Tóth Csaba:

Mennybéli lélek

Mintha a régi idők újra életre kelnének,
Köszöntésedre zeng az angyali ének.
Isten ajándéka, Lélek erejével
Méhedben ölt testet, egy gyermeki lélek.
Nem bűnben fogant, hanem Szentlélek tölt be,
Szabadulást hoz ez Isteni gyermek.
Szíved oly alázattal telt Istened iránt,
A mennybe száll hálatelt imád.
Lelked ragyogása betölti az eget, s a földet,
Anyjává lettél minden Jézust szeretőnek.
Ó, drága, ragyogó, mennybéli lélek,
Köszönöm néked, mit megtettél értem.
Öröm, és fájdalom kísérte élted egyaránt,
A te lelkedet is tőr járja át.

Mintha a régi idők újra életre kelnének,
Újra vajúdik a mennybéli Élet.
Mennyi kín, és mennyi borzalom,
Mégis a szeretet a legfőbb hatalom.
Mily sokszor bolyongtunk sötétben, s vakon,
Jártunk kietlen, vad homoksivatagon.
Nem tudtuk, merre tartunk, és hova,
Míg be nem ragyogta a fény, az egyetlen Utat.
Ó, drága, drága mennybéli lélek,
Te viszed utamat Jézushoz, a fénybe.
Szent Fiad, ki ránk bízott a keresztfán,
Helyezte reád imádságos koronád.
Ég királynője, Szeplőtelen Szűz,
Hálatelt lelkünk, s örök szeretetünk.

Budapest, 2010. december 21.