Kérdések a "Sziklára épült ház" témájából
(3. rész)
8. Miért gondolod magadat, vagy bárki mást külön az Istentől?
Az ember nem Isten. Igen, valóban utalt Jézus a próféta szavaira: istenek vagytok. Csakhogy ez nem a létezés milyenségére utalt, hanem a képességekre. Éppen az okozta az ember bukását, hogy amikor rájött, hogy őt az Isten Önmagára teremtette, mindjárt Isten helyére akart állni, és azt gondolta, ahhoz, hogy boldog legyen, nincs szüksége Istenre. Csak azt felejtette el, hogy minden, amije van, Istentől kapta.
Igen, igaz, hogy Isten az embert Önmagára teremtette, de attól még teremtmény marad, és nem isteni. Legalábbis nem a létezés szintjén. Az ember Isten szelleméből teremtetett, abból, amely Istennek aktív teljessége, és meghatározója létének. Ebben a létminőségben a szellemi lények csak, mint egységes, oldott állapotú energiafolyamként vannak jelen, és nem képesek önálló életre, öntudatra ébredni. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a szellemi erőnek ki kell áramolnia Istenből, magával víve azt a szellemi energiafolyamot, melyből aztán, kellő távolságot elérve az Isten központi lényétől, a lehűlés következtében létrejön a szellemiség, és kicsapódnak azok a szellemi csírák, amelyek tudatukra ébrednek, és bejárják a szellemi fejlődés útját.
Létezés terén nem hasonlíthatjuk magunkat Istenhez, mi akkor is teremtmények maradunk, ha teremtményi szinten a legtökéletesebbek leszünk. Mi sohasem mondhatjuk el, hogy aki minket lát, az látja az Atyát. A szellemi lényekben nincs jelen az isteni jelleg, amely Istennek sajátságosan csak reá jellemző tulajdonsága.
A szellemi lények a létezés szintjén soha nem lehetnek isteniek, viszont istenivé válhatnak, ha befogadják az Igét, és nem érdekből, hanem egyszerű természetességből teszik azt, ami Istennek is alapvető természete. Úgy szeretnek, mint Isten. Vagyis, természetes számukra, hogy úgy gondolkodnak, úgy szólnak, és úgy cselekednek, mint Isten. Amikor ez megvalósul, akkor élheti meg a szellemi-lélek önmagában, hogy Isten saját isteni természetében részesíti őt.
Ha létében nem is, természetében Eggyé válik Istennel. Ez jelenti végül azt is: istenek vagytok.
9. Miért nem adsz hangot a véleményednek a tévedés lehetőségét fenntartva pl. (én így gondolom, ez az én véleményem, én így hiszem, stb.) miért tanítasz és kinyilatkoztatsz az írásodban?
Istent csak tudatosan, és öntudatosan lehet hitelesen képviselni. Az alázat egy magatartás, és nem bizonyos kifejezések használatának gyakoriságának függvénye. Ez emberi találmány. Az „azt hiszem,…”, „úgy vélem,…”, „azt gondolom,….” kifejezések, inkább tükrözik a bizonytalanságot, a meggyőződés hiányát, mint az alázatot. Az evangéliumokban, Jézus egyetlen mondata sem kezdődik ezekkel a kifejezésekkel, mégis azt mondta: „Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű.” (Mt. 11, 29). Akkor most miről beszélünk? Nem ezek a kifejezések határozzák meg alázatosságunkat, hanem a magatartásunk. El kell végre tudni hinnünk, hogy rendelkezünk tudással! E tudás pedig nem csupán abból az információhalmazból áll, amit adott életünk során, tapasztalati úton szerzünk.
Van bennünk Igazság, amelyet sokkal régebb óta magunkban hordunk, mert már megszereztük.
Ez eddig bennünk szunnyadt, és arra vár, hogy a megfelelő időben a felszínre kerüljön. A keresést is a bennünk mozgolódó rejtett tudás motiválja. A tudatlanságot, a semmit nem lehet mozgásra serkenteni. Ha nem lennének meg bennünk az Istenismeret, a Valóság tartalmának alapjai, hogyan tudott volna megszólítani bennünket Jézus, Feri bácsin keresztül? Mi már tanultunk Istennél, és ezt a tudást nem tagadhatjuk meg! Kell lennie bennünk annyi önbizalomnak, hogy az a tudás, amivel rendelkezünk, ugyan, nem teljes, és nem látunk tisztán; már soha nem kerülhet ellentétbe, az Isten által kinyilatkoztatott Valósággal. Ugyanakkor, sokkal inkább segít megtisztítani a látásunkat, hogy egyre élesebben lássuk azt is, ami eddig homályban volt előttünk. Ha ellentétbe kerülne, akkor nagyon nagy baj lenne velünk. A meggyőződéssel képviselt tudás egyáltalán nem zárja ki azt a nyitottságot, ami a szellemi fejlődéshez nélkülözhetetlen.
