
 
Mai zűrzavaros, migrációval terhelt életünkben nem arról van tehát szó, hogy ne segítsünk, de igenis szó van arról, hogy ezt okosan, józanul átgondoltan tegyük, úgy, ahogy ez mindenki javát szolgálja. Nem szolgálja senkinek a javát, ha számolatlanul, a józan eszünket kikapcsolva engedjük be országunkba olyan emberek sokaságát, akik azért, hogy bejussanak, csupán saját jogaikra hivatkoznak. Másképpen viselkedik az, aki valóban segítségre szorul, és megint másképpen az, aki csak kihasználja a lehetőséget, visszaél mások nyomorúságos helyzetével. Ez az, amit egy kereszténynek, egy segíteni szándékozónak meg kell tanulnia felismerni.
 
Sajnos, gyakran tűnik úgy, hogy nem minden ok nélkül gúnyolják ki és nevezik bolondnak a keresztényeket, ami nem csak sértő, de nem is igaz. Igaz viszont, hogy a különböző keresztény egyházakhoz tartozó, a hitben naiv, hiszékeny, jó szándékú emberek inkább csak vallásosak, és vallási vezetőikhez hasonlóan, meglehetősen torz istenképpel rendelkeznek. A hétköznapi élet dolgaiban bizonyára művelt, okos emberek, a hit dolgaiban azonban többnyire járatlanok, könnyen megvezethetőek. Ezért könnyen kijátszhatóak a világi hatalmak részéről, különösen, ha keresztény vallásosságukra apellálnak, hogy hatalmi céljukat elérjék általuk. Bizony, lehet bután hinni Istenben. Az istenhithez nem elég a vallásos lelkület. Istenben hinni vagy vallásosnak lenni, nem ugyanaz.
 
Az a világi hatalom, mely saját hatalmi törekvései megvalósítása érdekében, honfitársai ellenében, egy vallási közösséget is kihasznál, alighanem velejéig gonosz. Ez pedig, bizony, még nagyobb katasztrófa azok számára, akik velük kénytelenek együtt élni. Ez az, ami a migrációt Európa trójai falovává tette. Csak, miután a migránsok célhoz érnek, derül ki róluk, milyen szándékkal lépték át az Európai Unió határait. Az EU vezetői vagy túlságosan lassan ocsúdnak fel csipkerózsika álmukból, vagy szánt szándékkal nem vesznek róla tudomást, mert éppen a migrációt használják fel eszközül arra, hogy megtörjék a birodalmi törekvéseik ellen lázongó európai honfitársaik erőfeszítéseit. Az Európai Unió éppen maga vonta magára az ítéletet, maga idézte meg maga számára a pusztulás rémképét.
 
A kereszténységre nagyon nagy felelősség hárul, és nincs más lehetősége, minthogy megrázza végre magát, a sarkára álljon, és elinduljon végre a valódi jézusi úton, amely kizárólag az Evangéliumok fényében ismerhető meg és járható, Jézusra mondott IGEN-je által.
 
Csak Jézus által győzhető le a gonosz, csak Jézus által teremthető meg a béke az emberi szívekben, először is önmagunkban. A kereszténység kényszerhelyzetbe került Európában, s főleg az Európai Unióban. Eddig az ember egyéni szándékától függött, hogy milyen mértékben nyilvánította ki a hitét embertársai előtt, akik megvetették, kigúnyolták, kinevették emiatt, most azonban ideje, hogy teljesen átadja magát Jézusnak, és valóságosan is tanúságot tegyen hitéről, amiért immár, bármikor az életére törhetnek itt Európában, az Európai Unióban is; hiszen a keresztény-üldöztetések az európai kulturális környezetben is elkezdődtek már.
 
Már vannak városok, ahol betiltották a Karácsonyt, ahol le akarták vetetni a templomok tetejéről és falairól a keresztet, és ez még csak a kezdet. Lesz idő, amikor Jézus nevét sem lesz szabad kiejteni a szánkon. De, aki nemcsak hiszi, hanem teljes lelkével tudja, hogy Jézus az Isten Fia, a megtestesült Isten, az azt is tudja, hogy nincs mitől tartania.
 
