Főoldal » 2013 » Március » 28 » A Húsvét
13:52:35
A Húsvét

A Húsvét

A keresztény Húsvét, a zsidó peszahból alakult ki. Az egyiptomi kivonulás csodálatos eseménytörténetére emlékeztető zsidó ünnep (peszah), az ókori Izraelben a Szentély fennállásáig (i. sz. 70.) zarándokünnep volt, az ország lakói Jeruzsálembe vonultak, s ott tartották meg az ünnepet. Eredetileg két részből állt. Niszán (az első tavaszi  hónap)  14-én  volt  a  pászka  ünnepe,  az  egyiptomi  tizedik  csapástól  való  megmenekülésre emlékeztetve. Ezt követte a kovásztalan kenyér hétnapos ünnepe. Ennek első napja a csodálatos egyiptomi kivonulásra emlékeztet, a hetedik pedig a Sástengeren való átkelés évfordulójára.

Miután  az  Ószövetség  elbeszélése  szerint  az  egyiptomi  kivonulás  éjszaka  történt,  az  ünnep  előestéjén tartják  meg  a  széderestét.  Ekkor  előírásos  rend  (héberül:  széder)  szerint  fogyasztják  el  családi  körben  a vacsorát: kovásztalan kenyeret, keserűfüvet (tormát) és hajdan bárányt ettek. A vacsora római szokás szerint tojással kezdődött és csemegével fejeződött be. A szédereste lényege, hogy az apa a gyermek kérdéseire elbeszéli  az  egyiptomi  kivonulás  eseményeit.  Sokan  azt  állítják,  hogy  az  újszövetségi  evangéliumokban szereplő utolsó vacsora története valójában egy korabeli szédereste leírása, illetve átértelmezése volt. Az ókori  Izraelben  a  húsvét  második  napján  kezdődött  az  aratás,  ami  pünkösdig  tartott.  Így  a  két  ünnep összekapcsolódott. 

A kovásztalan kenyér az egyszerűség és szegénység szimbóluma, ugyanis mielőtt Mózes kivezette volna a zsidókat, az egyiptomi fogság végidejében nem csak a férfiaknak, hanem az asszonyoknak is dolgozniuk kellett,  így  nem  volt  idő  a  kenyér  dagasztására.  A  kivonulás  idején  sem  volt  erre  idő,  gyorsan  kellett cselekedni. Így lett aztán ez a szimbólum a zsidó ünnep része.

Szintén  az  egyiptomi  kivonulás  emlékének  része,  ám  közvetlenül  az  egyiptomi  tíz  csapáshoz  tartozik  a bárány feláldozása az Úrnak. A tíz csapás közül a tizedik volt az, mely nem gazdasági katasztrófa volt, és egyedül  a  zsidók  menekültek  meg  ettől,  mert  Isten  parancsára,  Mózes  utasításai  szerint  az  elsőszülött bárány vérével jelölték meg az ajtófélfát, húsát pedig elfogyasztották. A bárány vérével jelölt ház előtt Isten angyala  elvonult,  és érintetlenül  hagyta,  ám  ahol  e  jel  nem  volt,  ott  minden  elsőszülött  állat  és  ember elpusztult, meghalt.

Azóta a zsidók minden Húsvétkor felmennek Jeruzsálembe, hogy egy tiszta, hibátlan bárányt áldozzanak az Úrnak, majd másnap kezdődött a hét napon át tartó Kovásztalan kenyér ünnepe.

Az Evangéliumokban leírt Utolsó vacsora is ennek emlékeként indult, ám Jézus ezt az eseményt felemelte és megszentelte, új értelmet adott neki. Tanítványaival a hagyomány szerint elfogyasztotta a húsvéti bárányt, majd a vacsora végén megáldotta a kovásztalan kenyeret és a bort, és beléjük helyezte saját Isten-szellemi erejét, miáltal a kenyér az ő isten-szellemi testének, a bor az Ő Isten-szellemi vérének valóságává vált. Bár a szellemnek nincs kézzel fogható, érinthető teste és vére, Jézus ezzel az átváltoztatással valóságos eledellé és itallá tette az Isten Igéjét.

Kategória: Húsvét | Megtekintések száma: 273 | Hozzáadta:: Csabi | Címkék (kulcsszavak): kovásztalan kenyér, széder, húsvét, peszah, bárány, evangéliumok, Eucharisztia, egyiptomi tíz csapás, Utolsó vacsora, húsvéti bárány | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]