10. Mi a különbség szerinted a tudás, a hit, és a kikövetkeztetés, vagyis a logika között?
A tudás, az ismeret értelemszerű alkalmazása. Pl.: ha megismersz egy szót, és úgy kezded el használni, hogy annak jelentésével nem vagy tisztában, az nem nevezhető tudásnak, csupán arra jó, hogy felvágjon vele az ember mások előtt. Nekem még senki nem tudta meggyőzően elmagyarázni például, hogy mit jelent a: "Pozitív diszkrimináció"? Pedig úton útfélen hallani.
A diszkrimináció jelentése: hátrányos megkülönböztetés. Hogyan lehet pozitívan hátrányosan megkülönböztetni bármit, bárkit?
Számomra ez nem tudás, hanem felvágás, nagyképűség hogy micsoda szavakat tudnak egyesek, valójában az egész értelmetlen, értelmezhetetlen. Amikor az ismeretet értelemszerűen, logikusan, a maga helyén alkalmazom, akkor válik tudássá bennem, az enyémmé. Engem gazdagít.
A hit az a ráhagyatkozás, ami képessé tesz bennünket az ismeretek, az igazság befogadására.
Mindent a hit által tanulunk meg, a legalapvetőbb dolgokat is. Elhisszük, hogy úgy van, ahogy mondják. Elhisszük, hogy ez egy „i” betű, pedig lehetne akár egy egyszerű légypiszok is. Ezáltal tanulunk meg írni-olvasni. Ezáltal szerezzük meg ismereteinket a körülöttünk lévő világról, jutunk el a megtapasztaláshoz, ismerhetjük fel és meg Istent. A hit meggyőződés, bizonyosság, mely az összegyűjtött ismeretek, megtapasztalások által levont következtetésekből épül fel.
A meggyőződés lehet téves is, ha téves következtetés eredménye. Ezért nagyon fontos mindenkor az a nyitottság, hogy az ember bármikor képes legyen a tévedését felváltani a helyes megoldásra.
Ehhez mindenképpen értelmet megnyugtató választ kell kapnia az embernek.
Szent Pál is meggyőződésből hirdette tanait, mégis téves útra tévedt, ellentétbe került Isten Igéjével, ami azért következett be, mert az egész tant Jézus szenvedéstörténetére szűkítette le, és gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta Jézus tanítását.
A logika és kikövetkeztetés nem ugyanaz. A logika a gondolkodás folyamatának eszköze, melynek révén felismerhetővé válnak az összefüggések, a kikövetkeztetés pedig ennek terméke.
11. Szerinted az Isten logikus?
Isten nem tesz értelmetlen dolgokat. Nem hazárdjátékos, hogy úgy kísérletezzen; majd csak sikerül valamit összehozni! Hogy lehetne Isten bárminek is alapja, ha cselekedetei mindössze spontán megnyilvánulások lennének? A Teremtés egy gondosan felépített rendszer. Semmi sincs véletlenül. Ezt igazolja az evolúció is, amely a Teremtés logikus menetét szemlélteti. Még véletlenül sem lehet felcserélni a sorrendet. Isten nem egy véletlen-generátor, amely a különféle variációkkal kísérletezik. Igaz, hogy a jövő változhat, de mindig egy valamilyen történés logikus következménye, és nem független a majdani következmények előzményeitől. A jövő a jelenben hozott döntéseink eredménye lesz, mint ahogy a jelen, a múltban hozott döntéseink eredménye.
Ahogy változik gondolkodásunk, döntésünk, úgy változik a lehetséges jövő is. Istenben nincs az ember számára előre megírt forgatókönyv a jövőről az idő-tér dimenziójakeretein belül. Isten az ember mindenkori döntése alapján tud csak felvázolni újabb és újabb jövőképet. Amikor Jézus az Utolsó Időkről jövendölt, vagy amikor megírták a Jelenések Könyvét, az emberiség már rálépett arra az útra, melyből láthatóvá vált, hogy mi lesz ennek a következménye. Jézus nem a fellegekbe beszélt, amikor az Utolsó Időkről jövendölt. Nagyon is logikus következménye volt annak, amit az emberiség a Földön addig művelt.
Ugyanígy nem spontán reakció az Isten szeretete sem, hanem értelmes, logikusan kifejezhető cselekedet, mozgás, áramlás. Tudatos létezés. Ha a szereteten csupán egy valamilyen érzelmi kitörést értünk, akkor az nélkülöz mindenfajta értelmet, de ha a másik ember iránti jó akaratot fejezzük ki vele, ehhez már értelem szükséges. Gondolkodás, amellyel törekszünk arra, hogy cselekedeteinkkel, döntéseinkkel ne ártsunk senkinek, hanem az történjen mindenkivel, ami számára a legjobb. Istenben a három isteni személy közötti szeretet, tudatos, értelmes kommunikáció, nincs olyan, hogy ahogy esik, úgy puffan. Isten gondolkodik, csak az, nem a fejlődését szolgálja, mint az embernél; hiszen Isten tökéletes teljesség. Isten számára a gondolkodás a Szeretet mindenkori tudatos, értelemszerű megnyilvánulását szolgálja.
Isten Gondolat.
|