Vége van annak a világnak, amikor egy magát kereszténynek valló ember álalázatoskodva vallja meg hitét, és összekeveri az alázatot és a szelídséget a gyávasággal, a meghunyászkodással, az örökös bűntudattal. Elmúlt az az idilli körülmény, hogy következmények nélkül lehet valaki keresztény. Könnyű békében kereszténynek lenni, amikor nem bántanak érte, maximum kinevetnek és bolondnak néznek. De most, akár ki is rúghatnak miatta a munkahelyedről, ellenséged lehet a saját családod, saját házad népe, életedre törhet és megölhet bárki, aki ellenséget lát benned hited miatt.
 
Jézus az Evangéliumokban elhozta azt a tanítást, mely egyedüli Útként vezet minden embert az Üdvösségre. Jézus nem a föld sarából kiemelkedett próféták egyike volt, hanem az EMBERRÉ LETT ISTEN. Ezt nem csupán kétezer évvel ezelőtt bizonyította be, hanem feltámadása, az Atyához visszatérése után is. Ezt teszi ma is mindazoknak, akik elfogadják Őt Uruknak, megszabadítójuknak, gondviselőjüknek, azoknak, akik mindent megtesznek azért, hogy Jézus, mint Isten, első legyen az életükben, és mindent ennek az isteni akaratnak rendelnek alá, mert ez az ő akaratuk is.

Azok pedig, akik tagadják Isten létét, vagy a kereszténységtől eltérő hitük miatt elutasítják Jézust, tagadják Jézus Istenségét, vagy Isten Szentháromságos Valóságát, mindent elkövetnek azért, hogy a keresztény hitet elsorvasszák, kiirtsák a föld színéről. Azokban az országokban, ahol több vallás van együtt, ott a kereszténység a legjobb esetben is csak megtűrt vallás, és minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Ahol pedig a konkurens vallás erőszakos módon terjeszti tanait, ott tűzzel-vassal irtják a kereszténységet.
 
Vallások közti békének jelenleg csak ott van esélye, ahol a kereszténység a domináns hit, mert a kereszténység már maga mögött hagyta azt az időszakot, amelyben a hivatalos nézetektől eltérő gondolkodásért vagy eltérő hitért kardélre hányták vagy máglyára küldték emberek ezreit. Lehetne ugyan, mondani, hogy a kereszténység mára egy letisztult vallás lett, de ez csak részben igaz, mert sokkal inkább leragadt egy „bocs, hogy élek” szindrómában szenvedő vallásosságban.
 
A mai keresztény egyházak gyengesége éppen az általuk kreált helytelen istenképből, és az emberi tekintélyre épülő vallásosságból fakad, amely természetéből adódóan korlátozza a Szentlélek szabad működését a hívekben, ill. vallási vezetőkben, mintha az, Istennek olyan ajándéka lenne, ami csak a kiváltságosoknak jár, és az egyház alá rendeltetett. Olybá tűnik, mintha Istennek az egyház vezetőitől kellene engedélyt kérnie ahhoz, hogy ki részesülhet Szentlélek általi keresztségben. A bérmálás szentsége és konfirmálás az egyházakban azt a célt hivatott szolgálni, hogy tanúságtevésre indítsa azt a hívőt, aki a Szentlélek beavatásában részesül a szertartás keretén belül.
 
A legtöbb vallásos karizmatikus elköveti azt a hibát, tévesen gondolva, hogy Szentlélektől nyert keresztségét, karizmáit egyházi feljebbvalói Isten előtti közbenjárásának köszönheti, emiatt, Istentől nyert képességeit feljebbvalói akarata alá rendeli, és elutasít minden ettől eltérő magatartást, holott a pap csak eszköze az isteni akarat beteljesedésének vagy egy emberi szándék Isten irányában történő kifejezésének.
 
A Szentlélek ugyanis ott fúj, ahol akar, azt tölti be és akkor, akit és amikor akar, aki megnyílik az Ő beavató erejének. Nincs szükség másra, csupán Jézus teljes elfogadására, befogadására a hívő részéről, és tudatosan vágyni a Szentlélek keresztségére. Isten újjászülő és lélekkeresztelői beavató akaratának beteljesedésének senki más nem lehet akadálya, csak maga az ember, ha bezárja lelkét Isten benne való szabad működésének lehetősége elől. Isten ugyanis mindenkiben szeretné kinyilatkoztatni Önmagát, mindenkiben szeretne szólni, mindenkiben szeretne szabadon tevékenykedni! Isten minden gyermekét szeretné felhasználni arra, hogy Szeretete minden ember szívében életet teremtsen!
 
