Kérdések a "Sziklára épült ház" témájában
(1. rész)
1. A teremtés előtt nem volt semmi, csak egyedül Isten. Mit jelent ez?
Az idő és tér forgásában élő ember számára minden folyamat az egymás után történő megnyilvánulások sorozata. Bármit gondolunk, mondunk, vagy teszünk, valamilyen energetikai megnyilvánulás egymás után bekövetkező sorozatából áll össze. Kigondolom, megtervezem, megvalósítom. Először a fejemben kigondolom, mit szeretnék létrehozni, aztán megtervezem, végül anyagiasítom, vagy másképpen: tárgyiasítom, megteremtem abban a létminőségű környezetben, amelyben létezem. Amit én létrehozok, az az én teremtményem. E teremtmény az én akaratomból a képességem és lehetőségeim tárházából jön létre, de csak az után, hogy én az ő létezését akarom, és mindent meg is teszek azért, hogy e rám szabott környezetben formát és tartalmat kapjon. Tehát, amíg nem akarom, hogy legyen, nincs jelen az életemben. Vagyok én, de nincs teremtmény, melyet én hoztam volna létre.
Átvetítve ezt Istenre, mindaddig, míg nem nyilvánul meg benne az a törekvés, hogy valamit létrehozzon, nincs semmi, ami az ő természetét, jelenvalóságát hordozza, nem lehet rajta kívül semmi és senki. Teremtményeiben, mind Isten, mind az ember csak azt tudja megjeleníteni, ami tulajdonságaiban jelen van. Senki nem képes azzal ellentétes módon működni. Vagyis, ha Isten semmit nem hoz létre önmaga természete szerint, csak egyedül Ő létezhet. Létezhetne!
2. Kibontva pedig: Honnan tudod, hogy mi volt a teremtéskor?
Először is tisztázni kell, hogy: mi tulajdonképpen a Teremtés? A köztudatban úgy van jelen ez a fogalom, mint Istennek a létezésétől független akarati megnyilvánulás. Mintha Isten szabad akarata a hangulatától függne, hogy akar-e teremteni vagy nem akar teremteni. Hétfőtől-péntekig teremt, szombat-vasárnap pedig pihen, szabadságra megy. Valójában Isten léte és a teremtés elválaszthatatlan egymástól. Isten, ha nem teremthetne, nem teremtene, nem létezne. Éppen Isten teremtési, mi több megteremtményesülési igénye, vágya hozta létre Istenben a Szentháromságot. E Szentháromság nélkül, nemhogy teremteni, de létezni sem tudna. Vagyis a teremtés nem más, mint Isten természetének akarati kisugárzása.
Honnan tudom, mi volt a teremtéskor? Nem tudom. Számodra is nyilvánvaló, hogy az ön- és Istenismerethez édes kevés a Hangkönyvek bemagolása, hiszen azoknak éppen az a célja, hogy úgy tudjunk gondolkodni, mint Isten. Minél inkább tisztul bennünk ez a képesség, és tisztábban látunk, előjönnek belőlünk olyan információk, vagy inkább valóságtartalmak, amelyek azelőtt rejtve voltak előttünk. A lélek ezeket felerősíti és kibontja bennünk.
3. Honnan tudod, hogy csak Isten volt?
Az idő-tér forgásában mozgó ember csak a dolgok egymás után történő folyásában képes bármit is értelmezni. Ez nem csak az adott anyagi világgal kapcsolatban van így, hanem Istennel is. Az ember nem tud Isten időtlenségének szintjén gondolkodni, képtelen felfogni azt. Bármi is történik Istennél, azt az ember csak, mint egymás után bekövetkező eseményként képes felfogni. Ezért Isten természetét is csak, mint egymást követő folyamatok levezetése révén értheti meg. Ezzel szemben, Isten felette áll időnek és térnek, így e folyamatok egymás utáni történése Isten oldaláról nézve, értelmezhetetlen.
A múlt – jelen - jövő időkép csak a tér-idő dimenzió keretein belül létezik. Az időtlenségben nem. Ezért abban az állapotban, melyben Isten jelenvalósága Önmaga létezésében megnyilvánul, örök jelen van, és a Teremtést is a jelenben szemléli. Ha tehát, pl.: 500 évet visszautaznánk az időben, az akkor számunkra jelen volna, ezért Isten is jelen lenne számunkra, mint éltető, boldogító erő, és így történne akkor is, ha a jövőbe mennénk. De, ha csak a gondolatainkban révedünk el, és utazunk a múltba vagy a jövőbe, valóságosan nem vagyunk jelen azokban az időkben, így Isten sem lehet jelen velünk, sem éltető, sem boldogító módon.
Abban az időtlenségben, amelyben Isten jelenvalósága Önmaga Létezésében megnyilvánul, a múlt – jelen – jövő időbeliség értelmezhetetlen, és az örök jelen léte miatt, az egyidejűség következtében Isten nincs, soha nem volt, és soha nem is lesz egyedül.
Azt, hogy először Isten egyedül volt, és csak az után jött létre a Teremtés, csak az ember korlátozott felfogó képessége miatt volt szükséges szétbontani. Ahhoz, hogy az ember méltóképpen tölthesse be szerepét a Teremtésben, meg kell ismernie Istent, és a megértés érdekében, külön kellett választani Istent és a Teremtést. Ezzel szemben, az Isten oldaláról tekintve, az örök jelen, az egyidejűség miatt, amióta Isten van, van teremtés is; hiszen ezek bárminemű sorrendbe állítása az időtlenségben értelmezhetetlen. Vagyis, Isten valójában nincs, soha nem volt, és nem is lesz soha egyedül.
|