Az a leírás a Bibliában, amit a kereszténység Ószövetségként ismer, a zsidóság történelmét mutatja be. Azonban, aki e terjedelmes részét olvasgatja a Bibliának, azt is megláthatja benne, hogyan készítette fel Isten a zsidóságot a próféták által a közöttük majdan megszülető Messiás eljövetelére, aki aztán Jézusban testesült meg. Valójában ez a lényege az Ószövetségnek, ám ez is csak Jézusból kiindulva érthető meg helyesen.

Az már más lapra tartozik, hogy végül éppen a választott nép volt az, aki elvetette, és keresztre juttatta őt, élén a farizeusokkal és írástudókkal. A szomorú az, hogy ez ma sem lenne másképpen. De nem csak a zsidók esetében, mert bárhol születne ma Jézus, és tanítaná a népet, ugyanaz lenne a sorsa most is, mint annak idején. Sajnos. Semmilyen hatalom nem nézi ölbe tett kézzel azt, hogy a befolyását gyengítsék. Legyen az világi vagy vallási hatalom.

Jézus létezését maguk az Evangéliumok bizonyítják. E szempontból hitelesek akkor is, ha más bizonyíték nem volna erre, mert sem az akkori, sem pedig a mai emberi gondolkodás szerint, nem képes ilyen tiszta tanítást átadni egyetlen ember sem. Ugyanis, amit Jézus tanított, azt ember képtelen magától kitalálni. Jézus arról tanított, Akitől és Ahonnan jött, és megmutatta ehhez az Utat is azzal, ahogyan élte az életét. Nem csupán körülményeiben, hanem erkölcsében.

Ahogy a Magyarság eredetét, történelmét meghamisították, és hamisítják a mai napig is, nemcsak a környező országokban, hanem itt Magyarországon is, hogyne tennék meg ezt Jézus életével!

Nem az a fontos, hogy hol született, hol élt, nem ez teszi Jézust hitelessé, hanem, amit tanított. Nem azért kell hinni Benne, mert Betlehemben, vagy Názáretben született, hanem, mert boldogságunk záloga a tanításában van. Aki nem erre teszi a hangsúlyt, az földi értelemben akár a legokosabb is lehet, akkor is tévúton jár.

Ahogy egyes kormányok és nemzetek mindent elkövetnek, hogy a magyarság önmagát elértéktelenítse, és kipusztítsa, ugyanúgy mindent megtesznek egyes Jézus-ellenzők azért, hogy Jézus életét és tanítását leértékeljék, meggyalázzák, és káoszt, békétlenséget idézzenek elő vele kapcsolatban. Ezért soha nem az a döntő, hogy mások mit mondanak Jézusról, hanem az, amit Jézus mond. Az, hogy mások mit mondanak Jézusról, csak annyiban érinthet bárkit is, hogy a gyalázkodások, gúnyolódások, fenyegetések közepette is ki mer-e állni, fel meri-e vállalni a hitét, és nem fogja-e pusztán félelemből, vagy a látszat béke kedvéért megtagadni Jézust.

Jézus mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Márk evangéliuma 16:16)

A hit az, ami a döntő, ennek következményeként ébred fel aztán az emberben az az igény, hogy hitét a keresztséggel lepecsételje. Az üdvözülés szempontjából mindenkor a hit az elsődleges, a keresztség másodlagos. Nem véletlen a sorrend az említett evangéliumi igerészben. Aki komolyan veszi a hitét Jézusban, az ezt a kapcsolatot a keresztséggel meg is akarja pecsételni. Az Istenben való hit nem azonos a vallásossággal.

A lényeg tehát, ne az határozza meg a hitünket, hogy Jézus mikor és hol született, hanem, amit tanított, amit elénk élt példát mutatva nekünk. Ezzel is bizonyítva, hogy amit az Evangéliumokban tanít, az valóban élhető, és az egyetlen Út a Boldogsághoz, és az üdvözüléshez.

"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (János evangéliuma 14:6)