A keresztény hit nem azért a leghitelesebb hit, mert a legnagyobb vallási közösséget foglalja magába az egész világon, hanem, mert azt a tanítást, amit Jézus az Evangéliumokban elénk élt, bemutatott, csak olyan valaki hozhatta el az emberiségnek, aki nem a földből és sárból kiemelkedve szerezte ismereteit Istenről, hanem maga is azokból az isteni magaslatokból érkezett, amelyekről tanít, vagyis maga is Isten. Isten országáról, a Mennyek országáról csak az tud hitelt érdemlően tanítani, aki maga is onnan való. Jézus nem csak tanította az Isten országát, hanem hiteles tanúbizonyságot tett róla. 
 
Az az Isten, akit Jézus az Evangéliumokban bemutatott, valóságosan is megtapasztalható mindenki számára. Aki ezt átélte, az tudja, hogy Istenben hinni nem csupán egy vallásos lelkületben nyugvó, emberi tekintélyelven működő információhalmaz befogadását, illetve ehhez kapcsolódó vallási cselekedetek megtételét jelenti, hanem tudatos együttműködést Istennel. A kereszténység nem csupán elméleti, hanem nagyon is gyakorlatias magatartást követel meg, melynek megvalósításához Isten az Atya+Fiú+Szentlélek Szentháromságával valódi kézzelfogható és szellemi eszközöket biztosít övéinek a küzdelmes hétköznapokban.
 
Természetellenes, ha egy magát kereszténynek valló ember csupán emberi tekintélyen alapuló, megalkuvó alázatoskodásban, vallásoskodásban éli meg hitét, nem pedig Jézusra figyelő, tudatosan és öntudatosan a hitéért bátran kiálló hívőként. A keresztény ember számára szükségszerű, hogy akképpen nyilvánítsa ki Istenhez tartozását, hűségét, ahogyan ezt Jézus mindenki elé élte az Evangéliumokban, nem körülményeiben, hanem erkölcsében, szeretetében. 

Aki hiteles keresztény akar lenni, annak Jézustól kell megtanulnia a helyes gondolkodást, a helyes szeretetet, mert csak ennek fényében tudja eldönteni, hogy mi helyes és mi nem az erkölcs, a szeretet területén. A Szentlélek pedig olyan erőforrást jelent számára a mindennapi életben, amellyel sem egy hétköznapi vallásos, sem pedig más vallásokhoz tartozó hívő ember nem tud mit kezdeni, mert vallása, ill. vallásossága meggátolja ebben.
 
Ha egy keresztény ember képes megnyitni lelkét a valóságos Isten felé és megérteni Őt, olyan erő birtokába juthat, mely felülmúl minden képzeletet, és ha ezt egy egész keresztény embertömeg egységesen nyilvánítaná ki a világnak, egyszerűen tehetetlenek volnának azok a sátáni erők, melyek gátlástalanul gázolnak át embermilliók életén. Nem elég Igazságként és Életként elfogadni Jézust, az Utat is vállalni kell; hiszen Jézus maga mondta, hogy:

„Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!”

(Jn. 14:6)

Az Út vállalása nélkül pedig, a kereszténység fából vaskarika. Teljes életodaadásra van szükség ahhoz, hogy Isten szabadon tudjon élni, tevékenykedni bennünk, értünk, általunk.
 
A migráció, mely egy hatalmas Trójai Faló módjára szállja meg Európát, nem csak megtorpanna, de megrettennének azon vezetőpolitikusok és üzletemberek is, akik a migrációt tudatosan a saját önző akaratuk érvényesítése érdekében gerjesztik.
  
Elképesztő erő leledzik az igazi kereszténységben, és ezt jó volna, ha elhinné az a majd kétmilliárd hívő ember is, aki kereszténység címszó alatt egy tekintélyelvű, beszűkült vallásosság foglya. Nem véletlenül teszi fel Jézus a nagy kérdést, hogy ha újra eljön, talál-e hitet a földön? Valamilyet talál; hiszen hit nélküli ember nem létezik még a földön sem, csak az a kérdés, hogy az a hit hova vezet, mert, hogy az Üdvösségre nem, az egészen biztos.
 
Szörnyű, igazságtalan és embertelen időszak vár az emberiségre, ha nem tér észhez hamarosan. Olyan sátáni erők kezébe adja a hatalmat, melynek bilincseiből nem lesz képes kiszabadulni a maga erejéből. A migráció csak előszele a nagy tervnek. Félelmet, rettegést kelteni az emberekben, hogy aztán önként, mindent feladva vegyék magukra a béklyót csak, hogy úgymond „szabadon és békében” élhessenek. A világ urai, hogy céljukat minél gyorsabban elérjék, semmitől sem riadnak vissza. Ha kell, hamis ígéretekkel csalják tőrbe a hiszékenyeket, aki pedig nem hajtja fejét önként a rabigába, azt fenyegetésekkel, erőszakkal próbálják jobb belátásra bírni.
 
Mindez könnyen megvalósítható egy hitetlen, csak a pénzben, a hatalomban bízó, és egy hitében gyenge, valódi meggyőződés nélküli világban. Európa, az Európai Unió, ma ilyen képet mutat, és a világ hatalmasai megtalálták azt az eszközt, amellyel az európai ember leginkább megsebezhető, megtörhető. A cél kiirtani az emberekből az öntudatot, a nemzeti, faji, nemi identitást, és egy feltétel nélkül engedelmeskedő, akaratnélküli biológiai robotot csinálni belőle, akit a világ urai kényük-kedvük szerint használnak ki. 
 
Vajon, kik és hányan lesznek képesek ellenállni ennek az undorító zsarolásnak, és lobbantják lángra szívükben azt az igaz hitet, amit Jézus szeretne mindenkiben viszontlátni? Ne Istentől, ne Jézustól kérjétek a hitet! Hitet Isten kér az embertől, ő csak a hit képességét adhatta meg az embernek, és ezt meg is kapta mindenki. Csak az a kérdés, hogy ezt a képességet mire használja az ember, mert kizárólag rajta múlik, hogy milyen hit él benne.  
 
Isten boldognak akarja látni minden gyermekét, de senkit nem lehet kívülről boldoggá tenni. Azt kellene végre megérteni, hogy mindenki csak úgy lehet boldog, ahogyan Isten is boldog, mert Isten szeretetére, boldogságára vagyunk teremtve, és fajtól, nemtől, nemzeti hovatartozástól, vallástól függetlenül ugyanaz az Isten éltet és boldogít mindannyiunkat. Ez csak önmagunkon belülről kifelé haladva, szabad döntés útján valósítható meg, Jézus befogadásával.
 
Ahhoz, ami migráció terén ma a világban történik, Istennek semmi köze sincs, a Sátánnak azonban annál inkább van. Mint ahogy Istennek ahhoz sincs köze, hogy emberek ezreit gyilkolják meg a hitük miatt, sőt, az az Isten, akinek a nevében ezt teszik, nem is létezik. Nem létezik olyan Isten, aki bárkit arra szólítana fel, hogy ölje meg embertársát, testvérét az Úrban. Ez a Sátán műve. Ő a világ fejedelme, ő gerjeszti a migrációt, ő kiáltotta ki magát istennek, a világ urának, ő az, aki a maga vallását akarja a világon elterjeszteni úgy, hogy minden más hitet ki akar irtani.
 
Sajnos, azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy az az Isten sem létezik, amelyikben a legtöbb keresztény vallásos ember hisz. Nincs olyan Isten, aki bárki helyett halt volna meg a kereszten, aki a kereszthalálával váltott volna meg bárkit is. Jézus megváltói műve nem a kereszthalálával történt meg. A kereszthalál Jézus részéről tanúságtétel arról a szeretetről, amely képes az életét is odaadni barátaiért, mert ez Isten természete, és erre a szeretetre teremtetett minden ember. Ezért akkor szeret helyesen az ember, ha úgy szeret, mint Jézus. Csak olyan Isten létezik a keresztények számára, így minden más ember számára is, amilyen az Evangéliumokból Jézus tanítása és cselekedetei által megismerhető.
 
Nincs másmilyen Isten akkor sem, ha az összes keresztényt kiirtanák a világból. De ezt Jézus soha nem engedi meg; hisz e kicsinyek miatt rövidíttetnek meg a szenvedés napjai, nehogy elvesszenek. Sokan fognak vértanúhalált halni Jézusba vetett hitük miatt, de a gonosz nem győzhet, mert nagyobb Úr van itt nála: JÉZUS!

”Alakítsátok át a gondolkodásotokat,
és higgyetek az Örömhírben.„

(Mk 1: 15)